Kétszer megdörzsölöd a szemed, mégegyszer visszakérdezel, vagy újra betöltöd a weboldalt, mert nem hiszed el. Nem kell szégyenkezni, ugyanez volt a reakcióm, amikor megtudtam, hogy 2008 után zakuszkafőző időszakban ismét lesz Gyilkostó Kupa. Kicsikét szolidabb tornára számíthatunk, mint a korábbiak, azonban a legfontosabb, most az, hogy lesz. A legutolsó killerkupát akkor rendezték, amikor megérkezett városunkba kedvenc szlovák edzőnk, és nagy reményekkel készültünk a bajnokságra, hogy ismét érmesek lehetünk. Nem lettünk, de a lényegtől ne kanyarodjunk el, mert annak nem lesz jó vége. Hokihétvége, Progymőrület, Gyilkostó Kupa. Yeah Baby!

Visszagondolva ameddig csak tudok, a Progymnak mindig jól ment a Gyilkostó Kupán. Ez volt az a torna, amiután a piros-fehér szurkoló azt hitte, hogy ez a csapat a KHL-t is képes megnyerni, olyan volt, mintha a Progym egy szezonravalót hokizott volna a Gyilkostó Kupán, hisz a nagy fellángolást követően általában megszidott kiskutya módjára ültünk seggre a bajnokságban.

Most nem lesznek nagyágyúk, jön egy állítólag kissé meggyengült – azonban az öreg motorosokat szépen összegyűjtőgető – csíki farm, egy Steaua, akit talán már túl jól ismerünk, és egy Corona II, amelyről körülbelül annyit tudunk, mint egy szülinapi bulit követő matekdolgozatnál. A keretünk úgy nagyjából okés, egyedül Székely Lacika játéka kérdéses, azonban az sem kizárt, hogy jégen fogjuk látni a dolgos nyolcast.

Egy dologra nagyon jó lesz ez a kupa. Még több meccset játszani a szezonkezdet előtt, és kipróbálni különböző szisztémákat, forgatni a sorokat, és megnézni, hogy leszünk erősebbek. A hazai pálya mindenképpen előnyünkre szolgálhat, így sokkal jobb játékra számítok, mint a sörkupán, noha a Steaua elleni teljesítményt már csak a helyzeteink kihasználásában lehet fokozni.

A brassói „kicsikkel” fogunk kezdeni, és ha ott nyerünk – már pedig ez lenne a normális – akkor felfújt tollakkal, pontosabban felborzolt bundával várhatnánk a hátramaradt két mérkőzést, hogy százszázalékosan végezzük a tornát. Milyen egyszerű nem? Egy huszas éveiben járó bloggertől biztosan, azonban ennél sokkal bonyolultabb a jégkorong, ezt pedig senki más sem tudja jobban, mint a játékosaink, akikért minden alkalommal szorítunk a mérkőzéseken.

Egy dolog nagyon fontos. Ott lenni a lelátón, és nem csak akkor felhördülni, amikor helyzet alakul ki a vendégkapunál, hanem szépen végigszurkolni a mérkőzést, hogy érződjön: ez a szezon más lesz, mint a többi. Ez a szezon az újrakezdésről, és az építkezésről szól, amibe beletartozik a szurkolótábor újjáélesztése is, hisz Gyergyóban mindig a publikum volt a negyedik sor. 

Felveszed a piros-fehér hacukádat, elhívsz magaddal még pár havert, végigszurkoljátok a meccset, aztán elégedett fejjel hallgatjátok, ahogy az öltözőben felcseng a ciki-caki. Ez sokkal egyszerűbb, mint az előbbi dolog, ráadásul nem kerül semmibe. Gondold át.