Ha valaki azt mondja egy Progym – és nem csak – játékosnak, hogy: „Készüljetek dolgozzatok, edzzetek keményen!”, akkor az nyugodtan felteheti beszélgetőtársának a címben megjelenő kérdést. Mindjárt jön a Mikulás, ebben az időszakban a vérbeli Progym drukkerek már sorban szoktak állni a patikákban egy-két doboz torokfájás elleni orvosságért, most azonban a gyógyszertárakban legalább akkora a pangás, mint a jégpályánkon. Jön a nagyszakállú piros(-fehér) öregúr, bajnokság pedig még sehol, és hogy az élmény teljes legyen, hokiszövetség sincs egyelőre. November 13. van basszus, jó lenne lassan egyről a kettőre jutni.

Itt még azt hittük lesz valami...

Tavaly azért siránkoztunk, hogy a túróba lehet ezt a hétcsapatos „whatthefuckot” profi jégkorongbajnokságnak nevezni, idén legalább az sincs amiért panaszkodni, legfeljebb azért, hogy nincs semmi. A gyergyói embernek a jégkorong olyan, mint a csajágaröcsögei (ezt a helységnevet egy számomra nagyon kedves embertől tanultam) Józsi bácsinak reggelente a szeszpálinka. Ha van az magától értetődik, azonban ha nincs, akkor még az asszonynak is az anyja izéje. Telnek a hónapok, Progym-meccs sehol, a feleségek pedig lassan feminista szövetségeket hoznak létre, mert drága férjeiknek elvonási tüneteik vannak. Vannak pillanatok, amikor a fanatikus Progym-drukker sehogy nem tudja leplezni a szeretett csapat mérkőzései utáni vágyat.

Néhány jel, amely arra utal, hogy elvonási tüneteid vannak:

– Forma-1 nézése közben azt mondod: „Azta hé, úgy otthagyta mint Csergő Hunika Kolozsit

– természetfilm nézése közben ordítasz a zebrának, hogy: „Hűűűlye!!!”

– haragszol az asszonyra, mert a vöröskáposztás savanyúságba nem csempészett semmi fehér zöldséget

– ha a munkahelyeden kérdezik, hogy miért van rossz kedved, kapásból azt mondod, hogy kikaptunk a hétvégén

– a gyerekednek nem szobafogságot, hanem 2 perces kisbüntetőt adsz

– nem azt mondod nekik, hogy ne verekedjenek, hanem hogy egyszer dobják le a kesztyűt, és csak utána

– ha a haverok hívnak csocsózni, te kapásból nem a játékra gondolsz

...mert ezekből sosem elég

Ez csak néhány jele lehet annak, hogy nagyon hiányoznak neked a Progym-meccsek, a lista azonban kimeríthetetlen. Nem tehetünk mást, mint megvárjuk a bukaresti választásokat, utána pedig reménykedünk, hogy az angyalka – mintha nem lenne annélkül is elég baja – elhozza nekünk a bajnokságot.

Játékosainkon nem múlik semmi, ők továbbra is készülnek becsülettel, mi pedig reméljük, hogy ha egy szilveszteri bulin azt mondod egy hokisnak, hogy tetszik ahogy készülnek, nem azt fogja válaszolni, hogy: „Jójó édesapjáé de mire?”.