Ha a mérkőzés után adtunk volna a szurkolóknak – és talán a játékosoknak is – egy papírt, hogy írják le a véleményüket, az irományokat pedig utólag cenzúráznánk, akkor bizony a napsütés a papírok mellett érne, és még akkor is nagyon sok lenne a dolgunk. Nem is tudom, jelen pillanatban mit lehet mondani egy ilyen mérkőzés után... Megnyerhettük volna, kikaphattunk volna a rendes játékidőben is, és belőhettük volna az aranygólt is. Azt ne felejtsük szem elől, hogy csapatunk 3-1-es hátránybóll jött vissza a mérkőzésbe, csak az ilyen helyzetekben akkor is ott van az emberben hogy az ***** **** *** **** utolsó másodpercet.

Nagyon örülök, hogy most írnom kell, és nem beszélnem, mert a drámai hatások ellenére úgy röhögnétek a hangomon, mintha épp a világ legjobb viccét mesélném. Biztos mindenki hallott már egy rossz fűnyírót elindulni. Na most képzeljétek el azt, és szorozzátok meg százzal. Már így is vigyorogtok, mondtam. Na de ennyit rólam, térjünk rá a mérkőzésre.

A szurkolókon semmi nem múlott, ráadásul a fiúk is úgy kezdték a mérkőzést, mintha éppenséggel az életük múlna rajta. Helyzet helyzet hátán Viorel brother kapujánál, a gól azonban sajnos nem jött össze, mindig csúszott valami hiba a gépezetbe. Az első harmad 10. percében emberelőnybe került a galaci banda, az öt cseh közül az egyik be is talált, Molnár Szabi már nem sokat tehetett Camelar lövésénél. 0-1.

Legszívesebben a második harmadot kihagynám ebből az irományból, azonban tudva, hogy nem mindenki volt ott a mérkőzésen aki olvasója a blognak, így muszáj ejtenem néhány szót a második 20 percről is. A passzok nem találnak emberhez, lövések csak ritkán mennek Viorel brother ketrece felé, a játékunk pedig igencsak kiábrándító. Biztosan megvolt ennek is az oka, másképp nem lett volna ilyen ez a játékrész, az csak szerencse, hogy csak egy gólt kaptunk ebben a harmadban, Irimia lőtt védhetetlenül egy lecsorgó korongot „Szhabibulin” hálójába. 0-2.

Nem szeretek a bírókkal foglalkozni, azonban a spori egy kicsit ezt a meccset is el tudta „lascărăzni”, pont annyira, hogy nekünk még csak véletlenül se legyen jó dolgunk.

Az utolsó harmadot kettős emberelőnyben kezdtük, én pedig arra gondoltam, hogy milyen jó lenne gyorsan gólt lőni, mert valószínűleg az az egész forgatókönyvet megváltoztatná. 18 másodperc telt el a kezdés után, Barabás pedig valóra váltotta a gondolataimat. 1-2. Felrobbant a szinte teltházas csarnok, mindenki tudta, hogy ez a csapat képes az egyenlítésre. Gyorsan visszajöttünk a földre, Camelar ismét kétgólosra növelte a galaci előnyt, azonban Nagy Levi fogcsikorgató gólja nyomán ismét vidám rigmusok kezdte harsogni Viorel brother irányába. 2-3. Támadtunk, támadtunk, ordítottunk, izzadtunk, Barabás pedig még mielőtt valaki rosszul lett volna a nézőtéren, kiegyenlített. 3-3. A meccs további részét bármelyik csapat eldönthette volna, a túlóra pedig inkább egy hollywoodi műalkotásra hasonlított.

Mindenki belenyugodott, hogy nem lesz aranygól az 5 perces hosszabbításban, Eis azonban 4:59-nél eldöntötte a meccset. 3-4, több száz lefagyott arc a lelátón, és a jégen is. Galac megnyerte, rohadtul nem érdemelte meg, de megnyerte. Nem tehetünk szemrehányást a játékosainknak, a küzdőszellem nagyon megvolt, akaratból sem volt hiány, talán egy kicsit jobb második harmaddal a rendes játékidőben is megnyerhettük volna.

Mindenki ezt érezte 4:59-nél

Ez már feltételes mód, vagyis nem jelent semmit. Vasárnap lehet javítani, látva a Galac elleni teljesítményt kijelenthető, hogy a Steaua is verhető ellenfél lesz. A szurkolókon semmi nem fog múlni, még akkor sem, ha hétfőn a torokgyulladás elleni szopogató tabletta szezonja lesz.

Hajrá Progym!