Mostanáig egyfolytában azért „nyünnyögtem” (köszönöm a szót egykori kollégiumi szobatársamnak) nektek, hogy úgy kell cikket írnom egy-egy mérkőzésről, hogy halvány lilám nincs a jégen lefolyt konkrét eseményekről. Most mindhárom mérkőzést láttam, azonban eléggé tanácstalan vagyok még így is. A Sportul, illetve a Galac elleni meccsekkel kapcsolatban kevesebbet foglalkoznék, inkább nézzük meg egy kicsit a Steaua elleni vasárnapi thrillert, ami után olyat csinált a gyergyói közönség, amit szinte soha nem gondoltunk volna. Csocsót akarta, aki lehetőleg nem „lascărăzi el” a meccsünket.

Szerencsére a Sportullal csak egy harmadot kínlódtunk, aztán pedig magabiztosan húztuk be a győzelmet, készülvén a szombati mágikus estére. Tényleg az volt. Mágikus. Olyan első harmadot tettek oda a fiúk, amilyet utoljára a MOL Ligában láttam a Progymtól, ha 60 percig tartott volna az első játékrész, akkor tíz góllal vertük volna meg Galacot. Passz, még egy passz, álompassz, aztakurva, gól. Mind a két Progym-találat ezt a forgatókönyvet követte, a közönség pedig csak ámult. Ez tényleg a mi csapatunk lenne? A Progym elérte azt, hogy az ellenfél egy épkézláb támadást se tudjon vezetni? El.

A Sportul ellen most sem volt gond

Más kérdés, hogy a második harmad nem sikerült túl jóra, az utolsó 20 percre azonban ismét összekapta magát a Progym, és meglett az, aminek meg kellett lennie. Mi érdemeltünk győzelmet, nem lett volna igazságos, ha nem mi nyerünk.

Foglalkozzunk egy kicsit a vasárnap esti mérkőzéssel, bizony van amit beszélni róla. A Galac elleni győzelem után mindenki bezsongott, számítani lehetett rá, hogy teltház lesz. Progym-győzelmet vártak a szurkolók, és ha az eredményjelzőre nézve nem is, de a közönség szemében a piros-fehér legénység vonult le győztesen a pályáról. Miszter Lascăr nem először tojik bele a habostortánkba, a kérdés az, hogy hány hasonló esetnek kell történnie ahhoz, hogy valami változást is tapasztaljunk. A meccs elején még úgy tűnt, nem lesz gond a bíróval, azonban a második harmadra mindenkinek tele lett a töke a spori ítéleteivel.

Ha a mi játékosaink ütköztek az egyértelmű 2 – vagy több – perc, ellenben a bukaresti legények megnyilvánulásainál akkor sem lett volna semmi, ha mentőhelikopter száll le a pálya közepére. Ez önmagában sem lehetséges, azonban tényleg így történt. A Lascăr-Timaru párosnak én személy szerint Oscar-díjat adnék, Bucinak Farkas Csaba edzőnek pedig javasolnám, hogy játékosaink tanuljanak meg látványosan esni, és az sem árt, ha ezt egy jó nagy ordítás is kíséri. Ezzel az alakítással a bukaresti bírónál egyértelmű a siker, erről azonban a Buka... Csíkkarcfalvi Steaua-Rangers játékosai tudnának többet mesélni.

A legjobb férfi alakításért járó díj jelöltjei

Azt fontos megemlítenünk, hogy nem csak a bíró ítéletein ment el a meccs, eléggé kiszúrtunk magunkkal is, főleg ami a második harmadot illeti. Az megint érződött, hogy túl kemény volt a szombati meccs, vasárnap pedig ez túl sok egyéni hibát vont maga után, elég ha megnézzük a Steaua harmadik gólját. Semmit nem akarok felhányni a játékosainknak, csak azt próbálom érzékeltetni, hogy nem Miszter Lascăr az egyedüli lúdas a vereségünkben, noha ő is rátett a show-ra egy lapáttal.

A hétvége győztesei egyértelműen mi vagyunk, újabb hat pont van a tarsolyunkban, így pedig továbbra is a bajnoki tabella második helyén állunk. A következő turnéból is hazai mérkőzéseket varázsolhatunk, mindössze annyi a dolgunk, hogy jelentkezzünk a Progym által indított két autóbuszra. Karcfalva nincsen olyan messze, sokan ott kell legyünk ahhoz, hogy legalább újabb 6 pontot kiszurkoljunk a fiúkból.