2014. feb 22.

Mennyi?!

írta: 91#Lacika
Mennyi?!

Nem tervezek hosszú posztot, nem kívánok részletesen belemenni a meccs statisztikáiba, sőt még a gólszerzőket sem kívánom most ebben az irományban felsorolni. Csupán azt az érzést szeretném egy kicsit kerülgetni, amivel szeretett csapatunk ma ismételten megajándékozott bennünket. Korábban azt mondtam, hogy a saját magunk sorsának a kovácsai vagyunk, és ez most be is bizonyosodott. Ha megnyerjük a mérkőzéseket, jól játszunk, és nem adunk esélyt az ellenfélnek, akkor semmi nem állíthat meg a rájátszásba vezető „fockinghard” úton. Csak úgy lazán: Progym–Dunărea 10-0. Ugye milyen jó?

minion.jpg

A 4-0-s első harmad után is tartottam még kicsit a dologtól, de ezúttal a második felvonásban sem került szar a palacsintába, a srácok hatalmasat játszottak, mi pedig joggal ünnepelhettünk a lelátón. Ez volt az a mérkőzés, amikor minden összejött, mindennek a tetejébe pedig néhány kulcsjátékost is pihentetni tudtunk két harmad után.

5-0-nál már érezni lehetett a srácokon, hogy a kezdeti görcsök teljesen elmúltak, higgadtan ment a passzjáték, a befejezések pedig annyira jól sikerültek, hogy egy harmad után Viorelius barátunk úgy döntött, „nem kell néki ez a tollú”.

Ma este sokadjára is jól eső érzés volt a Gyergyószentmiklósi Progym szurkolójának lenni. Nincs – még – normális világításunk, a csarnokunk nem felel meg – még – bizonyos elvárásoknak, nem azért harcolunk – még – hogy MOL Liga elődöntőbe jussunk, de olyasmink van, amire nagyon büszkék lehetünk: egy csapatunk, amelyik eredménytől függetlenül minden mérkőzésen odateszi magát, és egy szurkolótáborunk, amely a legvégsőkig képes kiállni a srácok mellett.

A Progym 10-0-ra verte Galacot...

Nagy hülyeség lenne most elszállni, még nem értük el a célunkat, habár rettentő közel állunk hozzá. Ha vasárnap a Steauát is meg tudnánk verni, akkor pezsgővel a kézben várhatnánk az utolsó – galaci – fordulót, de ne menjünk ennyire előre. Mindig csak a következő mérkőzésre kell koncentrálni, fölösleges még számolgatásokba bonyolódni, na de Progymos legyen a talpán, aki legalább egyszer nem szorozgatott a bajnoki tabellát fürkészve.

A mai napra visszatérve, talán egyetlen szóval lehetne jellemezni a dolgokat: élmény (vagy esetleg Micsoda álom, micsoda mámor... ha úgy tetszik). Nyertünk, boldogok vagyunk, de a botot nem szabad letenni, mert ahogy egy nagy sláger is mondja: „The show must go on...”