Tudom, tudom, tudom... És igen, ezt is tudom. Szeretett csapatunk majdnem az összes országos sportlapban megjelent, bejutottunk a rájátszásba, a blogon pedig nem született egyetlen halvány bejegyzés sem. Mindebben volt némi szándékosság, azonban mielőtt melegebb éghajlatra küldenétek elárulom, hogy nem lustaság, nem hanyagság miatt maradt el a jól megszokott iromány. Nem szerettem volna kommentálni a Steaua elleni meccs után történteket, rajtam kívül ezt megtették rengetegen, úgy hiszem én sem tudtam volna újat mondani nektek a dologról. A rájátszásba való bejutásunk már más tál tészta, arról születik is bejegyzés, ha minden oké, épp most olvassátok. Évek hosszú golyóvakargatása után éremért fog játszani a Progym, utoljára még ha jól emlékszem a Csíkszeredai HC ellen volt bronzcsatánk, akkor viszont elveszítettük a diadalt. Azelőtt a Bukaresti Dinamo-val csatáztunk a harmadik helyért, akkor viszont sikerült a bravúr, biztosan mindenki emlékszik Viorel testvérünk dühkitöréseire. Ismét itt vagyunk, közösen jutottunk el idáig, és történjék bármi, olyan szezonunk volt, amelyre mindig is emlékezni fogunk. Playoffs baby!

Ó igen...

Reménykedtünk a galaci forduló előtt, tudtuk, hogy ott bizony minden eldőlhet, kizárólag rajtunk, a mi csapatunkon múlik minden. Senki nem keresett nyugtatót a Sportul elleni meccs alatt, azonban ami másnap történt, az ismét megér egy misét. Gáll „thefuckingtruelegend” Csaba megsérült a Sportul ellen, nem is vállalta már tovább a játékot, és nagyon úgy néz ki, hogy ebben a szezonban már nem is lesz huszonkettesünk. Szombaton megint rátapadtunk a Pointstreak-re, szurkoltunk neki is, de a Progymnak annál inkább, potyogtak a gólok a Duna-parton, hét perccel a vége előtt pedig két góllal mentek Geruék. Sokan elveszítettük – közöttük én is – a reményt azokban a percekben, azonban a légiósaink ismét bebizonyították, hogy miért játszanak a gyergyói piros-fehérben ebben a szezonban. Először Emils emberhátrányban (igen, úgy) lőtt gólt, majd kettő és fél perccel a végső dudaszó előtt Vitalij „El Maestro” Kiricsenko egyenlített ki, túlórába lőve ezzel a Progymot. Ha a hosszabbításban kikapunk, akkor nem dőlt volna el a továbbjutás, az általunk megszerzett két ponttal azonban világossá vált, Gyergyóban ismét lehetőség lesz a teltházra. 

Egyetlen negatív eseménye volt a galaci fiesztának, ez pedig Csergő Hunika sérülése, akinek felépülését hat hetesre saccolja a csapatorvos. Nagy a valószínűsége, hogy a Progym „Crosbyja” nem fog már idén pályára lépni, ez pedig azt jelenti, hogy nem csak huszonkettesünk, de nyolcvanhetesünk sem lesz már idén. Információk szerint Geru okozta a fürge csatár sérülését, hogy mennyi volt benne a szándékosság nem tudom, az biztos, hogy Hunika sérülésével hatalmasat veszítettünk. Szurkoljunk annak az ötödik nyakcsigolyának is hát, hogy legalább a bronzcsata utolsó meccsein ott lehessen a pályán a támadónk.

A nagy öröm nem ismer határokat :-D

A vasárnapi Steaua-meccsen felemás hozzászólásokat lehetett olvasni a közösségi oldalon, volt aki nagyon szívre vette a nagyarányú vereséget, de olyan is akadt, aki magyarán leszarta, mondván úgyis mindegy már. Személy szerint inkább az utóbbinak adnék igazat, nem hiányzott, hogy további játékosaink dőljenek ki, a célunkat elértük, az a meccs pedig már levezetés volt. Tizenegyet lőtt a Steaua? És? A bronzmeccseken ismét megtudják majd, hogy milyen a székely virtus, kétlem, hogy ott ilyen eredmények születnének majd.

Egy másik dolog, amit nem kívánok kommentálni, az harmadik harmadban történt eltulajdonítások sorozatára vonatkozik. Nem tartozik rám, és nem szeretném, hogy az érintett játékosok azt lássák, hogy olyasvalaki okoskodik a dologról, aki legalább ott sem volt. Azért vannak a hatóságok, hogy megoldják, reméljük sikerül majd valamiféleképpen kompenzálni a veszteségeket.

Csapatmunka volt

Olyan alapszakaszunk volt, amire talán még álmunkban sem gondoltunk, a tudat pedig, hogy bajnoki elődöntőt fogunk játszani, minden elsődleges kívánságunkat túlszárnyalja. A MOL Liga döntős Brassó lesz az ellenfelünk, a papírforma nem nekünk kedvez, ezeken a meccseken talán senki nem vár csodát a srácoktól. A lényeg, hogy itt vagyunk, és éremért fogunk küzdeni, nagy valószínűséggel ismét a kar... izé bukaresti „bakák” ellen. Nem tudjuk, hogy mikor kezdődik a rájátszás, bizonyosan először a MOL Liga finálé fog lebonyolódni, és csak utána csapunk mi a lecsóba. Addig is játszadozzunk el a gondolattal: Playoffs baby!