A pillanatok, amelyekről egy éve még csak álmodoztunk, most itt vannak, egyet kell még aludni, és mindannyian megtapasztalhatjuk egy bajnoki rájátszás mámorát. Pontosabban újratapasztalhatjuk, mert hát ugye a Progym-szurkolónak nem kell elmondani, hogy néznek ki az elődöntők, főleg azoknak nem, akik már láttak ezüstös fényben csillogó érmét egy piros-fehér jégkorongozó nyakában. Hétfőn és kedden lesznek azok a mérkőzések, amelyek miatt egy teljes alapszakaszon keresztül izzadtunk, amelyek miatt megmutattuk, hogy idegenben is hangosak vagyunk, amelyek miatt Csergő Hunikával majdnem nyaktörő mutatványt produkáltattak a Duna-parton. Góliát teljes arzenáljával érkezik Dávid otthonába, utóbbi az elszántságára, ebben a helyzetben pedig még a támogatottságára is hagyatkozhat. Brassó–Progym, avagy a növekvő medvebocs képes lesz-e megszorongatni Farkas komát.

Hangolódjunk...

Két barátságos meccsen vagyunk túl, mindkettőt kék-fehér szomszédaink ellen vívtuk, és egyik összecsapást követően sem kellett szégyenkezve lesütni a buksit. Az elsőn megmutattuk, hogy sportszeretetünk mellett egy beteg kisember gyógyulásáért is képesek vagyunk összefogni (a szervezőcsapat nevében ezúton is meg szeretném köszönni mindenkinek a hozzájárulását), a 6-3-as eredmény pedig nem is olyan csúnya, ha az Aranycsapatra gondolunk, akkor főleg nem. De ne váltsunk labdára, a srácok kitettek magukért azon a mérkőzésen is, mint ahogy Csíkban még jobban meg tudták szorongatni a kék-fehér gárdát. Aki esetleg még nem tudná, a megyeszékhelyen 3-2-re kaptunk ki a HSC-től úgy, hogy 2-0-ás hátrányból jöttünk vissza 2-2-re. Jelzem, nem az ISK, hanem a HSC volt az ellenfél. Azt a meccset követően igencsak félni kezdtem, hogy a Steaua meglepetést tud okozni Moldovánék ellen, azonban gyorsan megszabadultam a gondolattól, mert ennek nem szabad megtörténnie.

Ennyit a nem hivatalos szerepléseinkről, térjünk át arra, amiért konkrétan létre kívánt jönni ez a bejegyzés. Ismerve csapatunk képességeit – sokakkal ellentétben – én nem állítanám azt, hogy a MOL Liga ezüsttől csillogó farkas túl könnyen átgázolna a medvénken. Két szorosabb meccsre számítok, de legalább egyre biztosan. Ha a csíkiakkal fel tudtuk venni korcsolyázásban a versenyt, akkor Salugáék ellen is sikerülhet, továbbá reményeim szerint ott lesz a lelátón több, mint ezer ember, Brassó nem az érsekújvári hangulatot fogja kapni. Félre ne értsen senki, nem a MOL Liga bajnok szurkolóinak érdemeit szeretném megkérdőjelezni, csupán Progym-földön például nincs szükség a hangosbemondó biztatására, elég egy csöppnyi helyzetecske ahhoz, hogy felrobbanjon az öreg csarnok.

Információim szerint három hiányzónk lesz ezeken a meccseken, Gáll Csabi mellett Nagy Levi és Csergő Huninho sem tudja vállalni majd a játékot. A veterán huszonkettest úgy tűnik már nem fogjuk látni ebben a szezonban, míg a kapitányunk és nyolcvanhetesünk nem áll készen fizikailag ezekre a meccsekre. A másik oldallal kapcsolatban fogalmam sincs, hogy milyen kerettel fognak érkezni Rauhanenék, abban azonban szinte biztos vagyok, hogy nem igazán fognak tartalékolni.

Nekünk nem marad más ezekre a meccsekre tehát, mint a tisztes helytállás, a fúk pedig képesek is ehhez mérten játszani. Megmutatták, és ismét meg fogják.