2014. okt 24.

Bakaragu

írta: 91#Lacika
Bakaragu

Beállt a hideg időszak Medveföldön, kifakult a természet, a nyurgább egyedek pedig csak néhány kő társaságában mernek vadászni indulni a hatalmas szélben. Mindig nehéz hónapok ezek, főleg ha figyelembe vesszük a medveseregben történő változásokat, a tavalyhoz képest, újjáalakult csapattal néznek szembe az idei év nehézségeivel. A tábornok, valamint az ezredesek ugyanazok maradtak, a közlegényhadban azonban történt jócskán csere, így joggal aggódhattak Medveföld lakói, hogy vajon mennyire lesz sikeres az idei vadászszezon. Bizony sok csere történt a legénységben, azonban nem is ez most a medvék legfőbb problémája, hanem egy olyan szükséglet, amelyet a lehető leghamarabb ki kell elégíteni: az éhség.

Az új vadászidényben még nem sikerült jóllakniuk a maciknak, szombaton pedig itt lesz a lehetőség, hogy zsírtól összeragadt bundával térjenek haza földjükre. A saskatonák ősidők óta nagy ellenfélnek bizonyulnak, a párbaj mindig kiélezett küzdelmet hoz, néha a sasok kénytelenek megválni tollazatuk legjavától, máskor a medve seggéről hull le a szőrzet egy-egy keményebb vereség után. Medveföld lakói, valamint a sereg tagjai egyértelműen megfogalmazták a következő párharc célkitűzését: bakaragu legyen ebédre. Milyen finom is az. Amikor a legénység tagjaival együtt fogyasztják el a lakók a legfinomabb falatokat, tavaly még olyan extrát is kaptak, hogy bronzba önthették a saskatonák csőrét.

medve_sas.jpg

Bíznak legénységükben Medveföld polgárai, leginkább a sereg irányítóinak jó formájára hivatkozva lehet reménykedni, Kiricsenko hadvezérre ismét nagy feladat hárul, őt ismerve azonban ez nem fog különösebb problémát jelenteni, képes vinni a hátán az alakulatot. Minden egyes medve munkájára szükség van a dicsőséghez, a végén pedig Bálint-katonán lesz a legnagyobb figyelem, hisz neki kell megfőznie a bakaragut.

Nem akartam szokványosan indítani a beharangozót, ezért gondoltam, hogy egy kisebb történetet hozok nektek, másképp próbálom illusztrálni a jelenlegi helyzetünket. Visszaemlékezve a legutóbbi Progym kontra Steaua meccsekre, joggal lehet ideges az, aki nem biztos, hogy ott tud lenni Karcfalván, szombaton. Most egy kicsit ezzel magamra is céloztam, azonban addig még van egy nap, és sok minden megtörténhet. A legutóbbi négy találkozót mi nyertük, két egymásutáni bronzmeccset, valamint a karcfalvi barátságos torna összecsapását, ahol 4-3-al bizonyultak jobbnak legényeink.

A blog szerkesztőségében is érezni lehet már a meccshangulatot, néhányan tépett tollat hoztak az íróasztalukra, hogy magabiztosabb légkört biztosítsanak a munkához. Mi is tudjuk, és mindenki tudja, hogy a felizgult felfokozott hangulat ellenére nem kell fölösleges nyomást helyezni a csapatra, mert ha nem sikerül jó teljesítményt nyújtani (márpedig a sportban bármi megtörténhet) akkor annál nagyobb lesz a csalódás. Erre pedig semmi szükség, nagyon korai időszak ez még az ilyen érzésekhez, legutóbb pedig a tréner is azt mondta, hogy mindenki nyugodjon le a p****ba. Na jó, nem épp ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege.

progym_steaua.jpg

Biztos, hogy hatalmas küzdelem lesz szombaton is, a paprikás hangulat pedig már szinte alap egy ilyen meccsen. Úgy gondolom, hogy a két csapat nagyon egymásnak fog esni az elején, pörgős iram lesz a jégen, a siker pedig azé lesz, aki legjobban gazdálkodni tud az energiájával, és fejben is 110 százalékot tud nyújtani. Az ilyen derbik általában fejben dőlnek el, az örülhet a végén, aki a legkevesebb egyéni hibát véti, az idény ezen korai szakaszában pedig gyakran előfordulnak az ilyenek.

Nekünk megint nincs semmi dolgunk, csak ott lenni, szurkolni, tolni előre a csapatot, mert Csíkszeredában is erre lett volna szükség. Egy ember elkezdett szurkolni, a többiek pedig nézték nagy megszeppenve, mondván hogy szurkoljunk mi, ha még a csíkiak sem teszik? Hogy? Úgy, ahogy szoktunk, ahogy csak mi tudunk, és aminek köszönhetően sz*rrá ünnepeltük magunkat az utolsó bronzmeccskor. Biztos vagyok benne, hogy különlegesek vagyunk a játékosaink szemében, ahogy ők is azok a mi szemünkben. Ne rontsuk el a hangulatot azzal, hogy ülünk, és csendben vagyunk. Az nem a Progym-tábor. Az valami más.