Biztosan sokan emlékszünk a régi Progym – HSC mérkőzésekre, amikor a késő kásák csak abban az esetben láthatták elfogadható helyről a mérkőzést, ha bemutattak néhány amerikai fociban ismeretes mozdulatot, megteremtve maguknak a meccs megtekintéséhez alkalmas pozíciót. Bizony, azokra az összecsapásokra emlékszünk vissza a legszívesebben, és nem csak azért, mert ilyen meccsek következtében jutottunk döntőbe 2002-ben, hanem egyébként is. Egy Gyergyó – Szereda meccsnek megvolt a maga hangulata, úgy a pályán, mint a nézőtéren is adrenalinnal dúsított levegőt lélegeztek be a szurkolók, ment az oda-vissza beszólogatás, igazi derbi-hangulat volt, akár nálunk volt a meccs, akár a Vákárban. Az elmúlt években ezek a bulik fakóvá váltak, egyoldalú játékot hoztak a meccsek, úgy tűnt, már soha nem lesz olyan, mint régen. Egészen mostanáig. Két elfogadható meccsünk volt ebben a szezonban a kék-fehérek ellen, egy Galacon (4-2-es vereség), egy pedig a megyeszékhelyen (6-2-es vereség). Ez utóbbit is elfogadhatónak kell ítélni, mivel aki látta a meccset, az tudja, hogy puszta egyéni hibákból szívtuk be a hatost, egyenlő harcot vívtunk a szomszédokkal, csak végül nem tudtuk kipiszkálni a palacsintába került sz@rt, így magabiztosnak mondható győzelmet arattak. Most mégis elmondhatjuk, visszatérhet a székely rangadó, régi fényében tündökölhet a Progym – HSC, mind a pályán, mind pedig a nézőtéren szuperlatívuszokra számíthatunk holnap este.

Mindkét eddigi meccsünkön fel tudtuk húzni a nadrágot a csíkiak ellen, erre pedig most is megvan az esély, mert nagyon zötykölődősen megy a szekér a szomszédban. A HSC továbbra is sereghajtó a MOL Ligában, mindössze 10 pontot szereztek, és -22-es gólkülönbségük van, 3 ponttal vannak lemaradva az utolsó előtti Ferencvárostól, mondjuk a Fradi két mérkőzéssel többet játszott. Nem túl reménykeltő a helyzet, ráadásul az itthoni bajnokságban is szorul a hurok rendesen, hisz egyetlen hiba, és csupán az 5-6. hely valamelyikéért játszhatnak, ahol nagy valószínűséggel a Sportul lenne az ellenfél. Nyilván, ők sem akarnak egy hasonló katasztrófát, éppen ezért fognak mindent beleadni holnap este, így nagyon figyelnünk kell, hogy ne tátott szájjal szaladjunk be a faszerdőbe. A kifejezést kedvenc labdarúgócsapatom szurkolói blogján olvastam, és úgy gondoltam, ez a mi esetünkben is nagyon érvényes.

Mielőtt bárki is félreértene, nem győzelmet várok a csapattól, hisz az maga lenne a Paradicsom, csupán egy újabb tisztes helytállást, hogy még vereség esetén is felfokozott izgalmi állapotban lehessen cukorkát dobálni a jégre. Két nagy hiányzóról tudunk a HSC-nél, az egyik Papp Szabi, a másik pedig az a Spady, aki hatalmas dugót lőtt a kék vonalról a legutóbbi egymás elleni meccsen. A csapatunktól ismét csak azt várjuk, amit az eddigi mérkőzéseken is: küzdelem, odaadás, szív, és akkora elszántság, hogy a meccs végén összerágott fogvédőket kelljen kiürítsenek a szemetesekből.

Bizony, hosszú évek elteltével ez ismét egy nagy téttel bíró rangadó lesz, így a szurkolásra is hatalmas szükség van, noha ez kell legyen az utolsó dolog, ami miatt aggódunk. A drukkereken ezúttal sem fog múlni semmi, megint odatesszük, már csak arra lesz szükség, hogy a csapat megtartsa az idei szezonból ismert jó formáját, és újra kellemes estét okozzon a publikumnak. Újra. Bizony, annak ellenére, hogy a Sportul ellen szereztük meg az első pontokat, kimondottan szép eredményeket tudhatunk a hátunk mögött, egy góllal kaptunk ki Brassótól, és a galaciak ellen is közel volt a dicsőség, mindig csak egy bolhanunihajszálnyi választott el a teljes boldogságtól.

Rangadó lesz kérem szépen, és ez nem vicc. A meccs kimenetelének sorsa nagy valószínűséggel a védelmünk aktuális formáján fog eldőlni, az egyéni bakik kiküszöbölése napsütéses időszakot ígérhet a Progymnak. Úgy gondolom ezúttal sem csak a mi hangunk fog csengeni a karcfalvi csarnokban, mivel ha a brassói drukkerek eljöttek Felcsíkra, akkor elképzelni nem tudom, hogy a kék-fehérek szimpatizánsai otthon maradjanak, és tejeskávét szürcsölve nézzék meg a Rosaura újabb részét, ahol kiderül, Luis Alberto Ferrera, vagy Marcos Antonio Robles a születendő kis Diego apukája.

Szívből reméljük, hogy nem térnek vissza a két csapat legutóbbi karcfalvi meccséről ismeretes problémák, azaz nem próbálnak színházi hangulatot varázsolni, leültetve a szurkolni kívánó drukkereket. Ülni? Ezen a meccsen? Viccnek is rossz. Eredménytől függetlenül végig fogjuk szurkolni a hatvan percet, mert ezzel visszatérhet a székely rangadó. És nagyon reméljük, hogy visszatér.