2014. nov 27.

Kirándultunk

írta: 91#Lacika
Kirándultunk

Megvolt a brassói kirándulás, most pedig biztosan arra gondoltok, hogy eltévedtünk út közben, pedig nem. Igaz, hogy a hazafelé vezető úton szakadó hó olyan érzést keltett, mintha valamelyik Star Trek filmben lennénk, azonban tudatnánk mindenkivel, hogy a szerkesztőségünk megvan, mindenki ép és egészséges. A „kicsi” fáziskésésért elnézéseteket kérjük, mi sem így terveztük, ahogy mondani szokták, hibáiból tanul az ember, legközelebb megpróbáljuk másképp alakítani a dolgainkat. Ez csupán egy rövid villámposzt lesz a legutóbbi meccsünkről, a román bajnokságban uralkodó kellemetlen helyzetről nem szeretnénk szót ejteni (gondolom a piros-fehér és a kék-fehér várban is tudják, hogy miről papolok), egy pár mondatban ki is fogom fejteni, hogy miért.

coronawolves_progym_5_3_02.jpg

Nézzük meg egy kicsit a Brassó elleni meccsünket. Egy csöppet tényleg olyan volt, mint egy kirándulás, úgyhogy olyan sokat nem tévedtünk a legutóbbi cikkben. Képzeljétek el a következő helyzetet: Marci elmegy osztálykirándulásra, az egyetlen probléma csak az, hogy nem bírja a buszt. Meg is tölti színes tartalommal mind a 78 zacskót, amit magával visz, a tulajdonképpeni kirándulás első perceiben pedig arra gondol, hogy talán előnyösebb lett volna otthon maradni. Telik az idő, barátunk egyre jobban érzi magát a megerőltetéseket követően, szemezgetni kezd a suli egyik legjobb csajával, majd annyira összehaverkodnak, hogy Marcinak már egy komoly kapcsolat gondolata is átfut az agyán, amivel ő lehet a faszagyerek az iskolában. Igen ám, csak amikor már azt hiszi, hogy minden sínen van, akkor jön egy ismeretlen arc, lenyúlja a csajt, nevetgélve elvonulnak, Márton fiunknak pedig marad a gondolat, hogy megpróbálta, majdnem meglett, és a majdnem ellenére úgy megy haza, hogy ez egy nagyszerű kirándulás volt.

Egy kicsit ilyen volt a brassói meccsünk. Az első harmadban néggyel mentek a házigazdák, Márton Hunor, Péter Róbert, valamint két Csanád, Virág és Fodor is bevette Molnár Szabi ketrecét. A látottak alapján teljesen megérdemelten vezetett a Cenk-alatti gárda, noha tegyük hozzá, hogy szinte az egész harmadban emberhátrányban voltunk a saját kapunkhoz szegezve. 4-0.

coronawolves_progym_5_3_01.jpg

A második harmadban érkezett a csaj, azaz feltámadt a játékunk, kiválóan éltünk a hazaiak könnyelműségeivel, a négygólos előny birtokában igencsak visszavett Brassó az intenzitásból. Higgyétek el, számunkra is hihetetlen volt a dolog, de nagyon rövid idő alatt visszajöttünk a meccsbe, a 7. percben Daradics szépített, majd Tankó volt eredményes, a harmadik gólnál pedig pedig ismét Daradics Csabikát ünnepeltük. 4-3, örültünk mint kutya a farkának, azt mondtuk bármi is lesz, nagyon fogunk tapsolni a végén, és ez így is lett.

3-0-ra nyertük a második harmadot, és noha az utolsó felvonásra kicsit ismét rákapcsoltak a Cenk-alattiak, állni tudtuk a sarat. Az első harmad után Mester-kapus váltotta Molnár Szabit, akinek nem igazán volt jó napja, noha azt egyáltalán nem állítanánk, hogy az ő hibájából kaptunk négyet az első húsz percben. A góljaink mellett helyzetek is akadtak bőven Fülöp kapujánál, az utolsó harmadot pedig egyetlen találat jellemezte. Nem tudom, hogy csak én véltem-e felfedezni a csarnokban, de akkora lest láttam a harmad 2. percében szerzett utolsó brassói gólnál, hogy arra gondoltam, ezt még a büfés néni is kiszúrta. Nem reklamált senki, 5-3, az eleje rossz volt a közepe jól alakult, a végén pedig mégsem jöttünk haza rossz szájízzel. Mint a kirándulás. Az szintén egy más kérdés, hogy bizony ezúttal is tarkították érdekes játékvezetői ítéletek a mérkőzést. Nem ezért kaptunk ki, csak sokszor nagy tanácstalanságot véltünk felfedezni a bírói hármas teljesítményében.

coronawolves_progym_5_3_03.jpg

Na és hát igen, a jelenlegi szitu, amit nem szeretnénk kommentálni, tényleg nem. Nagyon kellemetlen ez az egész, a blog pedig nem kíván állást foglalni a témában. Nem is nagyon lehet, de nem is szükséges. Csak annyi, hogy szomorúan nézzük mi történik egyes online felületeken, ahol állítólag sportszerető emberek írogatnak.

A fotókat Tamási Zoltán készítette, amit ezúton is köszönünk.