Egyikünk sem leszármazottja a nagy Nostradamusnak, azonban szinte mindannyian megjövendöltük, ami végül bekövetkezett: Boris Ruzicka és Filip Martinec távozik a Progymtól. Nagy általánosságban ilyenkor érez némi sajnálatot az ember, egy csipetnyi lelkiismeretfurdalással fűszerezve, azonban érdekes módon ebben az esetben ez elmarad. Egyik játékos sem igazán váltotta meg a világot nálunk, nem éreztük, hogy pluszt hoznának a csapatba, Filip állítólag vállsérülése miatt nem tudta áthozni az amerikai formáját, Boris pedig egész egyszerűen képtelen volt felnőni a várakozásokhoz. Örömteli, hogy a vezetőség is egy véleményen van a szurkolókkal, az pedig még inkább pozitívum, hogy meg is merték tenni ezt a lépést. Hivatalos közleményében a klubvezetés azt írja, minőségi idegenlégiósokkal pótolnák a megüresedett helyeket, ami ismét bizakodásra ad okot. A szinte tét nélküli bajnoki turnék közepette ismét van valami, amiről beszélhetnek a szurkolók, ami egy kis lelkesedést adhat nekünk. Új légiósok... Kíváncsi lennék, ki milyen játékosokat látna szívesen a csapatban, én őszintén megmondom, nem szívesen követném tovább ezt a cseh-szlovák vonalat. Egy kicsit tekintsünk vissza a múltba, nézzük meg milyen légiósai voltak a Progymnak a történelem folyamán.

Filip Martinec

Természetesen fizikai lehetetlenség mindenkit megemlíteni, az meg más kérdés, hogy nem is emlékszem mindegyikükre, noha nem voltak olyan sokan. Ha jól emlékszem, az első nem magyar ajkú játékosok még a 2006/2007-es idényben, Nagy Attila (Cama) edzősködése alatt érkeztek, név szerint Szergej Ploskov, Mikhail Mikeshin, Ramon Kerata és Jan Skokan. Az új játékosok megjelenése több nézőt is visszacsalogatott a lelátókra (szándékosan nem szurkolót írtam, szerintem mindenki tudja miért), és nem hasítottunk ugyan eget az eredményekkel, de kellemes időszak volt, amire szívesen emlékszünk vissza. Ploskov még a Steauánál is megfordult, Skokan leginkább a hisztirohamairól maradt emlékezetes, Kerata nem volt nagy szám ugyan, de harciassága pótolta a hiányosságait, és itt álljunk meg egy pillanatra. Mikhail Mikeshin azt hiszem sokunkat lenyűgözött, a szokatlanul hosszú bottal játszó fehérorosz nem is gólerősségével, hanem hasznosságával emelkedett ki a csapatból. Húzogatásait mind a mai napig emlegetjük a szurkolótáborban. A jelenleg 43 éves Misha tudomásunk szerint befejezte aktív pályafutását, legutóbb a 2011/2012-es szezonban játszott, az orosz harmadosztályú HK Bryansk drukkereit örvendeztette. A 32 esztendős Jan Skokan jelenleg a szlovák másodosztályú Eperjesen üti a pakkot, míg Ramon „odateszembammeg” Kerata a szlovák harmadik ligás HK Simony (Partizanske) csapatában vitézkedett legutóbb.

Boris Ruzicka

A további légiós-hullámok Dusan Kapusta tréner érkezésével törtek fel, ahol a bakik mellett jó játékosokat is sikerült szerződtetni. Ekkor érkezett csapatunkhoz „El Maestro” Vitalij Kiricsenko is, mellette pedig a szintén kiváló Robert Franc, Koniar Tibor, Olexander Chernish, Peter Hricina, Kirill Katrics, a nem túl magas, de igencsak jól szereplő védő, Ladislav Hopkovics, valamint a felejtős játékot produkáló, de mégis oly sokat emlegetett Ondrej Piszkura, érkezett Gyergyószentmiklósra (természetesen nem mind egyszerre). Megtörténhet, hogy itt kifelejtettem valakit, mivel a 2008/2009-es idényt megelőző Gyilkostó Kupán több idegenlégiós is próbajátékon volt nálunk. A fent említett nevek közül abban az időszakban Franc és Katrics emelkedett ki igazán, Vito sem volt rossz, de még közel sem a mostani játékát láthatta a gyergyói közönség. Katrics kiváló védő volt, azonban tudjuk az ő távozásának történetét: egyik nap még a Progym játékosa, aztán eltűnik, és megtudjuk, hogy az AAHL-ben szereplő Battle Creek Revolution igazolta le. Ő jelenleg az észtországi HC Vikingnél szerepel.

Ez volt a MOL Liga első szezonja, és bizony volt néhány nagyszerű mérkőzésünk, elég ha csak a HC Csíkszereda- és a Dunaújváros elleni elleni 6-1-es győzelmekre, vagy az akkori NZ Budapest Stars (Vasas) elleni 4-2-es hazai sikerre gondolunk. Akit kifelejtettem, az Kamil Slosar és Matej Bukna, de ők igencsak keveset szerepelt piros-fehérben. Buknáról annyit, hogy nála még egy reumás fájdalmakkal küzdő csiga is gyorsabban mozgott, és igaz, hogy nem fiatal éveit rugdosta a védő, de akkor is többet vártunk tőle. Neki a Progym volt az utolsó csapata, székelyföldi kirándulását követően befejezte aktív játékosi pályafutását.

Robert Franc, vagy ahogy mi hívtuk, Frankie nagyszerű vételnek bizonyult annak idején

Innentől kezdtek rosszra fordulni a dolgaink, Kapustát Valerij Szidorov váltotta a kispadon, ő pedig egy csomagban hozta a fiát Nikolait, és annak legjobb barátját, Igor Shamanskyt. Utóbbi jelenleg Kirill Katrics csapattársa a HC Vikingnél. Úgy emlékszem ők ketten voltak az ínséges időszakot megelőző utolsó légiósok a csapatnál. Ha hibáztam, vagy kifelejtettem valakit, nyugodtan javítsatok ki, semmi sem szentírás a fent leírtakból.

Láthatjuk, voltak azért légiósaink bőven az idők során, akadt olyan, aki nem tudta megváltani a világot, mások mind a mai napig közönség-kedvencnek számítanak Gyergyóban. Leginkább Kirire gondolok az utóbbi kijelentésnél, de szerettük Emilsszet is, csakúgy mint ahogy Nyergest is szeretjük, hisz tudtommal ő is idegenlégiósnak számít.

A blog szerkesztősége mind Martinecnek, mind pedig Ruzickának további sok sikert kíván a pályafutásukhoz, reméljük, hogy következő csapatuknál jobban fog menni a beilleszkedés. Most két újabb nevet készülünk felírni a légiós-listánkra, és reménykedünk, hogy tetszetős játékú jégkorongozók öltik magukra a piros-fehér mezt.