Nagyban hasonlít ez a szezon az előzőhöz, reméljük, a happy end is meglesz hozzá. Bizony, ha visszaemlékszünk, a tavalyi szezont is eléggé nyögvenyelősen kezdte a csapat, majd amikor mindenki elkönyvelte, hogy belesüllyedünk a szartengerbe, akkor jött egy hozzáállásváltás, a játék képe megváltozott, a szurkolók hinni kezdtek, és áprilisban bronzplakettet öntöttünk a barnamedve farpofájára. A tegnapi – Steaua elleni – meccs mérföldkő lehet ebben az idényben, és állítom ezt akkor is, ha mondjuk nem sikerül ma annyira jó meccset játszani a galaciakkal. Az előzőekhez képest hozzáállásban szinte teljesen kicserélődött a csapat, és aki ott volt a Vákárban péntek este, az tudja miről beszélek. Küzdőszellem, akarat, alázat és higgadtság. Mind a négy tulajdonságot megtalálhattuk a játékosainkban, és noha az ukrán hadvezér egymaga négy gólt szerzett, ez az eredmény igazi csapatmunkának köszönhető. Azt láttuk, amit mindig látnunk kellene. Azt a Progymot, amelyiket annyira szeretjük. A játékosokat, akik kétgólos hátrányban nem tekintik elveszítettnek a meccset, hanem egy perc alatt lőnek kettőt, a maguk javára fordítva az állást. Nem jött össze a büntetőpárbaj behúzása, de ez már kit érdekel? Igazi győztesek vagyunk. Pont. Nem értesz egyet? Ülj le, egyes.

Az az igazság, hogy fél 5-kor még nem tudtam, hogy ott leszek a meccsen, nem sokkal háromnegyed előtt adatott meg a lehetőség. Az első harmad utolsó percében érkeztünk meg a csarnokba, és el kell mondanom, félve tekintettem az eredményjelzőre. 4-0, 3-0, 4-1, ilyen eredmények cikáztak a fejemben, de arra gondoltam, hogy ha már a szurkoló sem hisz a csapatban, akkor miért várjuk ezt el a játékosainktól? Felnéztem, és megnyugodva vettem tudomásul az 1-1-et, így még a magyarellenes rigmusokat skandáló „Steaua-drukkerek” párzási bőgései is kevésbé idegesítettek. Gyakorlatilag nem is érdemes szót ejteni a dologról, körülbelül 6 emberről volt szó, akiknek eszük ágában sem volt szurkolni, csupán a mi provokálásunkból próbáltak önbizalmat meríteni, sikertelenül. A második harmadban a csendőrök megunták az ingyencirkuszt, és kivitték őket a csarnokból. Nagyjából ennyi.

3-1-re húztunk el a második felvonásban, Molnár Zoli találata mellett Kiricsenko akkora gólt akasztott, hogy a pókok még most is a tragikus körülmények között elhunyt nagytatát siratják. Nagyon közel voltunk, hogy kétgólos előnnyel menjünk szünetre, de a „bakák” a harmad végén bevakartak egy gólt, így 2-3 volt az állás negyven perc után. Szót kell említenünk Molnár Szabi teljesítményéről, Csíkszeredában ismét testet öltött a hajdani Szhabibulin legendája, nagyszerű teljesítményt nyújtott a kapusunk, az utolsó felvonásban még egy kellemetlen helyre érkezett lövést követően is folytatta a játékot.

Szemfülesek voltunk péntek este. :)

Az utolsó harmad a fordulatoké volt, a felvonás 5. percében már 4-3-ra vezetett a bukaresti alakulat, de Butochnov és Timaru góljára, egyetlen perc leforgása alatt kétszer is válaszolni tudtunk. A negyedik gólunknál Catrinoi nem számított Kiricsenko hirtelen-megoldására, míg az ötödiknél ismét apait-anyait belerakott az ukrán egy bombába. 5-4, kezünkben volt a meccs, fieszta a lelátón, már csak ki kellett volna húzni valahogy. Sajnos nem sikerült, Munteanu három perccel a vége előtt bevakarta az ötödiket. 5-4-nél eldőlhetett volna a meccs, Daradics szemtől szembe korcsolyázott Catrinoi-jal, és talán ha a tizennégyesünknek hátul is van szeme, most más forgatókönyvről beszélnénk. Tankó követte az akciót, Dari azonban ezt nem látva magára vállalta a befejezést, ami nem végződött góllal. Nem hibáztathatjuk emiatt, hisz ez csak egy helyzet volt a sok közül, a másik oldalon is végződhetett volna góllal az utolsó két perc, amelyet emberhátrányban körmöltünk ki. Fortuna kisasszony szerencsére megint a piros-fehér mezét öltötte magára. Az ötperces túlóra gól nélkül zárult, a büntetőlövéseknél pedig csak Butochnov tudott eredményes lenni, győzelmet hozva a fővárosiaknak. Legyenek boldogok vele, mi sokkal többet nyertünk: visszakaptuk a csapatunkat.

Valami megváltozott a fejekben.

Igazi győztesek. Egy összekovácsolódott legénység, amelyik a miénk, és méltán lehetünk büszkék rájuk. 9-3-as eredmények után nem könnyű ilyen gyorsan talpra állni, de megtették. Megtették, mert ez a sport erről szól, nekünk pedig továbbra is az a feladatunk, hogy ott legyünk a nehéz pillanatokban. Ez hozhat eredményt, ez hozhat újabb boldogságot tavasszal.