Mi is tudjuk, elmaradtunk a bronzérem megnyerését összefoglaló cikkel, ezért két tea és egy lázcsillapító között ezt a hiányosságot próbálom most pótolni. Bizony, a brassói kirándulást és örömünnepet követő napon ágynak döntött a betegség, de értesüléseim szerint nem csak velem, hanem a szurkolótábor több tagjával is kibabráltak a bacilusok. Tudom, hogy ennek az írásnak sokkal hamarabb meg kellett volna születnie, a meccs forgatókönyvét pedig már mindenki ismeri, éppen ezért nagyon rövid leszek. Eget rengető színvonalú írást most senki ne várjon, annak viszont örülhettek, hogy olvasás közben nem hallatszik az alkotás közbeni állandó köhögés. A tavalyi év után ismét bronzérmesek lettünk, a kérdés pedig az, hogy melyik bronz csillog fényesebben. Véleményem szerint a Cenk alatt szerzett serleg egy bajnoki címmel is felérhet, hisz egy jóval esélyesebb ellenfelet sikerült zsinórban háromszor legyűrni. Örömünnep, ugribugri, hajrágyergyó, s minden ami kell.

Már a brassói összecsapás első minutumaiban érezni lehetett, hogy a piros-fehérek jobban akarják a győzelmet, többet korcsolyáztak Buci Farkas Csaba tanítványai, és a passzok is jobban emberre találtak, aminek Kiri gólja lett az eredménye. Virág talált be az egyébként ismét nagyszerű teljesítményt nyújtó Molnár Szabi kapujába, de egyetlen perccel a harmad vége előtt Novák szerzett ismét vezetést a Progymnak. 1-2. Noha a veterán cseh nem is porcelánfiú, nem igazán lehet hozzászokva a palánk telibe fejeléséhez, így ő nem tudta folytatni a játékot a meccs hátralevő részében. Kicsit beparáztunk, amire a fiúk a második harmadban duplán is rácáfoltak: Farkas Tomi és Spencz góljával már hárommal mentünk az utolsó harmad előtt, a játékrész végén pedig újabb két játékosunk mehetett zuhanyozni. Ezúttal nem sérülés, hanem egy kis egészséges bunyó volt a fő indok. Tőlünk Farkas és Mikeska, míg a hazaiaktól szeretett Piszarenkónk kapott végleges fegyelmit. Gyergyói tartózkodása alatt talán most először láttuk verekedni a szlovák hátvédünket, és nem büszkélkedésképpen, de három brassói is alig tudta lehúzni Mikeskát a szenvedő félről. A másik ágon Farkas Tomi ellenőrizte, hogy nincs-e Piszarenkónak mandulagyulladása. Az utolsó felvonásban már igazából a hazaiak sem hittek abban, hogy visszahozhatják a mérkőzést, az i-re a pontot pedig Bálint Lóri tette fel, aki beállását követően azonnal a lovak közé csapott, és akkora gólt lőtt csuklóból a hosszúba, hogy Béresnek talán a mai napig rémálmai vannak. Ki kell emelnünk egyébként a Corona harmadik számú kapusának teljesítményét. Nagy valószínűséggel ez volt Béres első meccse a szezonban, ehhez képest kiválóan teljesített, a szeredai Molnár Zoli büntetőjét is kinézte a kapuból. 5-1, jöhetettek az érmek, hozhatták a kupát, kezdődhetett az ünneplés.

Fotó: Tamási Zoltán

Külön meg szeretném említeni a brassói szurkolók civilizált, sportszerű viselkedését: a kisdöntő alatt végig nagyszerűen biztatták a csapatukat, majd felállva hallgatták végig a székely himnuszt, megtapsolva azt. Respect!

A meccs utáni bulira nem igazán kívánok kitérni, mivel biztosan láttátok a felvételeket, újat pedig nem tudok mondani. Végezetül annyit, hogy köszönjük szépen a HSC Csíkszeredának a lehetőséget, hogy ilyen szezonunk lehetett, köszönet a csíki játékosok mindegyikének a hozzáállásukért, nagy pacsi a légiósainknak, hogy a nehéz pillanatokban vitték a hátukon a csapatot, és óriási tisztelet a gyergyói srácoknak, hogy profi mentalitással küzdötték végig ezt az időszakot, és ennyire megörvendeztettek bennünket. Egy csapat voltunk, egy csapatként nyertünk – bajnoki címmel felérő – bronzot. Ne feledjétek, ma fél 6-tól hokigála lesz, egy igazi show, amely méltán koronázza meg a szezont. Az én részvételem még kétséges, de mindenképpen legyetek ott, mert biztosan nagyon jó lesz. A belépés ingyenes, de tombolát ne feledjetek el venni, mert ha bronzba öntött, aranyozott medveszőrszálat nem is, de egyebet biztosan nyerhettek.