Időhiány ide, időhiány oda, olyan régen volt cikk a blogon, hogy már csak pofából írni kell valamit, ehhez pedig pont kapóra jön a Brassó elleni két meccs. Két teljesen különböző mérkőzést láthattunk, ami elsősorban a brassóiak keretének volt köszönhető: míg a pénteki összecsapáson mindenestől, szüretlenül Brassót kaptuk, addig a ma esti meccsen a Cenk-alattiak B-csapatával kellett medve farkasszemet nézni. Kaptunk hideget és meleget egyaránt a legényeinktől, összességében azonban nem lehetünk elégedetlenek, sőt. Megannyi pozitív jel utal arra, hogy akár idén is egy jó szezont zárhatunk, persze ehhez kemény munkára van szükség.

Kezdjük a negatív dolgokkal, hogy gyorsan essünk is túl rajta. A védelmünk még mindig nem az igazi, noha meccsről meccsre mindig egy fokkal jobban muzsikál a hátsó alakzat. Az utóbbi időszakban egyre kevesebbszer csattan össze a két bekk, sokkal kevesebb az eladott korong, de mi szurkolók is látjuk, hogy még mindig nem úgy működik, ahogy kellene.

NewBoy Kramarik mindenképpen erősítésnek számít, noha vele kapcsolatban is megoszlanak a vélemények a szurkolók között. Ezeknek az embereknek minden második mondatuk úgy kezdődik, hogy „De Mikeska...”. Tény, hogy az új fiúnak nem sikerült úgy a bemutatkozás, mint a hatvannyolcas showman-nek, azonban ez nem jelenti azt, hogy Kramarik nem jó játékos. Biztosan neki is idő kell, ameddig megszokja az új környezetet, összeszokik a csapattársakkal, meg hasonlók. Egész gyors, harcias, be mer vállalni dolgokat, egyelőre pedig ez épp elegendő ahhoz, hogy kevesebbet káromkodjunk mérkőzésenként. Igazából csak a védelem hiányosságait, az egyéni hibákat, és a kihagyott ajtó-ablak helyzeteket sorolnám a negatívumok közé, de ezek simán orvosolhatók a szezon előrehaladtával.

Nézzünk egy kicsit a jó dolgok irányába. Igencsak összeszedett a csapat, látszik, hogy egyben van az öltöző, ami azt hiszem nagyban köszönhető Vaclav Novak munkájának is. Egyszerű szurkolói szemmel is egyértelműen látszik a tapasztalt cseh „kéznyoma” a csapaton belül: többször hallunk tőle utasításokat a jégen, irányítja, hogy ki hova menjen, ha pedig kell, tisztességesen le is basz egy-egy játékost, ha az épp rászolgál fuckoffra. Fiatal csapat, nagy ambíció, összetartás, minden van itt, ami elengedhetetlen a sikerhez. Ha egy hangyafasznyival több odafigyelés is társul ezek mellé, akkor mindenképp pozitív idény elé nézünk.

Hősies küzdelemben legyűrtük a Steauát Karcfalván, nyertünk két sörmeccset a Sportullal, megszorítottuk itthon a tavalyi bajnokot, és majdnem sikerült beletojni a MOL Ligás Brassó palacsintájába is. Mik ezek, ha nem pozitív előjelek? Azt nem várhatjuk el egyelőre a játékosainktól, hogy egy nagyon iramos meccsen az utolsó öt percben is úgy korizzanak, mint az első ötben, mert ez egyelőre olyan nehéz, mint Harangozó Terit rávenni az análra. De ez sem lehetetlen, és van is rá még idő, hogy bizonyítsuk. Mármint a fizikai erőnlétet. :)

Szombaton így este 9 után senki agyát nem zsibbasztanám már tovább, mindenkinek van jobb dolga, mint ilyenkor is a blogot olvasni. Menjünk ki a meccseinkre, két zsíros kenyér között szurkoljunk is egyet-egyet, és bízzunk a csapatunkban, mert ha minden jól megy, ezt a szezont is szépen zárjuk.