2016. jan 16.

Küzdelem és sikoly

írta: 91#Lacika
Küzdelem és sikoly

Hála az égieknek a blog még nem fuccsolt be, noha nagyon úgy néz ki, hogy kicsi seggel nem tudjuk megülni a nagy nyerget. Mindez ellenére nem tudom megállni, hogy a mai meccsről ne írjak néhány sort, hiszen fáradalmas hosszú verejtéközön, és szűnni nem akaró szentségelés után, ma ismét a Progymot láttuk játszani. Azt a csapatot, amelyet mindannyian szeretünk, és a magunkénak érzünk még akkor is, ha sokszor ez másképp cseng le a kívülállóknak. A végén mi álltunk ugyan a fallosz rosszabbik oldalára, azonban ma volt töke a csapatunknak, ez pedig bizony felér számunkra egy győzelemmel. Na nem mintha nem lett volna jobb érzés mondjuk egy 2-0-ás sikert ünnepelni, de ne erről az oldaláról nézzük az érmét. Összességében jól játszottunk, a hozzáállásra – amivel talán a legnagyobb gond volt az utóbbi időszakban – egy cseppnyi panaszunk sem lehet, és hogy mindez az új edzőnek köszönhető-e? Nem tudjuk, azonban tetszett amit láttunk, és ameddig így mennek neki a fiúk az ellenfeleknek, addig senki ne siránkozzon.

lk.jpgFelvettük a kesztyűt, ezt a hozzáállást vártuk. Fotó: Lukács Zsolt

Nem kezdődött olyan jól a meccs, az első percekben csak a mi harmadunkban zajlott a játék, azonban fokozatosan vettük át a mérkőzés irányítását, egyre több helyzetet alakítva ki Tőke kapujánál. 0-0-ás eredménnyel mentünk szünetre, a második harmadban pedig csak egyetlen találat született, ezt pedig Kiricsenko törzskapitány neve mellé írhatjuk. Daradics ugratta ki emberhátrányban (!) Kiricsenkót, tizenötösünk pedig nem hibázott a kapussal szemben, tanítani való módon használta ki a lehetőséget. 1-0. Abban a pillanatban elhittük, hogy képesek vagyunk megnyerni a mérkőzést, elképzeléseink pedig nem is álltak messze a valóságtól.

Az utolsó harmadban is rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, végül azonban a egy figyelmetlenséget követően a vendégek is emberhátrányban szereztek gólt, Trancă Dani köszönte szépen, élt a felkínált lehetőséggel. 1-1, nem volt veszve semmi, még mindig jól játszottunk, bármikor benne volt a meccsben, hogy újabb gólt szerez a Progym. A találkozó végén, pontosabban 14 másodperccel a végső dudaszó előtt érkező dráma sajnos nem nekünk kedvezett, azonban így is kijárt a taps, mert ha nem is pontot, valami egyebet úgyis nyertünk. Visszanyertük a csapatot, amelyik sosem adja fel, és küzd minden egyes korongért. Igen, most nyugodtan a fejemhez vághatjátok, hogy megint a saját hibánkból kaptunk gólt, de nem kellemesebb így kikapni, mint a 8-3-as meccsek esetében? Olyankor egyetlen percig sem kétséges, hogy ki fog nyerni, nincs szurkolás, nincs játék, nincs semmi. Most más volt a helyzet. Nem a szezon legjobb teljesítményét nyújtották a srácok, de láttuk rajtuk, hogy ugyanazt akarják, mint mi szurkolók. Láttuk, ahogy minden egyes elvesztett korongért küzdenek, és nem adják fel akkor sem, amikor percekig vannak beszorítva a harmadba. 

b0545ca90b8c59dbdf198b2e194bd211.jpg_500x267
Egy kicsit így érezhettük magunkat

Rengeteg sikolyt hallhattunk ma a lelátón, sikítások jöttek a helyzeteinknél, Molnár Szabi és Tőke védéseinél, de nem maradtak el Kiri góljánál sem. Jó meccs volt, és még úgy is örömmel gondolhatunk rá, hogy nem örülhettünk pontnak, pontoknak. Végre felvettük a kesztyűt, és bízunk benne, hogy ez innen már csak jobb lehet. Hajrá Progym!