Gyergyószentmiklósi Progym

Jégkorong Székelyföldön! Minden ami jégkorong a gyergyói medencében Hajrá Progym!!

Linkek




Facepro.jpg

Utolsó kommentek

  • zolitan2008: na mindegy megegyszer nem irkalok.De a fiatalok is meg kell alapozak magukat,hogy legyen mibol csa... (2014.06.16. 18:30) Trendi lett a Duna-part
  • kL: @zolitan2008: Kedves zolitan2008! Engedd meg, hogy véleményt alkossak azzal kapcsolatban, amit leí... (2014.06.14. 14:05) Trendi lett a Duna-part
  • zolitan2008: ez mind szep es jo csak egy jatekos ha fejlodni szeretne es nem le staglalni valahol ott ahol kezd... (2014.06.13. 18:26) Trendi lett a Duna-part
  • ilyéslaci: Nagyszerű kezdeményezés, gratulok a szervezőknek. Remélem a bukaresti média erről is a megszokott ... (2014.03.14. 10:53) Ez a meccs másról szól
  • csak pozitivan: Gratulálok a cikkhez, ez már nagyon kellett! Egyszerűen nem lehet és nem is szabad szó nélkül hag... (2014.02.19. 16:48) Szubjektíven egy problémáról
  • zolitan2008: nem jok az infoid.mert itt van o is (2014.01.19. 16:53) Izgalom, verejték és ciki-caki
  • nL: @zolitan2008: Kiri informacioim szerint mas utakra evezet.. (2014.01.19. 11:00) Izgalom, verejték és ciki-caki
  • Utolsó 20

Online látogatók

Alakul a molekula

2014.08.21. 12:22 kL

A nyári nagyméretű pangás után úgy gondoltam, ideje lenne kicsit feléleszteni a blogot, hisz bizony voltak, és jelenleg is vannak események szeretett csapatunk háza táján. Igaz, amire a legjobban várunk, a jégpályánk felújítása még mindig nem kezdődött el, azonban nem erről szeretnék most írni, biztosan meglesz az is. Bronzérem, buli, másnaposság, pangás, lámpa, légiósok, reménykedés. Nagyjából ezekkel a szavakkal lehet leírni egy tisztességes Progym-drukker elmúlt hónapjait, bizony van élet a piros-fehéreknél, és ez az a nyár, amikor nem pesszimista dolgokról, kilátástalanságról kell beszélni, hanem arról a fokozatos, de egyébként hatékonynak tűnő építkezésről, amely a Progymnál jelenleg zajlik.

vylicil.jpgAdam Vylicil

Úgy tűnik, új lendületet kapott a vezetőség, több cikkben is olvashattuk, hogy egyértelmű kitűzött cél a MOL Liga a csapatnál. A játékosállományt tekintve egyelőre több a távozó, mint az érkező, ellenben ez korántsem azt jelenti, hogy gyengébbek leszünk, mint tavaly. A közönség-kedvenc Vitalij Kiricsenko mellett Nyerges Lajos is maradt a piros-fehéreknél, ez már önmagában mosolyt csal az ember arcára. A csapat Facebook-oldala hivatalosan is bejelentette, hogy minket erősít majd tavalyi Galac gólvágó „Socolája”, Tankó, de emellett Daradics Csaba, Csata-Székely Hunor és Ördög Tihamér is hazatért külföldi munkájáról. Ha esetleg valakit kifelejtettem a sorból, előre is elnézést kérek, annyira nem vagyok napirenden a csapatnál történt dolgokkal, mint az előző években. A legfrissebb érkező a Progym történetének első cseh légiósa, Adam Vylicil, aki sokszor borsot tört az orrunk alá a Dunărea színeiben. Aki látta játszani, az tudja, hogy egy kiváló, gólerős csatárról van szó, aki bármilyen szögből képes meglepni az ellenfél kapusát. Vylicil egyébként nagy rajongója a Progym szurkolótáborának, már korábban is megcsodálta a piros-fehér kórust, így biztosan örül, hogy minket erősíthet. Nem mondhatunk mást, Isten hozott Adam!

A nyár legnagyobb megvalósítása, az új fényt hozó lámpák megérkezése volt, klasszisokkal jobb fényviszonyok lesznek a jégpályán, ezt pedig elsősorban annak a néhány jégkorongszerető embernek köszönhetjük, akik annak idején belevágtak a kampányba. Bizony, megmutatták, hogy kellő méretű összefogással semmi nem lehetetlen, a lámpák megérkeztek, velük együtt pedig a gyergyószéki jégkorong is egy újjáélesztő dózist kapott.

lámpa.jpgA legnagyobb megvalósítás

A hazai mérkőzéseinket Karcfalván fogjuk játszani, ami egy kicsit megkavarja ugyan az utánpótláscsapatok felkészülését, de ha hosszútávon gondolkodunk, akkor mindenképp megéri az áldozatot. Azt hiszem, ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor mindenki temette a gyergyói jégkorongot, igencsak jól áll a helyzet Progym-földön, és csak remélni tudjuk, hogy a továbbiakban is pozitív változások lesznek.

Nem terveztem most hosszú bejegyzést írni így elsőre, csupán azért ültem a klaviatúra elé, hogy lássátok, a Progym-blog nem szűnt meg, ezt a szezont is együtt-, néha a jégpályán, néha pedig a gép előtt, az eredményt frissítve fogjuk végigizgulni. Nem ígérem nektek, hogy minden eseményről azonnal cikk születik, de igyekszem aktuálisan tartani a blogot. Továbbra is várom azok a jelentkezését, akik segítenének nekem ebben, szívesen írnának a blogra.

szurkolotabor3.jpgNekünk csak ez a dolgunk

Jövő hétvégén Felcsík Kupa lesz Karcfalván, újra láthatjuk a Progymot, és néhány egykori játékosunkkal is találkozhatunk. Ezúttal a HSC Csíkszeredát erősítő Pál „ChuckNorris” Zsombor már ellenfélként lesz jégen, de nagy valószínűséggel a már debreceni Barabás László is azon lesz, hogy bevegye piros-fehéreink kapuját. A tornáról bővebben egy későbbi cikkben fogok írni.

ui: mindenki szerezze be időben a torokgyógyító szirupokat, mert tudjátok, hogy mekkora sorok vannak szezon közben a gyógyszertáraknál. :)

Szólj hozzá!

Neagoş: tapsból nem lehet megélni

2014.06.22. 15:23 kL

Több visszajelzést is kaptam a Galacra való igazolásokkal kapcsolatos írásomra. Volt olyan, aki szerint igazam van, de természetesen olyanok is akadtak, akik ellenezték a véleményem. Természetesen az ellentáborral sincs semmi problémám, éppen ezért kerestem meg egy frissen eligazolt gyergyói hokistát, aki a következő szezonban, a hamvaiból feltámadott Galacot fogja erősíteni.

Neagoş Bogdant egyetlen Progym-szurkolónak sem kell bemutatni, külföldi munkáját követően hazatért, és bronzérmet nyert a csapattal. A siker után azt nyilatkozta, nehezen tudna újra továbbállni a csapattól, ehhez képest jövőre a Duna-parti csapatnál fog játszani. Több kérdést is feltettem a játékosnak a transzfer körülményeivel kapcsolatban, a választ az alábbiakban olvashatjátok:

bogdi_galac.jpgBogdi, már a Duna-parton.

A szezon végén nagy döntés előtt álltam, és három lehetőség közül választhattam. Vagy visszamegyek Amerikába, vagy elmegyek Galacra játszani, esetleg maradok a Progymnál. Nem volt könnyű döntés, de aztán úgy határoztam, hogy Galacon folytatom, döntésemnek pedig több oka is van. Ezek közül a legfontosabb, hogy el tudom végezni a sport egyetemet, és gyerekekkel tudok foglalkozni. Végül is fontos, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. Nem? Egy kicsit zavart a blogon megjelent legutolsó cikk, hogy trendi lett a Duna-part, és mindenki pénzért jön ide. Az az igazság, hogy tapsból nem lehet megélni, és ezt mindenki nagyon jól tudja. Nagyon fura lesz a Progym ellen játszani, de ilyen a sportélet, ma itt vagy, holnap meg ki tudja hol. Sok sikert kívánok a gyergyói jégkorongnak, remélem sikerül megvalósítani terveket, továbbá abban is bízom, hogy jó döntést hoztam. Ez idővel fog kiderülni”.

Nem tehetünk mást, sok sikert kívánunk Bogdinak az elkövetkezőkre nézve, jó szezont, és kiváló mérkőzéseket. Persze mindezt lehetőleg ne ellenünk.

Szólj hozzá!

Klubhűség Mesterfokon

2014.06.15. 18:57 kL

Tudom, korábban azt írtam, hogy ezen a blogon csupán meccsekkel, eseményekkel kapcsolatos szubjektív írásokat olvashattok, azonban a jelenlegi pangás megváltoztatta a véleményem. A Progym-szurkolók nagyon szeretik a csapatukat, éppen ezért szeretném azt, hogy minél többen olvassunk, beszélgessünk a piros-fehérekről, még a vébés fociláz közepette is. Fiatal kapusunkat, Szakács Mestert faggattam ki egy kicsit, a csapatról, a Galaci ajánlatokról, és az alfalvi falunapok sörivási szokásairól. Na persze, ez utóbbi csak vicc volt.

mester92.jpg

Hogy telnek a napjaid, mik a terveid a nyárra nézve?
– Köszönöm szépen, nagyon jól telik a nyaram, nagyon vártam már, hogy elkezdődjön a foci vébé. Igazából nincs sok tervem, várom, hogy elkezdődjön a felkészülés. Egyébként Molnár Szabival dolgozom együtt, kőműves munkát végzünk.

Ősztől gondolom maradsz a Progymnál...
– Tárgyaltam már a vezetőséggel, és igen, sikerült megegyezni, ősztől is piros-fehérben fogok védeni. Az az igazság, hogy nem is akarok elmenni, nagyon jól érzem magam itthon.

Meg sem fordult a fejedben esetleg a távozás gondolata?
– Nem. Egy ilyen jó szezon után nem szívesen hagynám itt a csapatot, nagyon jó a hangulat, minden a legnagyobb rendben van.

Galacon nagy erősítésekbe kezdtek, állítólag több gyergyói játékost is csalogattak. Esetleg téged is megkerestek?
– Igen, megkerestek, de nemet mondtam, és nemet mondanék bármilyen ajánlatukra. Hiába a nagy pénzek, köszönöm szépen jól érzem magam itthon. Itt van a barátnőm, itt vannak a szüleim, a barátaim, és nagyon jól van ez így.

Kinek szurkolsz a foci vébén?
– Na igen. Épp most is a Svájc–Ecuador meccset nézem közben. A németeket és a hollandokat is szeretem, de inkább a németekkel tartok.

Milyen lesz szerinted a következő szezon Progymja?
– Ezzel kapcsolatban nem tudok sokat mondani. Nagyon örülök, hogy Kiri (Vitalij Kiricsenko – a szerk.) visszajön a csapathoz, annak azonban cseppet sem, hogy mondjuk Laczkó már nem lesz piros-fehérben ősztől. Remélem, hogy jó gárdát sikerül összerakni, és ismét megörvendeztethetjük a szurkolókat.

Szólj hozzá!

Trendi lett a Duna-part

2014.06.13. 11:46 kL

Régóta forr bennem egy hasonló bejegyzés írása, csupán azt nem tudtam eldönteni, hogy milyen stílusban történjen mindez? Durván, hogy jó néhány emberrel megutáltassam magam egy életre, vagy csak szolidan, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Tudjuk, hogy milyen szezonunk volt, rengeteg ódát zengtünk már róla, azonban az élet nevű társasjátékunk olyan, hogy hiába maradunk a múltban, tovább kell lépni. Ha az utolsó bronzmérkőzést követően végigmentem volna a játékosainkon egy mikrofonnal, feltéve nekik a Galacra való igazolás kérdését, tuti, hogy mindenki szemberöhög. Talán én is saját magamat. Hogy a Progym játékosai? Nem, az nem lehet. Elmenni oda épp akkor, amikor éledezni látszik nálunk valami? Képtelenség. Jelen pillanatban pedig az van, hogy egyre több játékosunkat szóba hozzák velük, sőt már olyanok is vannak, akik oda igazoltak. Nincs mit tenni, 2014-ben a Duna-part a trendi.

szurkolok_penz.JPG

Mindannyian nagyon szeretjük az új dolgokat, legyen az film, zene, ruhanemű, vagy bármi más. Egy gond van velük, hogy csak rövid ideig tartanak, aztán jön valami új. Trapézos nadrág, tamagocsi, „deszkás cipő”, Gangnam style. Na mindegy, nem fejtem ezt ki bővebben, úgyis mindenki érti, hogy hova akarok kilyukadni. Manapság mindennél fontosabb a pénz, néhány zöldhasúért képesek vagyunk romba dönteni az addig, lassacskán felépített munkánkat, sütkérezünk a napfényben, aztán rájövünk, hogy mindenhol vannak viharfelhők.

Vagány dolog lett Galacra igazolni. Egyetlen érv volt eddig elfogadható ezzel kapcsolatban, mégpedig hogy a kedves játékos a MOL Ligában szeretne játszani. Most már ez sem aktuális, így tényleg csak a pénz miatt váltanak sokan a medvéről halra. Medvéről halra. Értitek?! Na ebbe se menjünk bele.

Oké, folyik a pénz a Duna-parton, jó csapatot szeretnének építeni, amely által erősödne a román jégkorongbajnokság mezőnye. Nincs is ezzel eddig semmi gond, ellenben valamiért az a sanda gyanúm, hogy ez csupán egy hirtelen fellángolás, amely maximum egyetlen szezont fog tartani. Lehet, hogy tévedek, de én így látom.

osszehasonlito.jpg

Hogy mit mondanék azoknak a gyergyói játékosoknak, akik ezekben a percekben is az eligazolás gondolatával játszadoznak? Nézzük csak. Gondolj vissza arra a pillanatra, amikor először húztál korcsolyát, amikor először vettél botot a kezedbe, és amikor első alkalommal ütöttél el egy korongot. Felér az érzés néhány zöldes, lilás, kékes bankjeggyel? Ugye hogy nem. Gondolj vissza azokra az időkre, amikor azt tanították neked, hogy a pénznél sokkal nagyobb értéket képvisel az emberség, a hűség. Eldobnád ezt néhány mulandó papírért? Ugye hogy nem. Gondolj vissza az elmúlt szezonodra, amikor több ezer emberrel együtt izzadtál a dicsőségért, a végén pedig örömmámorban énekelted a székely himnuszt. Eldobnád mindezt magadtól? Nem hinném. Emlékezz a gyergyói teltház által kreált hangulatra, amikor azt érezted, hogy nem ismersz lehetetlent. Ahova menni szeretnél, nem lesz a csapattársad Ovechkin és Crosby, így a teltház gondolatában ne is reménykedj. Tényleg megéri? Ezt már neked kell eldöntened.

Meglátjuk, hogy milyen játékosállománnyal vágunk majd neki a következő szezonnak, egy dolog azonban biztos: a szurkolók ismét a csapat mellett lesznek, mivel egy klub szeretetét alázatban, hűségben, kitartásban, nem pedig pénzben mérik.

3 komment

Akkor fogjunk össze

2014.05.30. 11:09 kL

Jó hosszú volt... Ezt most több dologra is érthetitek. Biztosan van olyan, aki a legutóbbi blogbejegyzéstől eltelt időre gondol, de akad olyan is, akinek a keddi közgyűlés jut az eszébe. A dolog érdekessége az, hogy mindkét félnek igazat kell adni, tényleg régen jelent meg itt friss iromány, és a villámközgyűlés megfogalmazást sem tudjuk ráerőltetni a keddi eseményre. Jó volt ez így, kiadós beszélgetés volt, ahol mindenki leszűrhette a maga számára legfontosabb információkat. Legfontosabb üzenete az összefogás volt, mivel kizárólag így jöhetnek fényes napok a gyergyói jégkorongsport életébe, ez a dolog pedig valahol tényleg így van. Össze tudunk mi fogni, ha értelmét látjuk, ezt nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor bizonyítottuk.

Rögtön kezdeném is egy képpel:

kyry15.jpgŐ már biztosan nálunk játszik jövőre – by the vezetőség

Nem csalás, nem ámítás, az ukrán harcos jövőre is a medvénket fogja erősíteni, így az már biztos, hogy lesz húzóember a csapatban. Véleményem szerint már most kijelenthető, hogy El Maestro námbör 15. a legnagyobb igazolás, sokan szerettük volna, hogy visszajöjjön, és úgy tűnik, hogy imáink meghallgatásra találtak. A tavalyi másik légiósunkról nem esett szó a közgyűlésen, azonban az elhangzott, hogy vállalkozók segítségével jönnének még új játékosok. Reméljük, hogy tényleg segíteni fognak a tehetősebb üzletemberek. Nyerges „Estébengyőztesgóltlövő” Lajost is szándéka úgymond megtartani a klubnak, engem személy szerint meglepett a jelenléte a közgyűlésen, respect. Na de én most nem szeretném még egyszer leírni azokat a dolgokat, amit a „hivatalos cikkben” megfogalmaztam, ezzel a bejegyzéssel az lett volna a célom, hogy kicsit körbejárjam az elhangzottakat.

Több szempontból is érdekes volt Buci az edző szakmai beszámolója, nagyot néztem, amikor szinte mindegyik fejezetben ott találtam a blogon megjelent bejegyzésekre vezető hivatkozásokat. Érdekes volt újraolvasni Gáll „thefuckingtruelegend” Csaba megnevezését, de azt a címet is, amikor készültünk a szezonra édesapjáé, csak nem tudtuk, hogy melyikre. A tréner – szokásához hűen – humorosan, és rendkívül „szerényen” zárta le gondolatait, idézem: „Az utolsó meccsen lemostuk a Steauát a jégről”. Mindenki hangos nevetésbe tört ki, azonban tudtuk, hogy ez tényleg így van, csak épp kellett valaki, aki ezt kimondja. Milyen jó, hogy pont ő tette.

Jöjjön egy második fotó:

vilagitas.jpgEgy másik dolog is biztossá vált: látni is fogunk jövőre

Egy újabb jó hír, amiért többszörösen megérte kínozni a hátsófelünket kedden, az a világításra irányul. Kedves gyergyói jégpályával gúnyolódó emberkék, ezennel tájékoztatni szeretnélek titeket, hogy nem lesz szükség bányászlámpákat szerelni a sisakokra, mivel egy hatalmas méretű összefogásnak köszönhetően normális világítás lesz a csarnokunkban. Úgy bizony, a kampány kezdeményezői bejelentették, hogy most már biztosan új világítás lesz a pályán. Milyen jó. A felújítási munkálatok nemsokára elkezdődnek, ezzel együtt pedig a világításunk is más lesz, kicsit olyan érzés ez, mintha új csarnok épülne a Progymnak. Nem kell zúgolódni, hogy egy kis ideig esetleg Karcfalva lesz a hazai pálya, csupán el kell képzelni a megújult gyergyói csarnokot, és máris nem „hétszentségelve” visszük a gyerekünket edzésre.

Egy személyes dologban is érintett voltam közgyűlésen, a klubelnök felkért, hogy elvállalnám-e újból a jelenleg progymhockey.ro névre hallgató hivatalos weboldal szerkesztését. Most sokan melegebb éghajlatra fogtok küldeni, hogy itt papolok az összefogásról, a felkérésre pedig többször is nemet mondtam. Oké. Az van, hogy csekély 5 évig szerkesztettem az oldalt, volt amikor jobban, volt amikor kevésbé jól. Többször is próbáltam magam mellé segítőket keresni, azonban az első kérdés amivel találkoztam, mindig ez volt: „Mennyit fizetnek?”. Higgyétek el, egyedül ezt nagyon nehéz vinni, ráadásul különböző konfliktusaim is kialakultak az évek során, egy idő után pedig azt mondtam, köszönöm szépen, nem kérem. Biztos vagyok benne, hogy a véleményem ezzel kapcsolatban nem fog egyhamar változni. Talán csak egy csoda folytán. Talán... Ezúton még egyszer meg szeretném köszönni nL segítségét, akivel közösen indítottuk el ezt a blogot, és aki a mai napig bármiben segít. A másik személy, akinek köszönetet kell mondjak az Szakács Zsolt, közösen álmodtuk meg a progym.ro után az új weblapot, azonban idővel rájöttünk, hogy a lelkesedés nem tart örökké, az ember kedve nagyon el tud menni még attól is amit a legjobban szeret. Tudom, kicsit úgy hangzik ez nektek, mint egy politikai leköszönő beszéd, nem erről van szó, csak ennél a témánál fontosnak tartottam megemlíteni.

szurkolotabor3.jpgRajtunk ezúttal sem fog múlni semmi :)

Elhangzott a közgyűlésen a jégpálya előcsarnokában való cigarettázás betiltása is, ezt egy szurkoló külön kérte a vezetőségtől. Nagyszerű gondolat, mivel sokszor nem hogy levegőt venni, látni sem lehet az előtérben. Ameddig a gyereket kiküldjük zsíros kenyeret venni, nikotinmérgezést kap, ez pedig nagyon nem jó. A füstölési tilalom bevezetése egy újabb olyan dolog lenne, amellyel lépni tudnánk egyet a normális körülmények irányába vezető úton.

Végezetül ismét csak annyit mondanék, hogy meg kell próbálnunk újra összefogni azért, hogy jövőre is azt énekeljük egy harmatos reggelen hazafelé szállingózva, hogy: „Oleee, oleee...” A folytatást pedig mindenki ismeri.

Szólj hozzá!

Maturandusz

2014.03.25. 10:30 kL

Nem célom összefoglalni a hétfői mérkőzés történéseit, arra ott vannak a különböző újságcikkek, azonban nagy hiba lenne nem írni arról, amit láttunk. Ha már medvebocs, akkor folytassuk ezen a síkon. Mindenki életében eljön egyszer a Maturandusz, a pillanat amelytől kezdődően hivatalosan is felnőttként kezeli a társadalom. Úgy vélem a medvebocsunk maturandusza hétfőn este volt, mert bizony megérdemli, hogy már ne kismackóként nézzenek rá. A farkas többé biztosan nem fogja már félvállról venni.

Végig ezt éreztem. Brassó egy kicsit lekezelően vette a mérkőzést, majd a 10. perc környékén rájöttek, hogy bizony ezen a meccsen is érezni fogják verejtékmirigyeik munkáját. Bálint Lóri góljánál biztosan megdőlt a decibel-rekord a jégpályán, valószínűleg még a benzinkútnál is meghallották, hogy vezetést szerzett a Progym. Egyéni hiba ezúttal is akadt bőven, pont ezért tudták megfordítani a meccset a Cenk-alattiak, viszonylag gyorsan ehúztak 2-1-re. Ami ezután történt, ismételten nyomatékosítja, hogy ha szívvel lélekkel küzdesz valamiért, akkor nem számít a pénztárcád vastagsága.

medve.jpgMaturandusz-fotó

Sára egyenlítőgóljára ismét gyorsan válaszolni tudtak a vendégek, Barabás Lacika szólójánál pedig mindenki a székek alatt kotorászott, az állát keresve. Sokkal jobb is lehetett volna, de ne legyünk nagyravágyóak, így is bőven felülmúlta csapatunk a várakozásokat. A medvévé érett kismackó vérre menő küzdelmet folytatott a farkassal, erről viszont Czirják tudna többet mesélni, csapatunk védőjének össze kellett varrni a száját, így ő szinte biztosan nem vesz részt a kedd esti küzdelemben.

Máskor mindig ki tudtunk szúrni valakit a csapatból, aki az átlagnál gyengébben teljesített, most azonban ez szinte lehetetlen. Mindenki odatette magát, még a nagy visszatérő „Joseph Number twelve Five” is, akinek a jelenléte bizony sokakat meglepett. Molnár Szabi sok esetben hátvédet játszott, a brassói góloknál pedig lehetne bűnbakot keresni, de ebben a helyzetben minek azt? Egy góllal bizonyult jobbnak nálunk a MOL Liga ezüstérmes, és ha talán Mr. Cselgép Emils lövése egy lámafarokszőrnyivel lejjebb megy, akkor a negyedik hazai gólnak is örülhettünk volna.

Sosem tudjuk meg mi lett volna ha, de ez már senkit ne érdekeljen. A szezon elején szerintem mindannyian csak álmodni tudtunk arról, hogy ilyen csapatunk lesz, most hát legyünk büszkék mindarra, amink van. Roskadozó csarnokba járunk meccsre, nem folynak ki az eurós bankjegyek a zsebünkből, de úgy tudjuk szeretni a csapatunkat, mint sehol a világon. És higgyétek el, nehéz helyzetekben csak ez az egy dolog számít. Szurkolásban még van hova fejlődni, gondolok itt a továbbra is jelen lévő értelmetlen bekiabálások tömkelegére, idővel azonban ez is javulni fog. Két éve kikaptunk Bukarestben a Sportultól, most pedig fej fej mellett hajtottunk a MOL Liga döntőssel. Mi ez, ha nem fejlődés?

czirjak_ver.jpgVérre menő küzdelem. Szó szerint.

Ma este ismét meccs lesz, és ezúttal sincs más elvárásunk a csapattal szemben, mint a tisztes helytállás. A tegnapi csoda után biztosan sokan ugyanazt várják el ma is, azonban ez nagy hiba. Bízzunk a csapatunkban, szurkoljunk neki, a fölösleges nyomás soha nem tett még jót senkinek.

Befejezésül „Gyergyói vagy, ha büszke vagy a csapatodra, és a magadénak érzed minden egyes alkalommal.” Hajrá Progym!

Szólj hozzá!

Ezüstfarkas kontra medvebocs, első felvonás

2014.03.23. 18:47 kL

A pillanatok, amelyekről egy éve még csak álmodoztunk, most itt vannak, egyet kell még aludni, és mindannyian megtapasztalhatjuk egy bajnoki rájátszás mámorát. Pontosabban újratapasztalhatjuk, mert hát ugye a Progym-szurkolónak nem kell elmondani, hogy néznek ki az elődöntők, főleg azoknak nem, akik már láttak ezüstös fényben csillogó érmét egy piros-fehér jégkorongozó nyakában. Hétfőn és kedden lesznek azok a mérkőzések, amelyek miatt egy teljes alapszakaszon keresztül izzadtunk, amelyek miatt megmutattuk, hogy idegenben is hangosak vagyunk, amelyek miatt Csergő Hunikával majdnem nyaktörő mutatványt produkáltattak a Duna-parton. Góliát teljes arzenáljával érkezik Dávid otthonába, utóbbi az elszántságára, ebben a helyzetben pedig még a támogatottságára is hagyatkozhat. Brassó–Progym, avagy a növekvő medvebocs képes lesz-e megszorongatni Farkas komát.

medvevsfarkas.jpgHangolódjunk...

Két barátságos meccsen vagyunk túl, mindkettőt kék-fehér szomszédaink ellen vívtuk, és egyik összecsapást követően sem kellett szégyenkezve lesütni a buksit. Az elsőn megmutattuk, hogy sportszeretetünk mellett egy beteg kisember gyógyulásáért is képesek vagyunk összefogni (a szervezőcsapat nevében ezúton is meg szeretném köszönni mindenkinek a hozzájárulását), a 6-3-as eredmény pedig nem is olyan csúnya, ha az Aranycsapatra gondolunk, akkor főleg nem. De ne váltsunk labdára, a srácok kitettek magukért azon a mérkőzésen is, mint ahogy Csíkban még jobban meg tudták szorongatni a kék-fehér gárdát. Aki esetleg még nem tudná, a megyeszékhelyen 3-2-re kaptunk ki a HSC-től úgy, hogy 2-0-ás hátrányból jöttünk vissza 2-2-re. Jelzem, nem az ISK, hanem a HSC volt az ellenfél. Azt a meccset követően igencsak félni kezdtem, hogy a Steaua meglepetést tud okozni Moldovánék ellen, azonban gyorsan megszabadultam a gondolattól, mert ennek nem szabad megtörténnie.

Ennyit a nem hivatalos szerepléseinkről, térjünk át arra, amiért konkrétan létre kívánt jönni ez a bejegyzés. Ismerve csapatunk képességeit – sokakkal ellentétben – én nem állítanám azt, hogy a MOL Liga ezüsttől csillogó farkas túl könnyen átgázolna a medvénken. Két szorosabb meccsre számítok, de legalább egyre biztosan. Ha a csíkiakkal fel tudtuk venni korcsolyázásban a versenyt, akkor Salugáék ellen is sikerülhet, továbbá reményeim szerint ott lesz a lelátón több, mint ezer ember, Brassó nem az érsekújvári hangulatot fogja kapni. Félre ne értsen senki, nem a MOL Liga bajnok szurkolóinak érdemeit szeretném megkérdőjelezni, csupán Progym-földön például nincs szükség a hangosbemondó biztatására, elég egy csöppnyi helyzetecske ahhoz, hogy felrobbanjon az öreg csarnok.

Pro-Bras PO KICSI.jpg

Információim szerint három hiányzónk lesz ezeken a meccseken, Gáll Csabi mellett Nagy Levi és Csergő Huninho sem tudja vállalni majd a játékot. A veterán huszonkettest úgy tűnik már nem fogjuk látni ebben a szezonban, míg a kapitányunk és nyolcvanhetesünk nem áll készen fizikailag ezekre a meccsekre. A másik oldallal kapcsolatban fogalmam sincs, hogy milyen kerettel fognak érkezni Rauhanenék, abban azonban szinte biztos vagyok, hogy nem igazán fognak tartalékolni.

Nekünk nem marad más ezekre a meccsekre tehát, mint a tisztes helytállás, a fúk pedig képesek is ehhez mérten játszani. Megmutatták, és ismét meg fogják.

Szólj hozzá!

Közeledik..

2014.03.23. 08:55 nL

Pro-Bras PO KICSI.jpg

Szólj hozzá!

Ez a meccs másról szól

2014.03.14. 09:22 kL

„Mocsok cándrás!”, „Hűlye csángó!”, „Mosztföld!”, „Lúdliget”, stb, stb... Na pont ezeknek a jelzőknek nem lesz semmi keresnivalójuk a gyergyói jégpályán szombaton. Nem mintha máskor a kedves szurkoló felmérhetetlen intelligenciájáról tennének tanúbizonyságot a fent említett bekiabálások (és ezek remixei), azonban március 15-én mindenki összeszorítja a seggét, és nem hagyja, hogy előtörjenek a jól megszokott indulatai. Székelyek vagyunk, Gyergyó–Szereda meccs lesz, nem lesz könnyű, de legalább próbáljuk meg, mert ezzel a mérkőzéssel nem a mellünk akarjuk veregetni, hanem egy kisember szenvedésein szeretnénk enyhíteni.

Ebben a szezonban először találkozunk kék-fehér barátainkkal, ez az egyik ok, hogy miért kell megteljen a csarnok, a másik okot szerintem mindenki ismeri. Ez egy nagyszerű erőfelmérő lesz csapatunk számára, még az elődöntőt megelőzően belekóstolhatnak játékosaink a MOL Ligás ritmusba, nem is annyira a végeredmény a fontos, mint maga a játék.

rares.jpg

Tudtommal Gyergyószéken korábban még nem rendeztek jótékonysági sportrendezvényt, így ebből a szempontból is érdemes lesz ott lenni a lelátón. Ebben a szezonban ismét összeállt a szurkolótáborunk, csapat és drukkerei együtt jutottak el a bajnoki elődöntőbe, amúgy ezúttal nem is annyira a hangunkra, hanem az emberségünkre lesz szükség. A Progym úgy ahogy van egy nagy családot jelent, és bármilyen család tagjai képesek összefogni egy nemes cél érdekében, ennek pedig ezúttal sem szabad másképp történnie. Segíthetünk egy mindössze 4 éves kisfiúnak, hogy megtapasztalja a gyermekkor megannyi csodáját, azt hiszem ez elegendő ok lehet arra, hogy vegyünk legalább egy tombolát.

Március 15-én találkozik ráadásul a két székelyföldi alakulat, többek között ezért sem engedhetjük meg, hogy balkáni viselkedés uralkodjon, ha pedig esetleg jönnének HSC-drukkerek is a mérkőzésre, érdemes velük még egy jó pofa sört is legurítani. Higgyétek el, nem rossz emberek vannak a másik várban sem, ugyanazt csinálják, mint mi: szeretik a csapatukat, szurkolnak neki, és mindig a lehető legjobb eredményben reménykednek. Az a Progymos dobja az első követ, aki nem ezért jár mérkőzésekre.  

1 komment

Playoffs baby!

2014.03.05. 11:16 kL

Tudom, tudom, tudom... És igen, ezt is tudom. Szeretett csapatunk majdnem az összes országos sportlapban megjelent, bejutottunk a rájátszásba, a blogon pedig nem született egyetlen halvány bejegyzés sem. Mindebben volt némi szándékosság, azonban mielőtt melegebb éghajlatra küldenétek elárulom, hogy nem lustaság, nem hanyagság miatt maradt el a jól megszokott iromány. Nem szerettem volna kommentálni a Steaua elleni meccs után történteket, rajtam kívül ezt megtették rengetegen, úgy hiszem én sem tudtam volna újat mondani nektek a dologról. A rájátszásba való bejutásunk már más tál tészta, arról születik is bejegyzés, ha minden oké, épp most olvassátok. Évek hosszú golyóvakargatása után éremért fog játszani a Progym, utoljára még ha jól emlékszem a Csíkszeredai HC ellen volt bronzcsatánk, akkor viszont elveszítettük a diadalt. Azelőtt a Bukaresti Dinamo-val csatáztunk a harmadik helyért, akkor viszont sikerült a bravúr, biztosan mindenki emlékszik Viorel testvérünk dühkitöréseire. Ismét itt vagyunk, közösen jutottunk el idáig, és történjék bármi, olyan szezonunk volt, amelyre mindig is emlékezni fogunk. Playoffs baby!

pointstreakprogym.jpgÓ igen...

Reménykedtünk a galaci forduló előtt, tudtuk, hogy ott bizony minden eldőlhet, kizárólag rajtunk, a mi csapatunkon múlik minden. Senki nem keresett nyugtatót a Sportul elleni meccs alatt, azonban ami másnap történt, az ismét megér egy misét. Gáll „thefuckingtruelegend” Csaba megsérült a Sportul ellen, nem is vállalta már tovább a játékot, és nagyon úgy néz ki, hogy ebben a szezonban már nem is lesz huszonkettesünk. Szombaton megint rátapadtunk a Pointstreak-re, szurkoltunk neki is, de a Progymnak annál inkább, potyogtak a gólok a Duna-parton, hét perccel a vége előtt pedig két góllal mentek Geruék. Sokan elveszítettük – közöttük én is – a reményt azokban a percekben, azonban a légiósaink ismét bebizonyították, hogy miért játszanak a gyergyói piros-fehérben ebben a szezonban. Először Emils emberhátrányban (igen, úgy) lőtt gólt, majd kettő és fél perccel a végső dudaszó előtt Vitalij „El Maestro” Kiricsenko egyenlített ki, túlórába lőve ezzel a Progymot. Ha a hosszabbításban kikapunk, akkor nem dőlt volna el a továbbjutás, az általunk megszerzett két ponttal azonban világossá vált, Gyergyóban ismét lehetőség lesz a teltházra. 

Egyetlen negatív eseménye volt a galaci fiesztának, ez pedig Csergő Hunika sérülése, akinek felépülését hat hetesre saccolja a csapatorvos. Nagy a valószínűsége, hogy a Progym „Crosbyja” nem fog már idén pályára lépni, ez pedig azt jelenti, hogy nem csak huszonkettesünk, de nyolcvanhetesünk sem lesz már idén. Információk szerint Geru okozta a fürge csatár sérülését, hogy mennyi volt benne a szándékosság nem tudom, az biztos, hogy Hunika sérülésével hatalmasat veszítettünk. Szurkoljunk annak az ötödik nyakcsigolyának is hát, hogy legalább a bronzcsata utolsó meccsein ott lehessen a pályán a támadónk.

http://i.imgur.com/MH6Gj.gif%20xA nagy öröm nem ismer határokat :-D

A vasárnapi Steaua-meccsen felemás hozzászólásokat lehetett olvasni a közösségi oldalon, volt aki nagyon szívre vette a nagyarányú vereséget, de olyan is akadt, aki magyarán leszarta, mondván úgyis mindegy már. Személy szerint inkább az utóbbinak adnék igazat, nem hiányzott, hogy további játékosaink dőljenek ki, a célunkat elértük, az a meccs pedig már levezetés volt. Tizenegyet lőtt a Steaua? És? A bronzmeccseken ismét megtudják majd, hogy milyen a székely virtus, kétlem, hogy ott ilyen eredmények születnének majd.

Egy másik dolog, amit nem kívánok kommentálni, az harmadik harmadban történt eltulajdonítások sorozatára vonatkozik. Nem tartozik rám, és nem szeretném, hogy az érintett játékosok azt lássák, hogy olyasvalaki okoskodik a dologról, aki legalább ott sem volt. Azért vannak a hatóságok, hogy megoldják, reméljük sikerül majd valamiféleképpen kompenzálni a veszteségeket.

progym_meccsvege.jpgCsapatmunka volt

Olyan alapszakaszunk volt, amire talán még álmunkban sem gondoltunk, a tudat pedig, hogy bajnoki elődöntőt fogunk játszani, minden elsődleges kívánságunkat túlszárnyalja. A MOL Liga döntős Brassó lesz az ellenfelünk, a papírforma nem nekünk kedvez, ezeken a meccseken talán senki nem vár csodát a srácoktól. A lényeg, hogy itt vagyunk, és éremért fogunk küzdeni, nagy valószínűséggel ismét a kar... izé bukaresti „bakák” ellen. Nem tudjuk, hogy mikor kezdődik a rájátszás, bizonyosan először a MOL Liga finálé fog lebonyolódni, és csak utána csapunk mi a lecsóba. Addig is játszadozzunk el a gondolattal: Playoffs baby!

Szólj hozzá!

Mennyi?!

2014.02.22. 22:05 kL

Nem tervezek hosszú posztot, nem kívánok részletesen belemenni a meccs statisztikáiba, sőt még a gólszerzőket sem kívánom most ebben az irományban felsorolni. Csupán azt az érzést szeretném egy kicsit kerülgetni, amivel szeretett csapatunk ma ismételten megajándékozott bennünket. Korábban azt mondtam, hogy a saját magunk sorsának a kovácsai vagyunk, és ez most be is bizonyosodott. Ha megnyerjük a mérkőzéseket, jól játszunk, és nem adunk esélyt az ellenfélnek, akkor semmi nem állíthat meg a rájátszásba vezető „fockinghard” úton. Csak úgy lazán: Progym–Dunărea 10-0. Ugye milyen jó?

minion.jpg

A 4-0-s első harmad után is tartottam még kicsit a dologtól, de ezúttal a második felvonásban sem került szar a palacsintába, a srácok hatalmasat játszottak, mi pedig joggal ünnepelhettünk a lelátón. Ez volt az a mérkőzés, amikor minden összejött, mindennek a tetejébe pedig néhány kulcsjátékost is pihentetni tudtunk két harmad után.

5-0-nál már érezni lehetett a srácokon, hogy a kezdeti görcsök teljesen elmúltak, higgadtan ment a passzjáték, a befejezések pedig annyira jól sikerültek, hogy egy harmad után Viorelius barátunk úgy döntött, „nem kell néki ez a tollú”.

Ma este sokadjára is jól eső érzés volt a Gyergyószentmiklósi Progym szurkolójának lenni. Nincs – még – normális világításunk, a csarnokunk nem felel meg – még – bizonyos elvárásoknak, nem azért harcolunk – még – hogy MOL Liga elődöntőbe jussunk, de olyasmink van, amire nagyon büszkék lehetünk: egy csapatunk, amelyik eredménytől függetlenül minden mérkőzésen odateszi magát, és egy szurkolótáborunk, amely a legvégsőkig képes kiállni a srácok mellett.

A Progym 10-0-ra verte Galacot...

Nagy hülyeség lenne most elszállni, még nem értük el a célunkat, habár rettentő közel állunk hozzá. Ha vasárnap a Steauát is meg tudnánk verni, akkor pezsgővel a kézben várhatnánk az utolsó – galaci – fordulót, de ne menjünk ennyire előre. Mindig csak a következő mérkőzésre kell koncentrálni, fölösleges még számolgatásokba bonyolódni, na de Progymos legyen a talpán, aki legalább egyszer nem szorozgatott a bajnoki tabellát fürkészve.

A mai napra visszatérve, talán egyetlen szóval lehetne jellemezni a dolgokat: élmény (vagy esetleg Micsoda álom, micsoda mámor... ha úgy tetszik). Nyertünk, boldogok vagyunk, de a botot nem szabad letenni, mert ahogy egy nagy sláger is mondja: „The show must go on...” 

Szólj hozzá!

Szubjektíven egy problémáról

2014.02.19. 11:18 kL

Hatalmas csend, és üresség, de a több mint harmincéves létesítmény alig várja kedvenc elfoglaltságát, nagyon szeret több száz, vagy akár több ezer embernek otthont adni, mindig is ezt csinálta. Lassacskán egyre több ember megjelenik a lelátókon, esélyeket latolgatnak, néhol pedig egy-egy piros-fehér relikvia is feltűnik. A bemelegítésnek külön hangulata van, a mérkőzések atmoszféráját pedig lehetetlen néhány szóban megfogalmazni. Álmunkban sem gondolhattuk, hogy olyan szezonunk lesz, amikor két fordulóval az alapszakasz vége előtt reális esélyünk van bekerülni a rájátszásba. Tényleg bejuthatunk, minden a játékosainkon, és nem utolsósorban rajtunk, szurkolókon múlik. Erre a szezonra egy kicsikét kiléptünk a szürkeségből, eredmény centrikusan játszik a csapatunk, azonban egy hatalmas problémát még mindig nem sikerült orvosolni. Gyergyóiak vagyunk. Gyergyóiak vagyunk, és ez maga után vonja azt, hogy még a legszebb színkavalkádban is megtaláljuk a légyszart, magyarán abba is bele tudunk kötni, amibe már szinte nem is lehet. A jó dolgokkal pedig nagyon könnyű ezt tenni.

Elnézést szeretnék kérni tőletek, hogy a Steaua elleni fantasztikumot követően nem született blogbejegyzés, ez nem azt jelenti, hogy nem értékelem a srácok sikerét. Eszméletlen amit Galacon produkáltak, nem egy, hanem több cikket is megérne a dolog, legyen olyan szezonunk, hogy ne cikkeket, hanem könyvet kelljen írni. Nagyon szeretném, hogy segítsen valaki a blog szerkesztésében, továbbra is várom a vállalkozó szellemű szurkolók jelentkezését. Na de ebben a bejegyzésben nem erről, hanem egy sokkal fontosabb problémáról szeretnék beszélni. Miért van az, hogy ilyen örömteli pillanatokban is a saját játékosainkba vagyunk beleakadva, nem beszélve az edzőről.

progym_csernus.jpg

A székelyföldi portál cikke alatt megjelent néhány hozzászólás késztetett arra, hogy foglalkozni kellene ezzel a témával. Személyesen is érintett vagyok a dologban, ugyanis egyik kedves hozzászóló megemlítette, hogy a Galac elleni – karcfalvi – 3-0 után az lett a blogcikk címe, hogy: Micsoda álom, micsoda mámor... Szeretnék erre most reagálni, ha lehetséges.

Kedves hozzászóló! Ha ott volt Karcfalván, akkor tudja, hogy a Progym játékosai mindent megtettek annak érdekében, hogy ne így alakuljon a mérkőzés végeredménye. A sportban – csakúgy mint minden másban – vannak jó, és kevésbé jó napok, van amikor összejön minden, máskor pedig ha vért izzad az ember, akkor sem sikerülnek a dolgok. A 3-0-nak utóbbi jutott, mindezek ellenére pedig álomszerű volt a történet, egy fantasztikus szurkolótábor kísérte el a minden áron győzni akaró Progymot egy idegenbeli mérkőzésre. A Micsoda álom, micsoda mámor... címmel egy egyre inkább többször felhangzó új szurkolói dalra is próbáltam reflektálni, ha ön ott volt a mérkőzéseken, akkor biztosan tudja miről beszélek. A csapatunk egyre jobban játszik, hatalmas munka folyik Progym-földön, hogy szinte a semmiből lehessen újjáépíteni azt, ami szent ennek a kisvárosnak. A légiósok termelik a gólok zömét. Azért vannak ők a csapatban, hogy egy plusz lökést adjanak a játéknak, mindez pedig nem azt jelenti, hogy az itthoni játékosaink képtelenek gólt lőni. Ha a múlt szezon végén kint volt a két utolsó hazai mérkőzésen, akkor láthatta, hogy a csupán helyi srácokból álló Progym kétszer is megverte az idegenlégiósokat felvonultató Galacot. Egyetértek abban, hogy szükség van az építő jellegű kritikára, azonban szerintem nem mindegy az időzítés. A három győztes meccs utáni kritika teljesen másképp cseng le, mint három elveszített találkozó után. Kérem ne haragudjon a kicsit hosszú szöveg miatt, de fontosnak tartottam megemlíteni mindezt. Szurkoljunk a csapatunknak, mert most ez a legfontosabb, és szerintem ezt ön is nagyon jól tudja. Hajrá Progym!

Tisztelettel, Kertész László

szurkolotabor3.jpgEzzel kell foglalkoznunk

Ha most nem állunk ki a csapatunk mellett, akkor mikor? Hosszú évek után megvan az esély arra, hogy a Gyergyószentmiklósi Progym éremért játszhasson az országos bajnokságban. Véleményem szerint nincs olyan jóérzésű ember, aki ezt ne szeretné, éppen ezért – ha csak egy rövid időre is – de próbáljuk kigyógyítani magunkat ebből a „betegségből”, mert ezek a srácok, akik mérkőzésről mérkőzésre testi épségüket kockáztatva próbálnak örömet szerezni nekünk, nem ezt érdemlik. Hétvégén újabb meccsek lesznek, ismét megmutathatjuk, hogy mennyire kiállunk a csapatunk mellett. Szurkolni fogunk, ők játszani fognak, és közösen meg fogjuk csinálni. Mert képesek vagyunk rá.

1 komment

A szombat esti kollektív izzadásról

2014.02.15. 20:38 kL

Jó lett volna jelentkezni valami rekordkísérletre, hogy egyszerre hány ember képes izzadni, biztos, hogy bekerültünk volna a nagy könyvekbe. Fiaink ma ismét hatalmasat küzdöttek, végül pedig zenghetett a ciki-caki a Progym öltözőjéből a 6-5-ös győzelem után. A közösségi oldalon ma is ment a szurkolás ezerrel, több lelkiállapotot is megtapasztalhattak a piros-fehér drukkerek, bizakodtunk, reméltünk, örültünk, káromkodtunk, körmöt rágtunk, majd ismét örültünk. Progym–Dunărea 6-5.

A rájátszásos terveink véghezviteléhez úgy kellett ez a győzelem mint egy darab kenyér, az más kérdés, hogy lehetett fogyasztása a vérnyomáscsökkentőnek ma este. Barabás góljával már a 2. percben vezettünk, aztán még újat két alkalommal találtunk be az első húsz percben, Csergő, majd ismét Barabás juttatta a pakkot Viorel barátunk ketrecébe. 3-0. Sokan kiemelték, nagy hiba lenne győzelmet kiáltani, és igazuk volt, mert ami ezután következett, azt nehéz szavakba önteni.

laptop_izgalom.jpegKemény pillanatokat éltünk át

Az internetes közvetítést látva azt mondhatjuk, hogy Mr. Lascăr formába lendült a második harmad elején, gyorsan lőtt két gólt a hazai csapat, mindkettő emberelőnyös helyzetből került Molnár ketrecébe. Apropó kapus... Az internetes közvetítők nagyon elnéztek valamit, mert végig úgy volt feltüntetve, hogy Szakács véd. Rengeteg vélemény született ezzel kapcsolatban, volt aki kicsit tartott attól, hogy nem a tapasztaltabb kapusunk véd, és akadt olyan is, aki kiemelte, bíznunk kell a játékosainkban. Utóbbinak van igaza. Végülis nem Mester védett, de ha ő tette volna, akkor sem lehetne egy rossz szavunk sem. Szakács Mester személyében van egy fiatal, ambíciózus, tehetséges kapusunk, akinek mérkőzésekre van szüksége a fejlődéshez. Bízzunk a játékosainkban!

Bocsi a kitérőért, de úgy gondoltam ezt eléggé fontos megemlítenünk. Gyorsan feljöttek 3-2-re a galaciak, ez azonban szerencsére nem törte meg a mieinket, Kyrychenko belőtte a negyediket, erre azonban Tankó válaszolt nagyon gyorsan. 4-3. Létfontosságú pillanat volt a második harmad vége, a dudaszó előtt 7 másodperccel ismét Kyry köszönt be Viorelnek, 5-3-ra módosítva az eredményt.

Az utolsó felvonás első percei ismét nem alakultak jól, Eis kétszer is eredményes tudott lenni, a cseh játékos második gólja szintén egy emberelőnyös helyzetből született. 5-5, a hozzászólások pedig egyre gyorsabban kezdték váltani egymást, és hatalmas öröm kerekedett, amikor szeretett ukránunk harmadik alkalommal is beköszönt a veterán galaci ketrecvédőnek. 6-5, már csak annyi volt a dolgunk, hogy kihúzzuk valahogy, az utolsó percek tapasztalatairól pedig nem is tudom mit lehetne írni. Pattanásig feszültek az idegek, mindenki arra várt, hogy végre valaki bejelentse a győzelmet. Hát sikerült, kedvenceink egy újabb nagy lépést tettek a rájátszás felé, azt hiszem mindannyiunk nevében beszélhetek, nagyon büszkék vagyunk rájuk.

Amikor megtudtad, hogy vége :)

Idegtépő szombat este volt, de végül happy end lett belőle, így a reményeink is megmaradnak. Kíváncsian várjuk a folytatást. In Progym we trust!

Szólj hozzá!

Micsoda álom, micsoda mámor...

2014.02.01. 20:08 kL

Egy kérdéssel kezdeném ezt a bejegyzést. Ha a teljesen csendes szobában a gépem előtt ülve azt hallom, hogy „Progym olééé” dobszó kíséretében akkor menjek orvoshoz? Igazából nem zavar, mert egy ilyen napnak azt hiszem ez lehet a legcsodálatosabb mellékhatása. Utoljára 11 éves koromban éltem át hasonló pillanatokat, azt pedig nagyon sajnálom, hogy a közösségi oldalról nem tudok videókat beágyazni, mert úgy megtölteném ezt a cikket velük, hogy telefonról lehetetlen lenne elolvasni. Olyan szurkolótáborunk van, mint az állat, a csapatunk kitette a szívét a jégre, az pedig, hogy Viorelius élete meccsét játszotta, csak mulandó fellángolás. Kikaptunk? Azt csak hiszed. Nyertünk, mégpedig hatalmasat.

Álmomban sem gondoltam, hogy szurkolás szempontjából ilyen frenetikusra sikeredik a mai nap, minden úgy történt, akárcsak egy hollywoodi forgatókönyvben. Jó székely felfogással arra gondoltam a buszokhoz vezető utamon, hogy oké, de mi lesz akkor, ha alig jön el pár ember? Nem kellett volna. Érkezésemkor már egy busznyi Progymos ordított, mi pedig hoztuk a dobot is, és egészen Karcfalváig szóltak a Progym-dalok. Jó hangulat a buszon, remény, bizakodás, mindenki nyerni akart, hogy hazafelé is legyen Red-White Party.

progym_karcfalva.jpgFotó: Márton Attila

Az érkezéskor megijedtem. Jójó, hogy mi voltunk ahányan voltunk, de amikor megláttam, hogy a másik két buszból, továbbá az autókból mi érkezik, akkor már tudtam, hogy hatalmasat fog durranni. Az első utcai ének pedig úgy szólt, hogy: „Hol a kocsma, hol a kocsma, eeeeeee, hol a kocsma?!” – egyet találtunk, a probléma csak az volt, hogy kb 150 ember akart bemenni, ami önmagában fizikai lehetetlenség volt. Piros-fehér tenger, kis hangulatos karcfalvi kocsmácska, székely himnusz, s ami kell. Olyan hangulat lett a helyiségben, hogy attól féltem, nem marad energia a mérkőzésre. A kiszolgáló néniktől az egész tábor nevében bocsánatot szeretnék kérni a hangoskodásért, de tetszenek tudni, ebben hozzávetőleg 8 év elfojtott érzelmei voltak benne, és az Isten úgy adta, hogy ennek most kellett kirobbannia. A videókat mindenképp nézzétek és osszátok a közösségi oldalon, mert ma olyasmit csináltunk, amit mindenkinek látnia kellene, aki nem hitt, vagy nem hisz a gyergyói jégkorongban, annak főleg.

Amiért korábban irigyeltem a kék-fehér szomszédokat, azzal ma szintén beteljesedtem: énekeltünk a rolbának vazze! „Aaaaaaki itt van mind gyergyói hejj-hejj!!!” stb. A meccs előtti székely himnusz jobban szólt, mint a hazai hokigálánkon, most is kiráz a hideg, ha visszanézem a képsorokat. Megcsináltuk, odatettük, a csapatunkért mentünk, és értük szurkoltunk.

A meccs felnőtt a hangulathoz. Egy végig nagy iramú, jégszikráztató, medveizzasztó mérkőzés volt, és ha kiderül, hogy Radu Viorel mezében Martin Brodeur védett, akkor nagyon csúnyán fogok csinálni. Tipikusan az a nap volt, amikor az ég világon semmi nem akart összejönni. Azt hiszem a fiúk olyannyira akarták ezt, hogy ezúttal a mézesbödön nyalta ki a medvét, és nem fordítva. Szemrehányást tenni hülyeség, ők is pont annyira akarták ezt, mint mi, a többiért Fortuna kisasszonynak tessenek reklamációkat benyújtani.

Nem tudtunk gólt lőni, és kész. Jelenleg nem ezen kell rágódni, hanem azon, hogy holnap hogy a ménkű f****-ba fogjuk Timarut megállítani. A mai 3-0-ás vereségből tanulni kell, én most nem szeretnék kitérni a meccs részleteire, akartuk, nem sikerült, ennyi.

Holnap is van nap, holnap is ott leszünk, és holnap is lesz „ki nem ugrál büszke székely”. A mai létszámot nem tudom megígérni, de az biztos, hogy lesz szurkolás. Fontos 3 pont ment el, de tovább kell lépni, és holnap meg kell szorítani a bukarestieket. Ők sem verhetetlenek, a szurkolótábor magja pedig ismét ott lesz.

Fel a fejjel srácok, és mindent bele! Legyen egy újabb mámoros álom!

ui: tényleg nézzétek meg a videókat.

Szólj hozzá!

Karcfalva piros-fehér köntöse

2014.01.30. 20:25 kL

A kedvenc csapat jobbnál jobb eredményeket hoz, legalább 20 percet sorba kell állni a jegypénztárnál, egyre több szurkolói relikvia kerül elő, és már a Progymnál is van olyan játékos, akinek a vezetékneve úgy végződik, hogy -enko. Eleinte úgy tűnhet, túl szép, hogy igaz legyen, azonban jelenleg így állnak a dolgok a Progymunk háza táján, a rapslágerről pedig még nem is tettünk említést. Utoljára talán a MOL Ligás Dusan-érában voltak ilyen felfokozott izgalmi állapotok Progym-földön, ennek egy újabb bizonyítása az a tény, hogy csapatunk fanatikusabbnak mondható drukkerei a hétvégi karcfalvi fordulón is ott lesznek. Piros-fehér köntöst kap két nap erejéig Karcfalva, ennél már csak az lenne csodálatosabb, ha csapatunk mondjuk egy újabb 6 ponttal (ne legyünk túl nagyravágyóak) ajándékozna meg bennünket.

Minden esélyünk megvan a bizakodásra, már az előző fordulóban is simán begyűjthettük volna a maximális 9 pontot, azonban a harmadik meccsünket „ellascărăzték”, de így sem volt semmi okunk a csalódásra, nem is maradt el a házicsokieső. Még ilyen sok mérkőzés után is nehézkes az esélyekről beszélni, mert láthatjuk, nem mindig úgy alakul a végeredmény, ahogy annak a játék képe szerint történnie kellene. Az itthoni Sportul elleni meccs már több mint kötelező, Karcfalván pedig ismét nagy szükség lesz Buci az edzőnk szakértelmére, a játékosaink erőbedobására és reméljük, hogy több mint száz Progym-drukker torkának földöntúli teljesítményére.

progymbusz_1.jpgHokiiiibotooot seeej-haaaj...

Nem tudom, hogy hány piros-fehér szurkoló volt ott Csíkszeredában, amikor döntőbe jutottunk a szomszéd várban, de most azt a nézőszámot is meg tudjuk dönteni, és a gyergyói jégkorong történetének legnagyobb idegenbeli szurkolását érhetjük el. Csupán elhatározás kérdése. Szereted a jégkorongot? Ér neked annyit a Progym, hogy néhány kilométert megtéve győzelembe ordítsd a csapatot? Szerinted is csak közös összefogással építhetjük újjá azt, ami néhány éve összedőlni látszódott? Akkor nincs más dolgod, mint bemenni a jégpályánk irodájába, és felíratni a nevecskédet a listára. Hivatalos információk szerint eddig 94-en jelentkeztek, ami két busznyi győzelemre éhes Progym-drukkert jelent.

Most tényleg mindenkire szükség van. Csapatunk egy újabb 6 ponttal megerősítheti a második helyét, ez pedig sorsdöntő lehet a rájátszásba való bejutás szempontjából. Nagyon remélem, hogy szombatig én is megszabadulok ettől az influenzaféle torokreszelő akármitől, és együtt lehetünk ott a csapat mellett Karcfalván. Még egyszer egy dolgod van: feliratkozni a buszra, és szombaton, valamint vasárnap 13 órakor ott lenni a focipálya előtti téren. ui: ha van nálad, mez, sál, sapka, akármi, az semmiféleképpen nem hátrány.

Legyen a Progym hazai pályán Karcfalván!

Haaajrááá Progym!!!

Szólj hozzá!