Gyergyószentmiklósi Progym

Jégkorong Székelyföldön! Minden ami jégkorong a gyergyói medencében Hajrá Progym!!

Linkek




Facepro.jpg

Utolsó kommentek

Online látogatók

Maturandusz

2014.03.25. 10:30 Kertész László

Nem célom összefoglalni a hétfői mérkőzés történéseit, arra ott vannak a különböző újságcikkek, azonban nagy hiba lenne nem írni arról, amit láttunk. Ha már medvebocs, akkor folytassuk ezen a síkon. Mindenki életében eljön egyszer a Maturandusz, a pillanat amelytől kezdődően hivatalosan is felnőttként kezeli a társadalom. Úgy vélem a medvebocsunk maturandusza hétfőn este volt, mert bizony megérdemli, hogy már ne kismackóként nézzenek rá. A farkas többé biztosan nem fogja már félvállról venni.

Végig ezt éreztem. Brassó egy kicsit lekezelően vette a mérkőzést, majd a 10. perc környékén rájöttek, hogy bizony ezen a meccsen is érezni fogják verejtékmirigyeik munkáját. Bálint Lóri góljánál biztosan megdőlt a decibel-rekord a jégpályán, valószínűleg még a benzinkútnál is meghallották, hogy vezetést szerzett a Progym. Egyéni hiba ezúttal is akadt bőven, pont ezért tudták megfordítani a meccset a Cenk-alattiak, viszonylag gyorsan ehúztak 2-1-re. Ami ezután történt, ismételten nyomatékosítja, hogy ha szívvel lélekkel küzdesz valamiért, akkor nem számít a pénztárcád vastagsága.

medve.jpgMaturandusz-fotó

Sára egyenlítőgóljára ismét gyorsan válaszolni tudtak a vendégek, Barabás Lacika szólójánál pedig mindenki a székek alatt kotorászott, az állát keresve. Sokkal jobb is lehetett volna, de ne legyünk nagyravágyóak, így is bőven felülmúlta csapatunk a várakozásokat. A medvévé érett kismackó vérre menő küzdelmet folytatott a farkassal, erről viszont Czirják tudna többet mesélni, csapatunk védőjének össze kellett varrni a száját, így ő szinte biztosan nem vesz részt a kedd esti küzdelemben.

Máskor mindig ki tudtunk szúrni valakit a csapatból, aki az átlagnál gyengébben teljesített, most azonban ez szinte lehetetlen. Mindenki odatette magát, még a nagy visszatérő „Joseph Number twelve Five” is, akinek a jelenléte bizony sokakat meglepett. Molnár Szabi sok esetben hátvédet játszott, a brassói góloknál pedig lehetne bűnbakot keresni, de ebben a helyzetben minek azt? Egy góllal bizonyult jobbnak nálunk a MOL Liga ezüstérmes, és ha talán Mr. Cselgép Emils lövése egy lámafarokszőrnyivel lejjebb megy, akkor a negyedik hazai gólnak is örülhettünk volna.

Sosem tudjuk meg mi lett volna ha, de ez már senkit ne érdekeljen. A szezon elején szerintem mindannyian csak álmodni tudtunk arról, hogy ilyen csapatunk lesz, most hát legyünk büszkék mindarra, amink van. Roskadozó csarnokba járunk meccsre, nem folynak ki az eurós bankjegyek a zsebünkből, de úgy tudjuk szeretni a csapatunkat, mint sehol a világon. És higgyétek el, nehéz helyzetekben csak ez az egy dolog számít. Szurkolásban még van hova fejlődni, gondolok itt a továbbra is jelen lévő értelmetlen bekiabálások tömkelegére, idővel azonban ez is javulni fog. Két éve kikaptunk Bukarestben a Sportultól, most pedig fej fej mellett hajtottunk a MOL Liga döntőssel. Mi ez, ha nem fejlődés?

czirjak_ver.jpgVérre menő küzdelem. Szó szerint.

Ma este ismét meccs lesz, és ezúttal sincs más elvárásunk a csapattal szemben, mint a tisztes helytállás. A tegnapi csoda után biztosan sokan ugyanazt várják el ma is, azonban ez nagy hiba. Bízzunk a csapatunkban, szurkoljunk neki, a fölösleges nyomás soha nem tett még jót senkinek.

Befejezésül „Gyergyói vagy, ha büszke vagy a csapatodra, és a magadénak érzed minden egyes alkalommal.” Hajrá Progym!

Szólj hozzá!

Ezüstfarkas kontra medvebocs, első felvonás

2014.03.23. 18:47 Kertész László

A pillanatok, amelyekről egy éve még csak álmodoztunk, most itt vannak, egyet kell még aludni, és mindannyian megtapasztalhatjuk egy bajnoki rájátszás mámorát. Pontosabban újratapasztalhatjuk, mert hát ugye a Progym-szurkolónak nem kell elmondani, hogy néznek ki az elődöntők, főleg azoknak nem, akik már láttak ezüstös fényben csillogó érmét egy piros-fehér jégkorongozó nyakában. Hétfőn és kedden lesznek azok a mérkőzések, amelyek miatt egy teljes alapszakaszon keresztül izzadtunk, amelyek miatt megmutattuk, hogy idegenben is hangosak vagyunk, amelyek miatt Csergő Hunikával majdnem nyaktörő mutatványt produkáltattak a Duna-parton. Góliát teljes arzenáljával érkezik Dávid otthonába, utóbbi az elszántságára, ebben a helyzetben pedig még a támogatottságára is hagyatkozhat. Brassó–Progym, avagy a növekvő medvebocs képes lesz-e megszorongatni Farkas komát.

medvevsfarkas.jpgHangolódjunk...

Két barátságos meccsen vagyunk túl, mindkettőt kék-fehér szomszédaink ellen vívtuk, és egyik összecsapást követően sem kellett szégyenkezve lesütni a buksit. Az elsőn megmutattuk, hogy sportszeretetünk mellett egy beteg kisember gyógyulásáért is képesek vagyunk összefogni (a szervezőcsapat nevében ezúton is meg szeretném köszönni mindenkinek a hozzájárulását), a 6-3-as eredmény pedig nem is olyan csúnya, ha az Aranycsapatra gondolunk, akkor főleg nem. De ne váltsunk labdára, a srácok kitettek magukért azon a mérkőzésen is, mint ahogy Csíkban még jobban meg tudták szorongatni a kék-fehér gárdát. Aki esetleg még nem tudná, a megyeszékhelyen 3-2-re kaptunk ki a HSC-től úgy, hogy 2-0-ás hátrányból jöttünk vissza 2-2-re. Jelzem, nem az ISK, hanem a HSC volt az ellenfél. Azt a meccset követően igencsak félni kezdtem, hogy a Steaua meglepetést tud okozni Moldovánék ellen, azonban gyorsan megszabadultam a gondolattól, mert ennek nem szabad megtörténnie.

Ennyit a nem hivatalos szerepléseinkről, térjünk át arra, amiért konkrétan létre kívánt jönni ez a bejegyzés. Ismerve csapatunk képességeit – sokakkal ellentétben – én nem állítanám azt, hogy a MOL Liga ezüsttől csillogó farkas túl könnyen átgázolna a medvénken. Két szorosabb meccsre számítok, de legalább egyre biztosan. Ha a csíkiakkal fel tudtuk venni korcsolyázásban a versenyt, akkor Salugáék ellen is sikerülhet, továbbá reményeim szerint ott lesz a lelátón több, mint ezer ember, Brassó nem az érsekújvári hangulatot fogja kapni. Félre ne értsen senki, nem a MOL Liga bajnok szurkolóinak érdemeit szeretném megkérdőjelezni, csupán Progym-földön például nincs szükség a hangosbemondó biztatására, elég egy csöppnyi helyzetecske ahhoz, hogy felrobbanjon az öreg csarnok.

Pro-Bras PO KICSI.jpg

Információim szerint három hiányzónk lesz ezeken a meccseken, Gáll Csabi mellett Nagy Levi és Csergő Huninho sem tudja vállalni majd a játékot. A veterán huszonkettest úgy tűnik már nem fogjuk látni ebben a szezonban, míg a kapitányunk és nyolcvanhetesünk nem áll készen fizikailag ezekre a meccsekre. A másik oldallal kapcsolatban fogalmam sincs, hogy milyen kerettel fognak érkezni Rauhanenék, abban azonban szinte biztos vagyok, hogy nem igazán fognak tartalékolni.

Nekünk nem marad más ezekre a meccsekre tehát, mint a tisztes helytállás, a fúk pedig képesek is ehhez mérten játszani. Megmutatták, és ismét meg fogják.

Szólj hozzá!

Közeledik..

2014.03.23. 08:55 nL

Pro-Bras PO KICSI.jpg

Szólj hozzá!

Ez a meccs másról szól

2014.03.14. 09:22 Kertész László

„Mocsok cándrás!”, „Hűlye csángó!”, „Mosztföld!”, „Lúdliget”, stb, stb... Na pont ezeknek a jelzőknek nem lesz semmi keresnivalójuk a gyergyói jégpályán szombaton. Nem mintha máskor a kedves szurkoló felmérhetetlen intelligenciájáról tennének tanúbizonyságot a fent említett bekiabálások (és ezek remixei), azonban március 15-én mindenki összeszorítja a seggét, és nem hagyja, hogy előtörjenek a jól megszokott indulatai. Székelyek vagyunk, Gyergyó–Szereda meccs lesz, nem lesz könnyű, de legalább próbáljuk meg, mert ezzel a mérkőzéssel nem a mellünk akarjuk veregetni, hanem egy kisember szenvedésein szeretnénk enyhíteni.

Ebben a szezonban először találkozunk kék-fehér barátainkkal, ez az egyik ok, hogy miért kell megteljen a csarnok, a másik okot szerintem mindenki ismeri. Ez egy nagyszerű erőfelmérő lesz csapatunk számára, még az elődöntőt megelőzően belekóstolhatnak játékosaink a MOL Ligás ritmusba, nem is annyira a végeredmény a fontos, mint maga a játék.

rares.jpg

Tudtommal Gyergyószéken korábban még nem rendeztek jótékonysági sportrendezvényt, így ebből a szempontból is érdemes lesz ott lenni a lelátón. Ebben a szezonban ismét összeállt a szurkolótáborunk, csapat és drukkerei együtt jutottak el a bajnoki elődöntőbe, amúgy ezúttal nem is annyira a hangunkra, hanem az emberségünkre lesz szükség. A Progym úgy ahogy van egy nagy családot jelent, és bármilyen család tagjai képesek összefogni egy nemes cél érdekében, ennek pedig ezúttal sem szabad másképp történnie. Segíthetünk egy mindössze 4 éves kisfiúnak, hogy megtapasztalja a gyermekkor megannyi csodáját, azt hiszem ez elegendő ok lehet arra, hogy vegyünk legalább egy tombolát.

Március 15-én találkozik ráadásul a két székelyföldi alakulat, többek között ezért sem engedhetjük meg, hogy balkáni viselkedés uralkodjon, ha pedig esetleg jönnének HSC-drukkerek is a mérkőzésre, érdemes velük még egy jó pofa sört is legurítani. Higgyétek el, nem rossz emberek vannak a másik várban sem, ugyanazt csinálják, mint mi: szeretik a csapatukat, szurkolnak neki, és mindig a lehető legjobb eredményben reménykednek. Az a Progymos dobja az első követ, aki nem ezért jár mérkőzésekre.  

1 komment

Playoffs baby!

2014.03.05. 11:16 Kertész László

Tudom, tudom, tudom... És igen, ezt is tudom. Szeretett csapatunk majdnem az összes országos sportlapban megjelent, bejutottunk a rájátszásba, a blogon pedig nem született egyetlen halvány bejegyzés sem. Mindebben volt némi szándékosság, azonban mielőtt melegebb éghajlatra küldenétek elárulom, hogy nem lustaság, nem hanyagság miatt maradt el a jól megszokott iromány. Nem szerettem volna kommentálni a Steaua elleni meccs után történteket, rajtam kívül ezt megtették rengetegen, úgy hiszem én sem tudtam volna újat mondani nektek a dologról. A rájátszásba való bejutásunk már más tál tészta, arról születik is bejegyzés, ha minden oké, épp most olvassátok. Évek hosszú golyóvakargatása után éremért fog játszani a Progym, utoljára még ha jól emlékszem a Csíkszeredai HC ellen volt bronzcsatánk, akkor viszont elveszítettük a diadalt. Azelőtt a Bukaresti Dinamo-val csatáztunk a harmadik helyért, akkor viszont sikerült a bravúr, biztosan mindenki emlékszik Viorel testvérünk dühkitöréseire. Ismét itt vagyunk, közösen jutottunk el idáig, és történjék bármi, olyan szezonunk volt, amelyre mindig is emlékezni fogunk. Playoffs baby!

pointstreakprogym.jpgÓ igen...

Reménykedtünk a galaci forduló előtt, tudtuk, hogy ott bizony minden eldőlhet, kizárólag rajtunk, a mi csapatunkon múlik minden. Senki nem keresett nyugtatót a Sportul elleni meccs alatt, azonban ami másnap történt, az ismét megér egy misét. Gáll „thefuckingtruelegend” Csaba megsérült a Sportul ellen, nem is vállalta már tovább a játékot, és nagyon úgy néz ki, hogy ebben a szezonban már nem is lesz huszonkettesünk. Szombaton megint rátapadtunk a Pointstreak-re, szurkoltunk neki is, de a Progymnak annál inkább, potyogtak a gólok a Duna-parton, hét perccel a vége előtt pedig két góllal mentek Geruék. Sokan elveszítettük – közöttük én is – a reményt azokban a percekben, azonban a légiósaink ismét bebizonyították, hogy miért játszanak a gyergyói piros-fehérben ebben a szezonban. Először Emils emberhátrányban (igen, úgy) lőtt gólt, majd kettő és fél perccel a végső dudaszó előtt Vitalij „El Maestro” Kiricsenko egyenlített ki, túlórába lőve ezzel a Progymot. Ha a hosszabbításban kikapunk, akkor nem dőlt volna el a továbbjutás, az általunk megszerzett két ponttal azonban világossá vált, Gyergyóban ismét lehetőség lesz a teltházra. 

Egyetlen negatív eseménye volt a galaci fiesztának, ez pedig Csergő Hunika sérülése, akinek felépülését hat hetesre saccolja a csapatorvos. Nagy a valószínűsége, hogy a Progym „Crosbyja” nem fog már idén pályára lépni, ez pedig azt jelenti, hogy nem csak huszonkettesünk, de nyolcvanhetesünk sem lesz már idén. Információk szerint Geru okozta a fürge csatár sérülését, hogy mennyi volt benne a szándékosság nem tudom, az biztos, hogy Hunika sérülésével hatalmasat veszítettünk. Szurkoljunk annak az ötödik nyakcsigolyának is hát, hogy legalább a bronzcsata utolsó meccsein ott lehessen a pályán a támadónk.

http://i.imgur.com/MH6Gj.gif%20xA nagy öröm nem ismer határokat :-D

A vasárnapi Steaua-meccsen felemás hozzászólásokat lehetett olvasni a közösségi oldalon, volt aki nagyon szívre vette a nagyarányú vereséget, de olyan is akadt, aki magyarán leszarta, mondván úgyis mindegy már. Személy szerint inkább az utóbbinak adnék igazat, nem hiányzott, hogy további játékosaink dőljenek ki, a célunkat elértük, az a meccs pedig már levezetés volt. Tizenegyet lőtt a Steaua? És? A bronzmeccseken ismét megtudják majd, hogy milyen a székely virtus, kétlem, hogy ott ilyen eredmények születnének majd.

Egy másik dolog, amit nem kívánok kommentálni, az harmadik harmadban történt eltulajdonítások sorozatára vonatkozik. Nem tartozik rám, és nem szeretném, hogy az érintett játékosok azt lássák, hogy olyasvalaki okoskodik a dologról, aki legalább ott sem volt. Azért vannak a hatóságok, hogy megoldják, reméljük sikerül majd valamiféleképpen kompenzálni a veszteségeket.

progym_meccsvege.jpgCsapatmunka volt

Olyan alapszakaszunk volt, amire talán még álmunkban sem gondoltunk, a tudat pedig, hogy bajnoki elődöntőt fogunk játszani, minden elsődleges kívánságunkat túlszárnyalja. A MOL Liga döntős Brassó lesz az ellenfelünk, a papírforma nem nekünk kedvez, ezeken a meccseken talán senki nem vár csodát a srácoktól. A lényeg, hogy itt vagyunk, és éremért fogunk küzdeni, nagy valószínűséggel ismét a kar... izé bukaresti „bakák” ellen. Nem tudjuk, hogy mikor kezdődik a rájátszás, bizonyosan először a MOL Liga finálé fog lebonyolódni, és csak utána csapunk mi a lecsóba. Addig is játszadozzunk el a gondolattal: Playoffs baby!

Szólj hozzá!

Mennyi?!

2014.02.22. 22:05 Kertész László

Nem tervezek hosszú posztot, nem kívánok részletesen belemenni a meccs statisztikáiba, sőt még a gólszerzőket sem kívánom most ebben az irományban felsorolni. Csupán azt az érzést szeretném egy kicsit kerülgetni, amivel szeretett csapatunk ma ismételten megajándékozott bennünket. Korábban azt mondtam, hogy a saját magunk sorsának a kovácsai vagyunk, és ez most be is bizonyosodott. Ha megnyerjük a mérkőzéseket, jól játszunk, és nem adunk esélyt az ellenfélnek, akkor semmi nem állíthat meg a rájátszásba vezető „fockinghard” úton. Csak úgy lazán: Progym–Dunărea 10-0. Ugye milyen jó?

minion.jpg

A 4-0-s első harmad után is tartottam még kicsit a dologtól, de ezúttal a második felvonásban sem került szar a palacsintába, a srácok hatalmasat játszottak, mi pedig joggal ünnepelhettünk a lelátón. Ez volt az a mérkőzés, amikor minden összejött, mindennek a tetejébe pedig néhány kulcsjátékost is pihentetni tudtunk két harmad után.

5-0-nál már érezni lehetett a srácokon, hogy a kezdeti görcsök teljesen elmúltak, higgadtan ment a passzjáték, a befejezések pedig annyira jól sikerültek, hogy egy harmad után Viorelius barátunk úgy döntött, „nem kell néki ez a tollú”.

Ma este sokadjára is jól eső érzés volt a Gyergyószentmiklósi Progym szurkolójának lenni. Nincs – még – normális világításunk, a csarnokunk nem felel meg – még – bizonyos elvárásoknak, nem azért harcolunk – még – hogy MOL Liga elődöntőbe jussunk, de olyasmink van, amire nagyon büszkék lehetünk: egy csapatunk, amelyik eredménytől függetlenül minden mérkőzésen odateszi magát, és egy szurkolótáborunk, amely a legvégsőkig képes kiállni a srácok mellett.

A Progym 10-0-ra verte Galacot...

Nagy hülyeség lenne most elszállni, még nem értük el a célunkat, habár rettentő közel állunk hozzá. Ha vasárnap a Steauát is meg tudnánk verni, akkor pezsgővel a kézben várhatnánk az utolsó – galaci – fordulót, de ne menjünk ennyire előre. Mindig csak a következő mérkőzésre kell koncentrálni, fölösleges még számolgatásokba bonyolódni, na de Progymos legyen a talpán, aki legalább egyszer nem szorozgatott a bajnoki tabellát fürkészve.

A mai napra visszatérve, talán egyetlen szóval lehetne jellemezni a dolgokat: élmény (vagy esetleg Micsoda álom, micsoda mámor... ha úgy tetszik). Nyertünk, boldogok vagyunk, de a botot nem szabad letenni, mert ahogy egy nagy sláger is mondja: „The show must go on...” 

Szólj hozzá!

Szubjektíven egy problémáról

2014.02.19. 11:18 Kertész László

Hatalmas csend, és üresség, de a több mint harmincéves létesítmény alig várja kedvenc elfoglaltságát, nagyon szeret több száz, vagy akár több ezer embernek otthont adni, mindig is ezt csinálta. Lassacskán egyre több ember megjelenik a lelátókon, esélyeket latolgatnak, néhol pedig egy-egy piros-fehér relikvia is feltűnik. A bemelegítésnek külön hangulata van, a mérkőzések atmoszféráját pedig lehetetlen néhány szóban megfogalmazni. Álmunkban sem gondolhattuk, hogy olyan szezonunk lesz, amikor két fordulóval az alapszakasz vége előtt reális esélyünk van bekerülni a rájátszásba. Tényleg bejuthatunk, minden a játékosainkon, és nem utolsósorban rajtunk, szurkolókon múlik. Erre a szezonra egy kicsikét kiléptünk a szürkeségből, eredmény centrikusan játszik a csapatunk, azonban egy hatalmas problémát még mindig nem sikerült orvosolni. Gyergyóiak vagyunk. Gyergyóiak vagyunk, és ez maga után vonja azt, hogy még a legszebb színkavalkádban is megtaláljuk a légyszart, magyarán abba is bele tudunk kötni, amibe már szinte nem is lehet. A jó dolgokkal pedig nagyon könnyű ezt tenni.

Elnézést szeretnék kérni tőletek, hogy a Steaua elleni fantasztikumot követően nem született blogbejegyzés, ez nem azt jelenti, hogy nem értékelem a srácok sikerét. Eszméletlen amit Galacon produkáltak, nem egy, hanem több cikket is megérne a dolog, legyen olyan szezonunk, hogy ne cikkeket, hanem könyvet kelljen írni. Nagyon szeretném, hogy segítsen valaki a blog szerkesztésében, továbbra is várom a vállalkozó szellemű szurkolók jelentkezését. Na de ebben a bejegyzésben nem erről, hanem egy sokkal fontosabb problémáról szeretnék beszélni. Miért van az, hogy ilyen örömteli pillanatokban is a saját játékosainkba vagyunk beleakadva, nem beszélve az edzőről.

progym_csernus.jpg

A székelyföldi portál cikke alatt megjelent néhány hozzászólás késztetett arra, hogy foglalkozni kellene ezzel a témával. Személyesen is érintett vagyok a dologban, ugyanis egyik kedves hozzászóló megemlítette, hogy a Galac elleni – karcfalvi – 3-0 után az lett a blogcikk címe, hogy: Micsoda álom, micsoda mámor... Szeretnék erre most reagálni, ha lehetséges.

Kedves hozzászóló! Ha ott volt Karcfalván, akkor tudja, hogy a Progym játékosai mindent megtettek annak érdekében, hogy ne így alakuljon a mérkőzés végeredménye. A sportban – csakúgy mint minden másban – vannak jó, és kevésbé jó napok, van amikor összejön minden, máskor pedig ha vért izzad az ember, akkor sem sikerülnek a dolgok. A 3-0-nak utóbbi jutott, mindezek ellenére pedig álomszerű volt a történet, egy fantasztikus szurkolótábor kísérte el a minden áron győzni akaró Progymot egy idegenbeli mérkőzésre. A Micsoda álom, micsoda mámor... címmel egy egyre inkább többször felhangzó új szurkolói dalra is próbáltam reflektálni, ha ön ott volt a mérkőzéseken, akkor biztosan tudja miről beszélek. A csapatunk egyre jobban játszik, hatalmas munka folyik Progym-földön, hogy szinte a semmiből lehessen újjáépíteni azt, ami szent ennek a kisvárosnak. A légiósok termelik a gólok zömét. Azért vannak ők a csapatban, hogy egy plusz lökést adjanak a játéknak, mindez pedig nem azt jelenti, hogy az itthoni játékosaink képtelenek gólt lőni. Ha a múlt szezon végén kint volt a két utolsó hazai mérkőzésen, akkor láthatta, hogy a csupán helyi srácokból álló Progym kétszer is megverte az idegenlégiósokat felvonultató Galacot. Egyetértek abban, hogy szükség van az építő jellegű kritikára, azonban szerintem nem mindegy az időzítés. A három győztes meccs utáni kritika teljesen másképp cseng le, mint három elveszített találkozó után. Kérem ne haragudjon a kicsit hosszú szöveg miatt, de fontosnak tartottam megemlíteni mindezt. Szurkoljunk a csapatunknak, mert most ez a legfontosabb, és szerintem ezt ön is nagyon jól tudja. Hajrá Progym!

Tisztelettel, Kertész László

szurkolotabor3.jpgEzzel kell foglalkoznunk

Ha most nem állunk ki a csapatunk mellett, akkor mikor? Hosszú évek után megvan az esély arra, hogy a Gyergyószentmiklósi Progym éremért játszhasson az országos bajnokságban. Véleményem szerint nincs olyan jóérzésű ember, aki ezt ne szeretné, éppen ezért – ha csak egy rövid időre is – de próbáljuk kigyógyítani magunkat ebből a „betegségből”, mert ezek a srácok, akik mérkőzésről mérkőzésre testi épségüket kockáztatva próbálnak örömet szerezni nekünk, nem ezt érdemlik. Hétvégén újabb meccsek lesznek, ismét megmutathatjuk, hogy mennyire kiállunk a csapatunk mellett. Szurkolni fogunk, ők játszani fognak, és közösen meg fogjuk csinálni. Mert képesek vagyunk rá.

1 komment

A szombat esti kollektív izzadásról

2014.02.15. 20:38 Kertész László

Jó lett volna jelentkezni valami rekordkísérletre, hogy egyszerre hány ember képes izzadni, biztos, hogy bekerültünk volna a nagy könyvekbe. Fiaink ma ismét hatalmasat küzdöttek, végül pedig zenghetett a ciki-caki a Progym öltözőjéből a 6-5-ös győzelem után. A közösségi oldalon ma is ment a szurkolás ezerrel, több lelkiállapotot is megtapasztalhattak a piros-fehér drukkerek, bizakodtunk, reméltünk, örültünk, káromkodtunk, körmöt rágtunk, majd ismét örültünk. Progym–Dunărea 6-5.

A rájátszásos terveink véghezviteléhez úgy kellett ez a győzelem mint egy darab kenyér, az más kérdés, hogy lehetett fogyasztása a vérnyomáscsökkentőnek ma este. Barabás góljával már a 2. percben vezettünk, aztán még újat két alkalommal találtunk be az első húsz percben, Csergő, majd ismét Barabás juttatta a pakkot Viorel barátunk ketrecébe. 3-0. Sokan kiemelték, nagy hiba lenne győzelmet kiáltani, és igazuk volt, mert ami ezután következett, azt nehéz szavakba önteni.

laptop_izgalom.jpegKemény pillanatokat éltünk át

Az internetes közvetítést látva azt mondhatjuk, hogy Mr. Lascăr formába lendült a második harmad elején, gyorsan lőtt két gólt a hazai csapat, mindkettő emberelőnyös helyzetből került Molnár ketrecébe. Apropó kapus... Az internetes közvetítők nagyon elnéztek valamit, mert végig úgy volt feltüntetve, hogy Szakács véd. Rengeteg vélemény született ezzel kapcsolatban, volt aki kicsit tartott attól, hogy nem a tapasztaltabb kapusunk véd, és akadt olyan is, aki kiemelte, bíznunk kell a játékosainkban. Utóbbinak van igaza. Végülis nem Mester védett, de ha ő tette volna, akkor sem lehetne egy rossz szavunk sem. Szakács Mester személyében van egy fiatal, ambíciózus, tehetséges kapusunk, akinek mérkőzésekre van szüksége a fejlődéshez. Bízzunk a játékosainkban!

Bocsi a kitérőért, de úgy gondoltam ezt eléggé fontos megemlítenünk. Gyorsan feljöttek 3-2-re a galaciak, ez azonban szerencsére nem törte meg a mieinket, Kyrychenko belőtte a negyediket, erre azonban Tankó válaszolt nagyon gyorsan. 4-3. Létfontosságú pillanat volt a második harmad vége, a dudaszó előtt 7 másodperccel ismét Kyry köszönt be Viorelnek, 5-3-ra módosítva az eredményt.

Az utolsó felvonás első percei ismét nem alakultak jól, Eis kétszer is eredményes tudott lenni, a cseh játékos második gólja szintén egy emberelőnyös helyzetből született. 5-5, a hozzászólások pedig egyre gyorsabban kezdték váltani egymást, és hatalmas öröm kerekedett, amikor szeretett ukránunk harmadik alkalommal is beköszönt a veterán galaci ketrecvédőnek. 6-5, már csak annyi volt a dolgunk, hogy kihúzzuk valahogy, az utolsó percek tapasztalatairól pedig nem is tudom mit lehetne írni. Pattanásig feszültek az idegek, mindenki arra várt, hogy végre valaki bejelentse a győzelmet. Hát sikerült, kedvenceink egy újabb nagy lépést tettek a rájátszás felé, azt hiszem mindannyiunk nevében beszélhetek, nagyon büszkék vagyunk rájuk.

Amikor megtudtad, hogy vége :)

Idegtépő szombat este volt, de végül happy end lett belőle, így a reményeink is megmaradnak. Kíváncsian várjuk a folytatást. In Progym we trust!

Szólj hozzá!

Micsoda álom, micsoda mámor...

2014.02.01. 20:08 Kertész László

Egy kérdéssel kezdeném ezt a bejegyzést. Ha a teljesen csendes szobában a gépem előtt ülve azt hallom, hogy „Progym olééé” dobszó kíséretében akkor menjek orvoshoz? Igazából nem zavar, mert egy ilyen napnak azt hiszem ez lehet a legcsodálatosabb mellékhatása. Utoljára 11 éves koromban éltem át hasonló pillanatokat, azt pedig nagyon sajnálom, hogy a közösségi oldalról nem tudok videókat beágyazni, mert úgy megtölteném ezt a cikket velük, hogy telefonról lehetetlen lenne elolvasni. Olyan szurkolótáborunk van, mint az állat, a csapatunk kitette a szívét a jégre, az pedig, hogy Viorelius élete meccsét játszotta, csak mulandó fellángolás. Kikaptunk? Azt csak hiszed. Nyertünk, mégpedig hatalmasat.

Álmomban sem gondoltam, hogy szurkolás szempontjából ilyen frenetikusra sikeredik a mai nap, minden úgy történt, akárcsak egy hollywoodi forgatókönyvben. Jó székely felfogással arra gondoltam a buszokhoz vezető utamon, hogy oké, de mi lesz akkor, ha alig jön el pár ember? Nem kellett volna. Érkezésemkor már egy busznyi Progymos ordított, mi pedig hoztuk a dobot is, és egészen Karcfalváig szóltak a Progym-dalok. Jó hangulat a buszon, remény, bizakodás, mindenki nyerni akart, hogy hazafelé is legyen Red-White Party.

progym_karcfalva.jpgFotó: Márton Attila

Az érkezéskor megijedtem. Jójó, hogy mi voltunk ahányan voltunk, de amikor megláttam, hogy a másik két buszból, továbbá az autókból mi érkezik, akkor már tudtam, hogy hatalmasat fog durranni. Az első utcai ének pedig úgy szólt, hogy: „Hol a kocsma, hol a kocsma, eeeeeee, hol a kocsma?!” – egyet találtunk, a probléma csak az volt, hogy kb 150 ember akart bemenni, ami önmagában fizikai lehetetlenség volt. Piros-fehér tenger, kis hangulatos karcfalvi kocsmácska, székely himnusz, s ami kell. Olyan hangulat lett a helyiségben, hogy attól féltem, nem marad energia a mérkőzésre. A kiszolgáló néniktől az egész tábor nevében bocsánatot szeretnék kérni a hangoskodásért, de tetszenek tudni, ebben hozzávetőleg 8 év elfojtott érzelmei voltak benne, és az Isten úgy adta, hogy ennek most kellett kirobbannia. A videókat mindenképp nézzétek és osszátok a közösségi oldalon, mert ma olyasmit csináltunk, amit mindenkinek látnia kellene, aki nem hitt, vagy nem hisz a gyergyói jégkorongban, annak főleg.

Amiért korábban irigyeltem a kék-fehér szomszédokat, azzal ma szintén beteljesedtem: énekeltünk a rolbának vazze! „Aaaaaaki itt van mind gyergyói hejj-hejj!!!” stb. A meccs előtti székely himnusz jobban szólt, mint a hazai hokigálánkon, most is kiráz a hideg, ha visszanézem a képsorokat. Megcsináltuk, odatettük, a csapatunkért mentünk, és értük szurkoltunk.

A meccs felnőtt a hangulathoz. Egy végig nagy iramú, jégszikráztató, medveizzasztó mérkőzés volt, és ha kiderül, hogy Radu Viorel mezében Martin Brodeur védett, akkor nagyon csúnyán fogok csinálni. Tipikusan az a nap volt, amikor az ég világon semmi nem akart összejönni. Azt hiszem a fiúk olyannyira akarták ezt, hogy ezúttal a mézesbödön nyalta ki a medvét, és nem fordítva. Szemrehányást tenni hülyeség, ők is pont annyira akarták ezt, mint mi, a többiért Fortuna kisasszonynak tessenek reklamációkat benyújtani.

Nem tudtunk gólt lőni, és kész. Jelenleg nem ezen kell rágódni, hanem azon, hogy holnap hogy a ménkű f****-ba fogjuk Timarut megállítani. A mai 3-0-ás vereségből tanulni kell, én most nem szeretnék kitérni a meccs részleteire, akartuk, nem sikerült, ennyi.

Holnap is van nap, holnap is ott leszünk, és holnap is lesz „ki nem ugrál büszke székely”. A mai létszámot nem tudom megígérni, de az biztos, hogy lesz szurkolás. Fontos 3 pont ment el, de tovább kell lépni, és holnap meg kell szorítani a bukarestieket. Ők sem verhetetlenek, a szurkolótábor magja pedig ismét ott lesz.

Fel a fejjel srácok, és mindent bele! Legyen egy újabb mámoros álom!

ui: tényleg nézzétek meg a videókat.

Szólj hozzá!

Karcfalva piros-fehér köntöse

2014.01.30. 20:25 Kertész László

A kedvenc csapat jobbnál jobb eredményeket hoz, legalább 20 percet sorba kell állni a jegypénztárnál, egyre több szurkolói relikvia kerül elő, és már a Progymnál is van olyan játékos, akinek a vezetékneve úgy végződik, hogy -enko. Eleinte úgy tűnhet, túl szép, hogy igaz legyen, azonban jelenleg így állnak a dolgok a Progymunk háza táján, a rapslágerről pedig még nem is tettünk említést. Utoljára talán a MOL Ligás Dusan-érában voltak ilyen felfokozott izgalmi állapotok Progym-földön, ennek egy újabb bizonyítása az a tény, hogy csapatunk fanatikusabbnak mondható drukkerei a hétvégi karcfalvi fordulón is ott lesznek. Piros-fehér köntöst kap két nap erejéig Karcfalva, ennél már csak az lenne csodálatosabb, ha csapatunk mondjuk egy újabb 6 ponttal (ne legyünk túl nagyravágyóak) ajándékozna meg bennünket.

Minden esélyünk megvan a bizakodásra, már az előző fordulóban is simán begyűjthettük volna a maximális 9 pontot, azonban a harmadik meccsünket „ellascărăzték”, de így sem volt semmi okunk a csalódásra, nem is maradt el a házicsokieső. Még ilyen sok mérkőzés után is nehézkes az esélyekről beszélni, mert láthatjuk, nem mindig úgy alakul a végeredmény, ahogy annak a játék képe szerint történnie kellene. Az itthoni Sportul elleni meccs már több mint kötelező, Karcfalván pedig ismét nagy szükség lesz Buci az edzőnk szakértelmére, a játékosaink erőbedobására és reméljük, hogy több mint száz Progym-drukker torkának földöntúli teljesítményére.

progymbusz_1.jpgHokiiiibotooot seeej-haaaj...

Nem tudom, hogy hány piros-fehér szurkoló volt ott Csíkszeredában, amikor döntőbe jutottunk a szomszéd várban, de most azt a nézőszámot is meg tudjuk dönteni, és a gyergyói jégkorong történetének legnagyobb idegenbeli szurkolását érhetjük el. Csupán elhatározás kérdése. Szereted a jégkorongot? Ér neked annyit a Progym, hogy néhány kilométert megtéve győzelembe ordítsd a csapatot? Szerinted is csak közös összefogással építhetjük újjá azt, ami néhány éve összedőlni látszódott? Akkor nincs más dolgod, mint bemenni a jégpályánk irodájába, és felíratni a nevecskédet a listára. Hivatalos információk szerint eddig 94-en jelentkeztek, ami két busznyi győzelemre éhes Progym-drukkert jelent.

Most tényleg mindenkire szükség van. Csapatunk egy újabb 6 ponttal megerősítheti a második helyét, ez pedig sorsdöntő lehet a rájátszásba való bejutás szempontjából. Nagyon remélem, hogy szombatig én is megszabadulok ettől az influenzaféle torokreszelő akármitől, és együtt lehetünk ott a csapat mellett Karcfalván. Még egyszer egy dolgod van: feliratkozni a buszra, és szombaton, valamint vasárnap 13 órakor ott lenni a focipálya előtti téren. ui: ha van nálad, mez, sál, sapka, akármi, az semmiféleképpen nem hátrány.

Legyen a Progym hazai pályán Karcfalván!

Haaajrááá Progym!!!

Szólj hozzá!

...a győzelem a Gyergyó városé

2014.01.27. 10:52 Kertész László

Mostanáig egyfolytában azért „nyünnyögtem” (köszönöm a szót egykori kollégiumi szobatársamnak) nektek, hogy úgy kell cikket írnom egy-egy mérkőzésről, hogy halvány lilám nincs a jégen lefolyt konkrét eseményekről. Most mindhárom mérkőzést láttam, azonban eléggé tanácstalan vagyok még így is. A Sportul, illetve a Galac elleni meccsekkel kapcsolatban kevesebbet foglalkoznék, inkább nézzük meg egy kicsit a Steaua elleni vasárnapi thrillert, ami után olyat csinált a gyergyói közönség, amit szinte soha nem gondoltunk volna. Csocsót akarta, aki lehetőleg nem „lascărăzi el” a meccsünket.

Szerencsére a Sportullal csak egy harmadot kínlódtunk, aztán pedig magabiztosan húztuk be a győzelmet, készülvén a szombati mágikus estére. Tényleg az volt. Mágikus. Olyan első harmadot tettek oda a fiúk, amilyet utoljára a MOL Ligában láttam a Progymtól, ha 60 percig tartott volna az első játékrész, akkor tíz góllal vertük volna meg Galacot. Passz, még egy passz, álompassz, aztakurva, gól. Mind a két Progym-találat ezt a forgatókönyvet követte, a közönség pedig csak ámult. Ez tényleg a mi csapatunk lenne? A Progym elérte azt, hogy az ellenfél egy épkézláb támadást se tudjon vezetni? El.

progym-sportul_2014_januar 069.jpgA Sportul ellen most sem volt gond

Más kérdés, hogy a második harmad nem sikerült túl jóra, az utolsó 20 percre azonban ismét összekapta magát a Progym, és meglett az, aminek meg kellett lennie. Mi érdemeltünk győzelmet, nem lett volna igazságos, ha nem mi nyerünk.

Foglalkozzunk egy kicsit a vasárnap esti mérkőzéssel, bizony van amit beszélni róla. A Galac elleni győzelem után mindenki bezsongott, számítani lehetett rá, hogy teltház lesz. Progym-győzelmet vártak a szurkolók, és ha az eredményjelzőre nézve nem is, de a közönség szemében a piros-fehér legénység vonult le győztesen a pályáról. Miszter Lascăr nem először tojik bele a habostortánkba, a kérdés az, hogy hány hasonló esetnek kell történnie ahhoz, hogy valami változást is tapasztaljunk. A meccs elején még úgy tűnt, nem lesz gond a bíróval, azonban a második harmadra mindenkinek tele lett a töke a spori ítéleteivel.

Ha a mi játékosaink ütköztek az egyértelmű 2 – vagy több – perc, ellenben a bukaresti legények megnyilvánulásainál akkor sem lett volna semmi, ha mentőhelikopter száll le a pálya közepére. Ez önmagában sem lehetséges, azonban tényleg így történt. A Lascăr-Timaru párosnak én személy szerint Oscar-díjat adnék, Bucinak Farkas Csaba edzőnek pedig javasolnám, hogy játékosaink tanuljanak meg látványosan esni, és az sem árt, ha ezt egy jó nagy ordítás is kíséri. Ezzel az alakítással a bukaresti bírónál egyértelmű a siker, erről azonban a Buka... Csíkkarcfalvi Steaua-Rangers játékosai tudnának többet mesélni.

timaru_lascar.jpgA legjobb férfi alakításért járó díj jelöltjei

Azt fontos megemlítenünk, hogy nem csak a bíró ítéletein ment el a meccs, eléggé kiszúrtunk magunkkal is, főleg ami a második harmadot illeti. Az megint érződött, hogy túl kemény volt a szombati meccs, vasárnap pedig ez túl sok egyéni hibát vont maga után, elég ha megnézzük a Steaua harmadik gólját. Semmit nem akarok felhányni a játékosainknak, csak azt próbálom érzékeltetni, hogy nem Miszter Lascăr az egyedüli lúdas a vereségünkben, noha ő is rátett a show-ra egy lapáttal.

A hétvége győztesei egyértelműen mi vagyunk, újabb hat pont van a tarsolyunkban, így pedig továbbra is a bajnoki tabella második helyén állunk. A következő turnéból is hazai mérkőzéseket varázsolhatunk, mindössze annyi a dolgunk, hogy jelentkezzünk a Progym által indított két autóbuszra. Karcfalva nincsen olyan messze, sokan ott kell legyünk ahhoz, hogy legalább újabb 6 pontot kiszurkoljunk a fiúkból.

Szólj hozzá!

Egy új korszak kezdete lehet

2014.01.23. 18:48 Kertész László

Régen volt az ideje, amikor a Progym hétköznapi, és fanatikusabb szurkolói úgy várták a hazai mérkőzéseket, mint ahogy most teszik. Isten tudja minek köszönhetjük ezt a parányi szikrát, ami ismét tüzet lobbantott a gyergyói hoki körül, de látatlanban is illik becsületesen megköszönni. Egy olyan hétvége lehet ez, amely új korszakot nyithat a gyergyói jégkorong történetében, a piros-fehér drukkerek ismét találkozhatnak csapatukkal, esetleges győzelmek esetén pedig még a tabellán is lehet lépni egy hatalmasat. Hokihétvége, csapatszellem, összetartás, Progym.

Őszinte leszek veletek, az egész cikket a jegydrágulásra akartam kihelyezni, azonban olvasva a klub által kiadott közleményt, nem sok értelme lenne. A székely embernek van az a tipikus tulajdonsága, hogy először kimondja szíve fájdalmát, majd utána meggondolja, hogy mégsem volt olyan jó ötlet. Ma pont így jártam. Soha ne próbálj meg okos lenni olyan helyzetekben, amikor nem ismersz bizonyos háttér információkat, mert tuti, hogy nem fogsz jól kijönni belőle. Ráadásul olyan embereket is magadra haragíthatsz, akikkel egyébként jó a viszonyod. Na de minderről ennyit, a jegy 3 lejjel drágább, de a csapatunk erősebb. Melyik Progym-drukker nem vállalna be plusz 3 lejt azért, hogy a meccs végén hangosabban szóljon a „Szép volt fiúk!”? Magában szerintem mindenki válaszolt. Erről ennyit, nézzük meg a tényeket.

A legutóbbi hazai turnénkon nem sok választott el attól, hogy mindhárom mérkőzésen diadalmaskodni tudjunk, egyiken az utolsó másodperc, másikon pedig a fáradtság babrált ki velünk. Azóta lett egy Nyergesünk, egy Hildénk és egy Kiricsenkónk, akiktől nem azt kell elvárnunk, hogy megnyerjék nekünk a meccseket, hanem azt, hogy csapatként együttműködve egy olyan Progym gyúródjon össze, amely hosszú idő után rájátszásba kerülhet a bajnokságban. Erősödtünk, ez a hétvége pedig komoly érvekkel támaszthatja alá mindezt.

history.jpg

Még az sem kizárt, hogy további erősítés is lesz a játékoskeretben, azonban már az eddigi Gál, Adorján, Hildebrand, Nyerges, Kiricsengól felhozatal se semmi, főleg ha az utóbbi évek megvalósításait nézzük. Pénteken nem is kérdés, hogy nyerni kell a Sportul ellen, aki pedig megmondja, hogy mi lesz szombaton, illetve vasárnap, az maga Nostradamus leszármazottja kell legyen.

Régen volt ekkora szükség a biztatásra, mint most, igazi szervezett szurkolótábor kell a csapat mellé, aki képes beordítani a pakkot Viorelius Radulus, illetve Catrinoi ketrecébe. A Steaua jelenleg vezeti a bajnokságot, utána mi jövünk, komolyan mi jövünk, igaz Galacnak van még elmaradott mérkőzése. Az edző azt mondta, hogy 8-9 pontot kell szerezni ezen a hétvégén, ami kisebb matektudás igénybe vételével azt jelenti, hogy az összes mérkőzést képes lehet megnyerni a Progymunk.

Igen. Új korszak kezdődhet, csakis mi írjuk a saját történelmünket, minden rajtunk múlik. Teltházra, szurkolásra van szükség, mert a Progym éledezik, ne a szurkolókon, legfőképp pedig ne 3 lejen múljon az, hogy újabb szép napok köszöntsenek be a jégpályánkra.

Progym SK feat. Red-white supporters – Ciki-caki 2014 Winter Edition

Csináljunk slágert!

Szólj hozzá!

Izgalom, verejték és ciki-caki

2014.01.18. 20:43 Kertész László

Olyan érzelmeket tapasztalhattunk meg ma este, amilyenekről a különböző nyugdíjasklubok tagjai tudnának mesélni nekünk, akik látták a tévében, amint Carlos Vasquez del Potrót megcsalja a háta mögött a felesége. Megint úgy kell összefoglalót írnom, hogy halvány lila gőzöm nincs a pályán történtekről, annyi biztos, hogy a srácok hatalmasat küzdöttek ma Galacon. Csapatunkkal együtt izzadt a Pointstreak is, ez azonban jelen pillanatban senkit nem érdekel. Galac–Progym 3-4!

Pontban 18 órakor rátapadtam a Pointstreak nevű weboldalra, negyedórán keresztül azonban csak annyit lehetett látni, hogy: Incalzire (Bemelegítés).
A galaciak már a 2. percben megszerezték a vezetést, Gergely találta meg az utat Molnár Szabi ketrecébe, azonban szerencsére gyorsan jött az egyenlítés, Hildebrand volt eredményes, majd hogy még szuperebb legyen az első 20 percünk, Csergő Hunika a vezetést is megszerezte. 1-2.

Az első harmad 16. percében bedöglött a szöveges közvetítés, hosszú ideig a Duna-partról érkező telefonos információkra hagyatkoztunk, a második harmadban pedig tovább tudtuk növelni az előnyt, ha Hildebrand így folytatja, gyorsan közönségkedvenc lehet Gyergyóban. 1-3. A kétgólos előny birtokában gondolom egy kicsit elvesztették a koncentrálást a mieink, Gergely, majd egy perccel később Geru is eredményes tudott lenni. 3-3. Úgy tűnik a galaci turné az új igazolásainké, két perccel a szünet előtt Nyerges talált be Viorelius Radulus ketrecébe, így ismét egygólos előnyünk birtokában mehettünk az öltözőbe. 3-4.

hilde.jpgHa így megy tovább, gyorsan megszeretjük

Az utolsó harmadra ismét feladta a Pointstreak, a 0-0-ás játékrészből következtetve hatalmas küzdelem folyhatott a jégen, a srácok azonban kibírták kapott gól nélkül, és győztesen szálltak le a jégről.

Dunărea Galaţi–Progym 3-4 (1-2, 2-2, 0-0), Gólszerzőink: Hildebrand 2, Csergő és Nyerges.

A rohockey.ro információ szerint összesen 410 szurkoló volt kíváncsi a mérkőzésre, ez semmiben nem közelíti meg azt, ami a hazai meccseinken szokott lenni. Ha holnap történne egy csoda, és a Steaua ellen is nyerni tudnánk, akkor egy olyan hétvégét zárnánk, amelyre régóta volt példa. A tényeket nézve minden esélyünk megvan a 100%-os teljesítményre, nekünk csak annyi dolgunk lesz, hogy hangosabban szurkoljunk az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon.

ui: hallottam néhány koppanást a garázstetőkön, feltételezem, hogy csak néhány ösztönösen kidobott házicsokiról van szó.

4 komment

Nem volt sok a móka, de eldöntötte Jóska

2014.01.17. 17:02 Kertész László

Nem könnyű úgy írni egy mérkőzésről, hogy az ember még csak egy pillanatképet sem lát a játékból. Éppen ezért nem fogok ódákat zengeni a mai Sportul-meccsről, legyen elég, hogy megnyertük, a zsebünkbe hullott 3 pont, kezicsókolom.

Az első harmad végén 1-0-ra vezettünk, itt még nem volt ok aggodalomra, ha visszaemlékszünk, a 16-1-es hazai mérkőzésen is lassan indult be a motor. A gólnélküli második harmad után kezdtem már ráncolni a szemöldököm, amikor meg az utolsó harmad elején Tănase kiegyenlített, hirtelen az „egyetemisták” névsorára görgettem, légiósokat keresve.

A Sportulnak annyi külföldi játékosa van, mint nekünk amennyi szerencsénk volt a mai mérkőzésen. Popa kapus ha így folytatja, lehet, hogy nem kell már sokáig a bukaresti csapatnál tengődjön, nemes egyszerűséggel nem tudott átjutni a pakk a ketrecvédőn. A harmadik harmad közepén 1-1 volt az eredmény, lassan pedig azon kezdtem gondolkodni, hogy mi a Mari néni térdkalácsát fogok írni, ha ne adj Isten kikapunk (ezt most befejezem, mert gondolatnak is rossz).

adorjanbrasso.jpgElképzeled pirosban, és pont jó. (Fotó: Kristó Róbert)

Buci Farkas Csaba edzőnek fantasztikus látomása lehetett, amikor Adorján Jóskát a kék vonalról center-pozícióba küldte, ebből a figurából, már a hazai mérkőzésen is láthattunk egy kis ízelítőt. A Duna-parton igazán bevált ez a húzás, piros-fehéreink új bekkje 17 másodperc alatt kétszer volt eredményes, a 3-1 pedig már sokkal megnyugtatóbb volt. A végén még két gól született, így alakult ki a 4-2-es gyergyói győzelem.

Sportul–Progym 2-4 (0-1, 0-0, 2-3). Gólszerzőink: Adorján 2, Székely és Pál Zsombi.

Rögtön a találkozó után egy rövid nyilatkozat erejéig blogunk megkereste a Progym trénerét, aki a következőképpen reagált a történtekre: „Az az igazság, hogy a fiúk egy kicsit lazán vették ezt a mérkőzést. A kezdés előtt elmondtam, hogy vigyázni kell azért a Sportullal, mert folyamatosan védekeznek, az ellentámadásaik pedig veszélyesek tudnak lenni. A meccs folyamán végig a legjobb formációt kerestük, Adorján csatárként játszatása pedig beválni látszik. Mindenki arra törekedett, hogy lehetőleg ne sérüljön meg, reméljük, hogy holnap egy jó mérkőzést tudunk produkálni Galac ellen. Egy játékromboló csapat ellen sokkal nehezebb játszani, mint egy olyan ellen, amely nyerni akar”.

Csapatunknál egyébként bemutatkozott az új igazolás, Hildebrand Szabolcs is, a csíkszeredai játékos Csergő Hunikával, valamint Adorjánnal alkotott csatár-triót. Tegnap estéig még úgy volt, hogy az egykori ukránunk, Vitaly Kyrychenko is tiszteletét teszi csapatunknál, az ő esetében azonban komplikációk léptek fel, amelyekről a későbbiekben lehet majd többet megtudni. Az utóbbi időben legényeinkkel edzett Nyerges Lajos is, az ő játékára van esély az elkövetkező két meccsen.

1 komment

Egy kicsit mindenki Progymos akart lenni

2014.01.13. 15:10 Kertész László

Előre is elnézést kérek, hogy csak most születik blogbejegyzés a tegnapi mérkőzéssel kapcsolatban, azonban először az Élet nevű társasjáték egyéb kötelezettségeinek kellett eleget tennem. Természetesen a cikk nem marad el, törekszem minél naprakészebben írni, bizony a Steaua elleni mérkőzésről van is mit regélni.

Nehéz szavakba foglalni mindazt, ami vasárnap este történt, a csapatunk kikapott, és mégis mindenki olyan boldogan hagyta el a felújításra váró létesítményt, mintha legalább hat góllal döngöltük volna a földbe Timaruékat. Nem kaptunk három pontot, nem kaptunk egy árva pontot sem. Ennél sokkal többet kaptunk: ismét a miénk az a boldog érzés, amikor csapat és szurkolótábora egymásra talál, és együtt örülnek annak a csodának, amit az átlagember Gyergyószentmiklósi Progymnak nevez. Hatalmas találkozás volt ez, olyan volt, amilyennek lennie kellett. A számok kicsit beletojtak az álom közepébe, azonban ez szinte már senkit nem érdekelt. A szurkolók a csapatért vannak, a csapat pedig a szurkolókért van. Újra.

Ez alatt a három nap alatt azt láttam, hogy a bukaresti, valamint a galaci játékosok mindegyike – ha csak egy percig is – de Progymos szeretne lenni, része akar lenni ennek a családnak. A galaciak elleni mérkőzés előtt néhány lelátón beszélgető Steauás játékost pillantottam meg, majd folyamatosan fürkészni kezdtem a reakcióikat, amikor zengeni kezdett a Progym-tábor. Mondanom sem kell, tágra nyílt pupillákkal nézték a szurkolást, és nagy valószínűséggel érezték, hogy a Progymnak valami olyasmije van, ami talán nekik sosem lesz. Összetűzésbe keveredhetnek a kispad mögötti szurkolókkal, mutogathatnak kifelé, azonban valahol mélyen ők is szeretnék, hogy ilyen támogatottság legyen mögöttük, és mindegyikük egy kicsit részese akarna lenni ennek.

progymbusz.jpgIdén még nagyobb szükség lesz ránk

Azt mondják nem jó, ha valaki önmagát dicséri, így mivel én is benne voltam a kórusban, megpróbálok óvatosan fogalmazni. Messze nekünk van a legjobb szurkolótáborunk a bajnokságban, mivel tudtommal a többieknek – kivéve Brassót meg a kék-fehér szomszédokat – egyáltalán nincs, hacsak néhány fanatikus focidrukker ki nem látogat a mérkőzéseikre. Na ennyit az óvatosságról, azonban ezt nem szégyen kimondani.

Nézzük meg egy kicsit magát a mérkőzést. A galaciak elleni „egymásodpercenmúlottbaszki” után következett a Steaua elleni rangadó, mi pedig joggal bizakodtunk, hogy szeretett csapatunk képes maradandót alkotni a rendelkezésére álló hatvan percben. Eleinte azt hittem, hogy a bajnoki meccs helyett ismét valami gálaest lesz, mert kígyózó hosszú sor volt a jegypénztárnál. Megteltek a lelátók, zengett a „Hajrá Gyergyó!”, és ment több száz fohász az égiek felé, mindenki tudta, hogy meg lehet szerezni a győzelmet.

„Jaaaaj......jaaaaaaaj!” – szinte minden percben jött egy ilyen hangorkán a lelátóról, helyzetek egész hada sorakozott fel Catrinoi kapujánál, egy előttem álló idős bácsi még azt is megmutatta, hogyan kellett volna Bálint Lóri eltalálja a pakkot, hogy az bemenjen a tátongó üres kapuba.

A harmad 14. percében robbant fel a csarnok, Sára passzolt, Pál Zsombi pedig tanítani való módon lőtt kapásból a bukaresti ketrecbe, itt már sokan bizton ki is jelentették: „a Steaua ma csúnyán ki fog kapni!” (lehet, hogy nem kellett volna elkiabálni).

progym-sportul_2014_januar 036.jpgVan okunk bizakodásra a jövőt illetően

Igaz, hogy a Progymnak túlságosan nagy szíve van, azonban annyira nem kellene nagylelkűek legyünk, hogy minden mérkőzésen adjunk egy ajándék-gólt az ellenfélnek. Az ordító hibát Timaru könyörtelenül kihasználta, így 1-0 helyett 1-1-el vonultak az öltözőkbe a csapatok.

Ezúton ki szeretném jelenteni, hogy a következő sorokat nem azért írom, hogy sikeresen magamra haragítsam a piros-fehérek összes játékosát, csupán választ keresek egy bizonyos kérdésre. Mi történik az első harmadot követő szünetben? A Galac, valamint a Steaua elleni második harmad is leginkább egy laza szabadkorcsolyázásra, mintsem nagy téttel bíró jégkorongmérkőzésre hasonlított, gyakorlatilag mindkét esetben a második húsz percben ment el a meccs. A harmadik harmadra ismét a „mi Progymunk” jön ki, azonban két harmadnyi játékkal nehezen lehet mérkőzést nyerni. Lehet, hogy erőt tartalékolnak a fiúk az utolsó felvonásra, azonban ez legtöbb esetben fordítva sül el.

A második harmad 2. percében Pascaru lőtt gólt, ekkor még senki nem gondolta, hogy a végeredményt is ez a találat jelenti. Helyzeteink voltak dögivel, azonban sajnos az emberelőnyös szituációkkal nem igazán tudtunk mit kezdeni, amit én az összeszokottság hiányának a számlájára írnék. Lásd „Ioan törzskapitány” góljánál is mi voltunk emberelőnyben.

Az utolsó harmadban rohamoztunk, a végén már Adorján játszott centert, azonban nem tudtunk annyira felállni az utolsó percekben, hogy Molnár Szabi kijöhessen a kapujából. Progym–Steaua 1-2.

progymmez.jpgEgyre több dolog előkerül a szekrényből

Aki most bánkódik, az rosszul teszi. Ismét van csapatunk, ismét van akinek szurkoljon egy teltházas csarnok, ezek a srácok pedig a szívüket is kitették a jégre az elmúlt hétvégén. Az edző elmondása szerint minden jóra fog fordulni, a sorok összeszoknak, és elkezdődik a gólgyártás is. Istenem, add, hogy a próféta beszéljen belőle.

A vasárnapi kézfogás után úgy gondolom bármelyik steauás játékos elcserélte volna a 3 pontját azért, hogy részese legyen annak a csodának, amikor a vesztes csapatra igazi győztesként tekintenek a szurkolóik.

Szólj hozzá!