Tudom, korábban azt írtam, hogy ezen a blogon csupán meccsekkel, eseményekkel kapcsolatos szubjektív írásokat olvashattok, azonban a jelenlegi pangás megváltoztatta a véleményem. A Progym-szurkolók nagyon szeretik a csapatukat, éppen ezért szeretném azt, hogy minél többen olvassunk, beszélgessünk a piros-fehérekről, még a vébés fociláz közepette is. Fiatal kapusunkat, Szakács Mestert faggattam ki egy kicsit, a csapatról, a Galaci ajánlatokról, és az alfalvi ...

Régóta forr bennem egy hasonló bejegyzés írása, csupán azt nem tudtam eldönteni, hogy milyen stílusban történjen mindez? Durván, hogy jó néhány emberrel megutáltassam magam egy életre, vagy csak szolidan, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Tudjuk, hogy milyen szezonunk volt, rengeteg ódát zengtünk már róla, azonban az élet nevű társasjátékunk olyan, hogy hiába maradunk a múltban, tovább kell lépni. Ha az utolsó bronzmérkőzést ...

Jó hosszú volt... Ezt most több dologra is érthetitek. Biztosan van olyan, aki a legutóbbi blogbejegyzéstől eltelt időre gondol, de akad olyan is, akinek a keddi közgyűlés jut az eszébe. A dolog érdekessége az, hogy mindkét félnek igazat kell adni, tényleg régen jelent meg itt friss iromány, és a villámközgyűlés megfogalmazást sem tudjuk ráerőltetni a keddi eseményre. Jó volt ez így, kiadós beszélgetés volt, ahol mindenki leszűrhette a maga számára ...

Nem célom összefoglalni a hétfői mérkőzés történéseit, arra ott vannak a különböző újságcikkek, azonban nagy hiba lenne nem írni arról, amit láttunk. Ha már medvebocs, akkor folytassuk ezen a síkon. Mindenki életében eljön egyszer a Maturandusz, a pillanat amelytől kezdődően hivatalosan is felnőttként kezeli a társadalom. Úgy vélem a medvebocsunk maturandusza hétfőn este volt, mert bizony megérdemli, hogy már ne kismackóként nézzenek rá. A farkas többé ...

A pillanatok, amelyekről egy éve még csak álmodoztunk, most itt vannak, egyet kell még aludni, és mindannyian megtapasztalhatjuk egy bajnoki rájátszás mámorát. Pontosabban újratapasztalhatjuk, mert hát ugye a Progym-szurkolónak nem kell elmondani, hogy néznek ki az elődöntők, főleg azoknak nem, akik már láttak ezüstös fényben csillogó érmét egy piros-fehér jégkorongozó nyakában. Hétfőn és kedden lesznek azok a mérkőzések, amelyek miatt egy teljes ...

„Mocsok cándrás!”, „Hűlye csángó!”, „Mosztföld!”, „Lúdliget”, stb, stb... Na pont ezeknek a jelzőknek nem lesz semmi keresnivalójuk a gyergyói jégpályán szombaton. Nem mintha máskor a kedves szurkoló felmérhetetlen intelligenciájáról tennének tanúbizonyságot a fent említett bekiabálások (és ezek remixei), azonban március 15-én mindenki összeszorítja a seggét, és nem hagyja, hogy előtörjenek a jól megszokott indulatai. Székelyek vagyunk, ...

Tudom, tudom, tudom... És igen, ezt is tudom. Szeretett csapatunk majdnem az összes országos sportlapban megjelent, bejutottunk a rájátszásba, a blogon pedig nem született egyetlen halvány bejegyzés sem. Mindebben volt némi szándékosság, azonban mielőtt melegebb éghajlatra küldenétek elárulom, hogy nem lustaság, nem hanyagság miatt maradt el a jól megszokott iromány. Nem szerettem volna kommentálni a Steaua elleni meccs után történteket, rajtam kívül ezt megtették ...

Nem tervezek hosszú posztot, nem kívánok részletesen belemenni a meccs statisztikáiba, sőt még a gólszerzőket sem kívánom most ebben az irományban felsorolni. Csupán azt az érzést szeretném egy kicsit kerülgetni, amivel szeretett csapatunk ma ismételten megajándékozott bennünket. Korábban azt mondtam, hogy a saját magunk sorsának a kovácsai vagyunk, és ez most be is bizonyosodott. Ha megnyerjük a mérkőzéseket, jól játszunk, és nem adunk esélyt az ellenfélnek, ...

Hatalmas csend, és üresség, de a több mint harmincéves létesítmény alig várja kedvenc elfoglaltságát, nagyon szeret több száz, vagy akár több ezer embernek otthont adni, mindig is ezt csinálta. Lassacskán egyre több ember megjelenik a lelátókon, esélyeket latolgatnak, néhol pedig egy-egy piros-fehér relikvia is feltűnik. A bemelegítésnek külön hangulata van, a mérkőzések atmoszféráját pedig lehetetlen néhány szóban megfogalmazni. Álmunkban sem ...

Jó lett volna jelentkezni valami rekordkísérletre, hogy egyszerre hány ember képes izzadni, biztos, hogy bekerültünk volna a nagy könyvekbe. Fiaink ma ismét hatalmasat küzdöttek, végül pedig zenghetett a ciki-caki a Progym öltözőjéből a 6-5-ös győzelem után. A közösségi oldalon ma is ment a szurkolás ezerrel, több lelkiállapotot is megtapasztalhattak a piros-fehér drukkerek, bizakodtunk, reméltünk, örültünk, káromkodtunk, körmöt rágtunk, majd ismét ...

Egy kérdéssel kezdeném ezt a bejegyzést. Ha a teljesen csendes szobában a gépem előtt ülve azt hallom, hogy „Progym olééé” dobszó kíséretében akkor menjek orvoshoz? Igazából nem zavar, mert egy ilyen napnak azt hiszem ez lehet a legcsodálatosabb mellékhatása. Utoljára 11 éves koromban éltem át hasonló pillanatokat, azt pedig nagyon sajnálom, hogy a közösségi oldalról nem tudok videókat beágyazni, mert úgy megtölteném ezt a cikket velük, hogy telefonról ...