Igazából úgy terveztük, hogy holnap jelentkezünk egy terjedelmesebb írással, azonban a helyzet azt kívánja, hogy most azonnal rukkoljunk elő valamivel. Az van, hogy mi sem igazán találjuk még a szavakat a, ami ma Karcfalván történt, azt csak kétféleképpen lehet lereagálni: hajrá Progym és köszönjük Csíkszereda! A mai nap bevéste magát a történelembe, hisz nem csak simán győzött a csapatunk, hanem fölényesen tette azt. Néhány hete csak álmodni tudtunk egy hasonló teljesítményről, ma pedig mindez valósággá vált. Mámorító volt, hisz nem két különböző csapat játékosait láttuk a jégen, hanem egy összetartó gárdát, amely együtt érte el ezt a hihetetlen eredményt.

Már az elején érezni lehetett, hogy nem mindennapi dolgot fogunk látni, többen Csíkszeredából utaztak a mérkőzésre, kék-fehér mezt is felfedezhettünk a piros-fehér tengerben. Nem csak a lelátón, hanem a jégen is megvolt az összhang, amely a Steaua második gólját követően kezdett kibontakozni. Csergő Hunika góljára Timaru azonnal válaszolni tudott, sőt, Iemelianenko góljával vezetést is szereztek a bakák. Nem törtek meg a piros-fehérek, „El Maestro” Vitalij Kiricsenko találatával egyenlítettünk, majd Michal Satek emberhátrányban (!) talált Catrinoi ketrecébe. 2-3. Előny birtokában ment szünetre a Progym úgy, hogy a teljesen uralta a játékot. Bizony a két bukaresti gól ellenére kijelenthetjük: dominált a csapatunk.

Az eredmény alapján azt mondanánk, hogy kiegyenlített játékot hozott a második harmad, azonban ez korántsem így volt. Ebben a felvonásban is magas fölénnyel játszottak a piros-fehérek, elég csak megemlítenünk, hogy nem tudtuk eldönteni, mikor játszunk emberhátrányban, és mikor nem. A játékrész egyetlen gólját Michal Satek szerezte, aki Robert Mikeska kipattanó lövését értékesítette. Na és akkor álljunk is itt meg egy pillanatra. Mindkét idegenlégiós óriásit játszott bemutatkozás gyanánt: Satek egymaga négy góllal járult hozzá a győzelemhez, az új hátvédünk pedig nem csak olyan volt mint egy betonfal, hanem szó szerint az volt. Higgadtsága már az első percektől feltűnt a szurkolóknak, fizikai erejét azonban csak később bizonyította: lövései számomra a hajdani Vargyas-bombákat idézték, aki pedig megpróbálta leütközni, az egyszerűen lepattant csapatunk hatvannyolcasáról. Személy szerint mindkét játékost nevezném a mérkőzés embere díjra, nem semmi amit mutattak.

Az utolsó harmad az örömhokiról szólt, igazi Black Friday-t hozva ezzel az ellenfélnek. Satek, Kiricsenko, Satek, Vylicil gólok nyomán ugrottunk a magasba, a végén pedig már szinte nem is érdekelt, hogy emberelőnyöket kihasználva két gólt szerzett a Steaua. A végeredmény 8-4 lett, és azt hiszem nem is sikerülhetett volna ennél jobban a bemutatkozás. Ruczuj kiválóan védett, a csíkszeredai mezőnyjátékosok nagyon is odatették a csontot, csakúgy mint a gyergyóiak. Egy csapatként ünnepeltük őket a meccs végén, és ez később sem fog változni. Természetesen nem szabad elszállnunk ettől az eredménytől, kiindulási pontnak azonban tökéletes. Kijöttünk a csarnokból, egymásra néztünk, és csak ennyit mondtunk: hú vazze!