Őszintén szólva nagyjából arra számíthattunk, amit végül is láttunk a Vákár Lajos műjégpályán, és most nem a harmadik harmad eleji locsotolásra gondolok. Kikaptunk, és valahogy mégsem vagyunk csalódottak, nem haragszunk a játékosainkra, miért is tennénk. Nem volt ez olyan rossz teljesítmény, és a leginkább teniszből ismert 6-2 ellenére bizakodva várhatjuk a következő mérkőzéseket. Sokan szorítottunk a helyszínen a piros-fehéreknek, és a hangunkat nem hallattuk ugyan (fura is, hogy tudok beszélni egy meccs után), de a fiúk biztosan érezték a támogatást.

Ahogy azt várhattuk, a hazaiak nekirontottak a Progymnak a mérkőzés első perceiben, Szakács Mester nagyon gyorsan bemelegedhetett, már a korai szakaszban szükség volt a bravúrjaira. Az első gólnál már ő sem sokat tehetett, a korong nagy erővel vágódott a felső vas alá, 1-0. Bemutatkoztak nálunk az új idegenlégiósok, nem is játszottak rosszul, noha Boris Ruzicka nem fog szívesen emlékezni erre a meccsre, mivel vastagon benne volt a csíkiak második góljában. A legnagyobbakkal is megesik az ilyesmi, nem ítéljük el egyetlen rossz mozdulat miatt, nem fogjuk éreztetni vele ezt a következő meccseken sem, az jó nagy hülyeség lenne. Akkor, abban a pillanatban szarul esett, mert kezdett jól mozogni a piros-fehér társaság, és akkor jött egy ilyen baki, aminek következtében már kettővel mentek a csíkiak.

A második harmad elején bizonyosodtunk meg arról először, hogy milyen sok gyergyói drukker van a meccsen, Csergő Hunika használt ki egy emberelőnyös lehetőséget, a csapatunk pedig ismét benne volt a mérkőzésben. Sajnos a továbbiak nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, a kék-fehérek háromszor lőttek Szakács kapujába, Spady például a kék-vonalról bombázott a gyergyói ketrecbe. 5-1.

Az utolsó harmadra ismét egy többet korcsolyázó, magabiztosabb Progym jött ki, mindkét oldalon egy gól esett, így alakult ki a végeredmény. Ahogy egy csíki drukker mondta valamikor a második harmad derekán: „Jójó, hogy vezetünk, de tiszta csemer gólokat lövünk”. Nem mondott túl nagy valótlanságot az úriember, ez tényleg az érdekes találatok meccse volt, több esetben is olyankor került a pakk a hálóba, amikor nem számítottunk rá. Elég ha a második csíki-, vagy akár a második Progym-gólt vesszük.

A cikk elején beszéltem egy bizonyos harmadik harmad elején történő locsotolásról. Aki nem volt ott a meccsen, nem tudhatja miről beszélek, mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy ki mire gondolt olvasás közben. A játékrész első percének végén Tranca lőtte egymaga harmadik gólját a kapunkba, a dolog érdekessége azonban az, hogy a pakk megviccelte Mester-kapust, mivel nem igazán csúszott a jégen álló vízben. Lascăr a gól után úgy döntött, meg kellene várni, ameddig megfagy a jég, őszintén szólva ez kicsivel hamarabb is megfordulhatott volna a fejében. Jött egy kis kényszerszünet, mialatt a két csapat szurkolói megoszthatták egymással a csapatukkal kapcsolatos élményeiket.

Összességében nem mozogtak rosszul a játékosaink, csupán időre van szükség, hogy összeálljon a dolog. Néha már előtűnik egy-egy frappáns kombináció, ez pedig egyre csak jobb lehet. A fiúk nagyon akartak, a kupagyőztes ellen ez most ennyire volt elég. Ez volt a második mérkőzésünk, és hosszú az út még a szezon végéig.