Az elmúlt hétvégén volt a Halálkatlan premierje, és nem mondhatjuk, hogy olyan rosszul sikerült volna. Egyelőre az Oscar még elmarad, azonban jó esélyei vannak rá a közeljövőben. A film szinte mindent tartalmazott, amire egy ilyen alkotásban szükség van, valami azonban mégis hiányzott a díj elnyeréséhez. Egyelőre még mi sem tudjuk megmondani, hogy mi, csak annyit észleltünk, hogy a kezdeti lélegzetelállító jeleneteket követően, a közepére egy kicsit ellaposodott a cselekmény. Az utolsó félórában ismét erőre kapott a dolog, azonban ettől még soha nem cseppentettek nadrágba a kritikusok. Jó film volt, kellemes, szórakoztató, a második részben azonban nagyobbat kell majd dobbantani ahhoz, hogy Oscar is legyen belőle. Mert simán lehet.

Fantasztikus effektekkel indult a film, a legnagyobb népszerűsége az elején megjelenő füstjelenetnek volt, a címhez méltó hangulatot hozott a helyszínre. Igazi szőrfelállító pillanatok voltak, összefogásra biztató beszédekkel, hokis-palántákkal, Progym-mezekkel és Édesanyámmal. Mielőtt valaki furcsán nézne, hogy utóbbi hogy kerül ide, tájékoztatnám, hogy a szurkolói dallamra gondoltam. Mindenki érezte, hogy nagy pillanatoknak a szem- és fültanúja, még azok is, akik eddig sosem láttak jégkorongmérkőzést, és két zsíros kenyér között azt sem tudták mire figyeljenek. A szervezők igyekeztek katlan-hangulatot varázsolni, a lángcsóvák által okozott füst miatt azonban sokat voltak emlegetve az égiek a lelátón, jelzem nem túl nyugodt hangvételű kontextusokban. Szerencsére a második harmad közepére már nem olyanok voltak a látási körülmények, mint egy Galatasaray-Besiktas focimeccsen, mindenki a csapat játékára figyelt, amely bizony ismételten felnőtt a várakozásokhoz.

Ünnep, győzelemmel

Nehezen indult be a szekér a Steaua ellen, azonban amikor beindult, nem volt megállás. Boriszenko gólja egy kicsit meghűtötte bennünk a vért azt hiszem, hirtelen arra gondoltam, nehogy a bakák beleszarjanak a palacsintánkba, magyarán elrontsák az ünnepi hangulatot. Nem így történt, a bekapott gól mintha feltüzelte volna a piros-fehéreket: először Mikeska lőtt egy a'la Vargyas Laci bombagólt a kék vonalról, majd öt perccel a harmad vége előtt Kiricsenko törzskapitány húzta be Catrinoi mellett a pakkot, orkánt robbantva ki ezzel a lelátón.

A második harmadban Nyerges lőtte be a harmadikat egy szép akciót követően, Catrinoi mindent megtett a hárítás érdekében, de hiába nyújtózott a „katonák” egyese. 3-1. Zabludovszkij még reményt hozott a vendégeknek, az ukrán góljára azonban a mi ukránunk válaszolt egy pazar találattal, majd az i-re a pontot Satek őrmester tette fel, kialakítván az 5-2-es végeredményt. Az utolsó felvonásra egy kicsit kiengedett a csapatunk, nem lőttünk újabb gólt, de nem is kaptunk, és ez a legfontosabb. Ünnep volt, amelyet győzelemmel koronáztunk meg.

Láthatatlan harmadok

A Galac elleni meccsre már mindenki önbizalomtól duzzadva érkezett a csarnokba, örömhokiról, alázásról beszélt a nép. Akik kicsit is reálisan gondolkodtak, tudták, hogy bizony nem lesz egy sétagalopp a meccs, a gyanújuk pedig beigazolódott. Ki kell mondani, szarul játszott a csapat, de ez nem azt jelenti, hogy a fiúk nem tettek meg mindent a siker érdekében. Az utolsó passzokba hiba csúszott, a vasról nem befelé pattant a pakk, Mikeska pedig Geru helyett Novákot ütközte le. Két harmadon át igazi balszerencse-maraton volt a piros-fehéreknél: az első harmadban Donika lőtt egy szemfüles gólt, a másodikban Góga akasztotta a pakkot Molnár Szabi ketrecébe. Rengetegen kritizálták a kapusunk teljesítményét, a legendánk azonban a meccs hátralévő részében bebizonyította, fölösleges károgni, mivel továbbra is számíthatunk rá a nehéz pillanatokban.

Kétgólos hátránnyal kezdődött az utolsó felvonás, amikor ismételten a Progymot láthattuk játszani. A balszerencse úgy döntött egy kicsit elpártol a piros-fehérektől, a játékosaink pedig azonnal beindították a gólcsapot. A harmad 5. percében Vylicil (vagy ahogy sokan hívják Vili :D ) lőtt Ónódi hálójába, azonban erre ismét a galaci ukrán különítmény válaszolt, megint Donikát ölelgethették a többiek. Amikor már szinte elkönyveltük, hogy vége a meccsnek, újra Vylicil örvendeztette meg a gyergyói közönséget, majd kettő és fél perccel a vége előtt jött egy Novák-fonák, 3-3-ra módosítva az eredményt. Tíz másodperccel a vége előtt Csergő Hunika eldönthette volna a meccset, a korong azonban nem talált utat a kapuba Ónódi lábai között. A túlórában emberelőnyben rohamozott a Progym, azonban nem sikerült gólt szerezni. Büntetőlövések következtek, ahol nálunk csak Satek tudott eredményes lenni, míg a másik oldalon Csernenko, Donika és Bíró Tamás is betalált. Progym–Galac 3-4, azonban így is járt a vastaps a fiúknak, hisz vesztett helyzetből jöttek vissza a mérkőzésbe.

A Sportul elleni meccsre nem kívánok bővebben kitérni, maradjunk annyiban, hogy megnyertük. Kizárólag  záróharmadban láttunk jégkorongot, de megnyertük, és ez a lényeg. A hétvégén Galacon rendezik a középszakasz utolsó fordulóját, amelyet követően jönnek a Steaua elleni bajnoki elődöntők. Az lesz a főpróba. Ha jól sikerül, fogjuk a Halálkatlant, és irány Hollywood.

A fotókat Keresztes Zoltán készítette.