Bartalis István neve sokaknak nem árul el szinte semmit, pedig a gyergyói származású magyar válogatott jégkorongozó már több fronton is bebizonyította tehetségét. A gyergyószárhegyi és gyergyóalfalvi szülők gyermeke egészen korán, 1 évesen került ki Magyarországra, a jégkorongban elért eddigi sikereit pedig elmondása szerint édesapjának, Bartalis Józsefnek köszönheti, aki szintén jégkorongozott Csíkszeredában, de szerepelt a román válogatottban is. István hajlandó volt válaszolni néhány kérdésre pályafutásával kapcsolatban:

Hogyan kezdtél el jégkorongozni?

–        1991-ben költöztünk ki Székesfehérvárra, itt 2 évesen kezdtem el jégkorongozni. Amikor kezdtem az első osztályt, átköltöztünk Győrbe, ahol 5 évet játszottam. 2006-ban kerültem vissza Székesfehérvárra, egy évre, ahol a serdülő csapattal országos bajnokok lettünk.

   Mikor kerültél ki Svédországba, és milyen volt a kezdeti időszak?

–        16 éves voltam, amikor az IF Troja Ljungby csapatához kerültem. Nagyon nehéz volt, mivel a nyelvvel is gondok voltak, teljesen új környezet fogadott, de az idő múlásának és az akaraterőmnek köszönhetően sikerült beilleszkednem. Első évben az U18-as csapatban szerepeltem, második évben az U20-ban ahol 3 évet játszottam, és most idén kaptam először lehetőséget a felnőtt csapatban.

Szerepeltél a magyar felnőtt válogatottban a hazai rendezésű világbajnokságon…

–        Igen, ez volt az első alkalom, hogy a magyar felnőtt válogatottban játszhattam, de sajnos nem igazán sikerült bizonyítanom, mert közbejött egy sérülés. Igaz, hogy két mérkőzésen így is lehetőséget kaptam, de érződött az, hogy nem tudtam száz százalékos teljesítményt nyújtani. Mindezek mellett hatalmas élmény volt annyi ember előtt játszani.

Mik a további terveid?

–        Természetesen fejlődni, minél jobb lenni, és ezt másképp nem érhetem el csak kemény munkával. Svédországban tavaly még a negyedik sorban kaptam helyet, de úgy néz ki, hogy idén már az első sorban játszhatok, sőt idén megkaptam a város sportolója díjat is. Ezért bízom abban, hogy a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét.

Szerinted mivel lehetne fellendíteni a haldokló gyergyói jégkorongot?

–        Csakis úgy, ha tényleg komolyan veszik a dolgot, és a város is melléáll, más alternatívát nem tudok elképzelni. Nagyon fontos, hogy legyen egy normális jégpálya, hogy a játékos jó kedvvel menjen oda, és ne hátráltassák a gyenge körülmények.

Végezetül mit üzennél az itteni fiatal jégkorongozóknak?

–        Először is bízzanak az álmaikban, mivel a feltételeket mindenki magának teremti meg. Ha akar az ember fejlődni, akkor tud is fejlődni. Bízzanak az álmaikban, és dolgozzanak keményen, mert a munkának mindig meglesz az eredménye.

Bartalis István a nagyszüleit látogatta meg vidékünkön, így Gyergyószentmiklósra is tett egy kitérőt. Ő egy nagyon jó példája annak, hogy mennyire fontos az utánpótlás nevelés, ez pedig egy elgondolkodtató tényező lehet a Progym vezetősége számára is. Elmondása szerint mindig jó érzés hazajönni, és az embernek soha nem szabad elfelednie, hogy honnan indult. A svéd másodosztályban légióskodó játékos szombaton hagyja el Gyergyó vidékét, és tér vissza Svédországba.