Vége a magas színvonaltól duzzadó Sör-kupának, ilyenkor pedig az lenne a feladatunk, hogy jó blogger módjára értékeljük ki a megyeszékhelyen látottakat. Egy meccs után többen feltettük magunknak a kérdést, hogy vajon ez az a Progym, amelyiket a tavaly láttuk, vagy idéntől egy olyan lesiklás következik, amilyeneket az obersdorfi négysáncversenyen szoktunk látni. Személy szerint a Szereda elleni meccs után már kicsikét félve léptem be a Vákár Lajos ajtaján pénteken, azonban a katonák elleni hatvan perc megnyugtatott. Ez bizony az a Progym. Vagy még jobb.

Sára és György Robika személyében két játékossal nem számolhat a tavalyi kerethez képest Buci Farkas Csaba vezetőedző, előbbi egy sérülés plusz külföldi munka miatt nem játszik, míg Robertó úgy gondolta megnézi milyen a Jegesmedvék között élni. (Halkan hozzáteszem, hogy ez egy székely barnamedvének meg sem kellene kottyanjon).

Kíváncsian vártuk a három új fiú bemutatkozását, az öröktizenkilences magas bekket már senkinek nem kell bemutatni, Koncsag és Barabás játéka előtt azonban joggal számoltuk, hogy hányat kell még aludni az első meccsig. A HSC elleni összecsapás olyan volt, hogy az ég adta világon semmi nem akart nekünk összejönni. Nem voltak elképzelések, a szar kilátástalan játéknak pedig egy nem épp csúfos, de csalódástkeltő 5-0 lett a vége.

No problémó, ráfogtuk a szezonkezdeti formára a teljesítményt, és vártuk, hogy a Steaua ellen tényleg a mi Progymunk fog jégre lépni. Igazából nem is az esett rosszul, hogy kikaptunk, hanem az, ahogy kikaptunk. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk is érezték ezt, éppen ezért fölösleges szemrehányásokat tenni, a „Klubnál” felvonultatott 8 MOL Ligás játékos aligha fog szerepelni ellenünk a bajnokságban.

Progym–Steaua, avagy a piros-fehér medve hogyan ébredezik téli álmából. Ha egy rejkjaviki vendégmunkás megnézi az első, illetve a második meccset, akkor 90%-ban azt mondaná, hogy más csapattal utaztunk Csíkba a szteli ellen. Nono, ez ugyanaz volt, csapatunk jobb volt a bukaresti legénységnél, néhány kollektív diazepamszedő pillanatra emlékeztető esetet kivéve végig mi diktáltuk a tempót. Molnár Szabibulin hatalmas formában fogott, a vörössisakos Nagy Levi mellett csak zúzódások árán lehetett elmenni, Barabás Lacika fucking jól játszott, Pál Zsombi pedig kiosztott pár egészséges sallert, hogy kicsit se érezze otthon magát a Rangers.

Kikaptunk 4-2-re, nem érdemeltük meg, de ezt már senki nem nézi. Nyaktörő mérkőzés volt, amit hála Istennek nem kell szó szerint érteni, erről azonban Székely Lacika tudna többet mesélni. Harmadikak lettünk, összességében pedig jót tett ez a két mérkőzés a csapatnak, ha a következő meccsekre átvisszük a Timaruék elleni formát, és megsépkeljük az 1.0-ás helyzetkihasználásunkat a 2.5-ös verzióval, akkor biztosan idén is lesz Hokibotot sej-haj Gyergyóban.

Nekünk annyi a dolgunk, hogy kétoldalú mandulagyulladást kockáztatva ordítsuk végig a mérkőzéseket, mert ezek a srácok megérdemlik. Még akkor is, ha néha meccseken egy frázisodban többször is szerepel a férfi nemiszerv fogalma.

Hajrá Progym!

Első két fotó: szekelyhon.ro