Megint nem állt szándékunkban, nem akartam bejegyzést írni, azonban az emberi idiotizmus arra sarkall, hogy leüljek a klaviatúra elé. Mindig türkőztetem magam, hogy ne reagáljak, az értelmetlenül bégető hozzászólások tömkelegére, azonban ami a csapat hivatalos Facebook-profilján végbement a tegnapi vereség mérkőzés után, azt nem tudom, és azt hiszem nem is szabad szó nélkül hagyni. Mi történt tegnap Galacon? Kikapott a Progym. Aztaaa... Gyorsan szedjünk elő két doboz sört, egy tábla csokit, gyújtsunk meg egy cigit, és burkoltan küldjünk el a búsba mindenkit, akinek köze van a csapathoz. Azt hittem nálunk nem áll fenn ez a probléma, de csalódnom kellett. Ahogy egy kicsit megerősödik a csapat, nagyobbak lesznek az elvárások, vereség esetén azonnal megérkeznek a billentyűhuszárok, és az aggodalom könnyeivel árasztják el a közösségi oldalt. Mert hát szeretett csapatunk kikapott 2-1-re, (nem 9-3-ra) a Bukaresti Steauától, egy olyan meccsen, aminek annyi tétje volt kb, mint egy alkoholistaszövetséges szkanderversenynek.

Minek ide az ész, ha van internet?

Nyugodtan lehet osztani az észt, hogy Lacika megint elfelejtette bevenni a reggeli pirulát, de az említett probléma sajnos fennáll, és mihamarabb meg kell oldani, mivel a hasonló megnyilvánulások nem tesznek jót a tényleges tétmérkőzések alkalmával. A bajnokság középszakaszának utolsó fordulóját rugdossuk, készülünk a jövő szombaton kezdődő elődöntőkre, ahol az a csapat lesz az ellenfél, aki tegnap ugye „szarrá vert” minket a Duna-parton. Hála a Nagy Főnöknek, a sok vészjósló, hozzá nem értő megnyilvánulás mellett értelmes kommenteket is olvashatunk, amelyek megnyugvással tölthetik el a szurkolót. Nem a bámészkodót, aki 7 év után ismét elkezdett hokimeccsre járni, hanem a szurkolót, aki akkor is ott volt, amikor a Sportullal játszottuk a rangadót. Aki hosszabb ideje követi a Progym szerepléseit, az tudja, hogy a legtöbb sérülést mindig Galacon szedik össze a játékosaink. Na már most nézzük egy kicsit logikusan, hogy melyik a fontosabb:
1. Megverjük 7-3-ra a Steauát egy sziporkázó tétnélküli meccsen, de közben Satek, Csergő Huni és Mikeska a lelátóra kényszerül.
2. Játszunk egy lazább meccset, ahol egy góllal alulmaradunk ugyan, de szinte mindenki bevethető lesz az elődöntőben, ahol ismét fel tudjuk szántani a jeget.

Magában már biztosan mindenki megadta a választ, és igen, zöld pipa. Kétszer is meggyőződhettünk már arról, hogy ha a megerősödött csapatunk nagy erőbedobással játszik, akkor a bukarestiek a végbélnyílásukon veszik a levegőt a második harmad közepén. Nem az a legfőbb célunk, hogy megnyerjük a galaci meccseket, hanem összeálljanak azok az ütőképes sorok, amelyek 2002 után ismét döntőbe juttathatják szeretett csapatunkat. A keret megerősítésével pedig nem az volt a cél, hogy földbe döngöljük az ellenfeleket, hanem fel tudjuk venni ellenük a kesztyűt, és ne kelljen egy 9-3 után úgy hazamenni, hogy megvolt a tisztes helytállás. Ma délután Galac lesz az ellenfél, mi pedig csak ismét azt tudjuk remélni, hogy senki nem esik ki sérülés miatt. Mi lesz ha kikapunk? Találkozót szervezünk a billentyűhuszárokkal, hogy egymás vállán bőgjük tengerré az aggodalmainkat.