Városunk legnépszerűbb, és egyben legkedveltebb sportja ismét hatalmas veszélybe került. Sajnos nem ez az első eset, hiszen hasonlóra többször is volt példa a gyergyószentmiklósi jégkorong történetében.

     A problémát, mindenik esetben, csakúgy mint most is az anyagi támogatás, az anyagi háttér hiánya váltotta ki. Ez a jégkorong lelke, az anyagiak. Ha ez nincs, akkor sajnos nem beszélhetünk jégkorongról, sőt talán már sportról sem.

     Ezek a gondok már 1990-ben jelentkeztek, amikor a gyergyói jégkorong, támogatás nélkül maradt. A néhai Basilidesz Csaba tanár-edző erőfeszítéseinek köszönhetően ismét feltámadt a remény, hogy újra lehet jégkorong Gyergyószentmiklóson. Az 1994-ben megalakult Progym Sportegyesületbe 1995-ben bevették a jégkorongot is, a torna, a sí és a tenisz mellé. Csapatunk már az újraindulás első évében meggyőző sikereket ért el, legfőképpen ifjúsági szinten.

      A 2001-2002-es idényben csapatunk elérte történelmének legnagyobb sikerét. Ezüstérmesek lettünk lettünk. De emlékezzünk csak vissza. Csapatunk egy bizonyos ideig a csíkszeredai Vákár Lajos műjégpályán tartotta edzéseit, mert az itthoni létesítményben nem volt áramellátás. Ismét sikerült kimászni a pácból. Utána ezüstérmet nyertünk...

     2004-2005-ös szezon... Azt hittük, hogy utoljára kerül a bronzérem csapatunk játékosainak nyakába, és, hogy a következő szezontól nem lesz Progym, nem lesz jégkorong. Ekkor rendkívüli közgyűlés lett meghirdetve a jégkorong megmentése érdekében. Mintegy 70 "hokibarát" jelent meg, és innen kerültek ki az új vezetőségi tagok, akiknek a küldetése nem volt egyszerű. De sikerült. Ismét sikerült feltámasztani a gyergyói hokit. Neves támogató állt a klubb mellé, az OTP Bank Románia. Csapatunk, ha nem is győzte le sem a Steauát, sem a Sport Club-ot, de a szűkös keret ellenére egy újabb bronzéremmel örvendeztette meg a szurkolókat.

     És most itt vagyunk 2010 júliusában... A helyzet ugyanolyan kilátástalan. Gyenge a klubb anyagi háttere, a játékosok lassan elszállingóznak, a műjégpálya pedig katasztrofális állapotban van. Azonban most valami más. Hat éve ott volt az a 70 lelkes ember, aki a jégkorong érdekében, ennek a sportnak a megmentése érdekében jelent meg a rendkívüli közgyűlésen. Idén is volt közgyűlés... Annak a néhány embernek aki ott volt, nem szükséges leírni az érdeklődést. A résztvevők nagy részét csapatunk fiatal játékosai alkották. Emellett, néhány hokibarát is jelen volt, de ez a szám igen csekély. Akkor miről is beszélünk? Lehet még valami a gyergyói jégkorongból? Lehet! Ez mostmár a vezetőségen múlik, akik úgy gondolom minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy ne kerüljön lakat a műjégpályánkra, a támogatókon múlik és a vállalkozókon, akik bármilyen csekély módon egy lökést tudnának adni ebben a válságos időszakban, és nem utolsó sorban rajtunk szurkolókon múlik akik ha nem is nagy mértékben, de legalább némi lelkesedéssel támogatni tudnánk csapatunkat.

     Láthatjuk... Remény mindig van. A gyergyói jégkorongsport, többször feltámadt már hamvaiból, és ez most is megtörténhet. Soraimat a néhai Basilidesz Csaba tanár-edző gondolatával zárnám, amely úgy gondolom többet ér minden szónál:

"Gyergyószentmiklós jégkorong nélkül olyan lenne, mint a székely posztóharisnya és csizma nélkül."