Szeptember 11-én este alig egy maroknyi ember emlékezett meg a Lokomotiv Yaroslavl elhunyt játékosairól, a gyergyószentmiklósi műjégpályánál. Itt nem is az volt a cél, hogy tömegeket mozgassunk meg, mindössze azt szerettük volna, ha városunkban is kigyúlna néhány láng a szerencsétlenségben odaveszett hokisokért.

Mivel a csarnokban épp szabadkorcsolyázás volt, ezért megvártuk, hogy vége legyen, hogy csendben tehessük azt, amiért kilátogattunk. Nagyon jó érzés volt látni azt a sok gyereket, akik gyertyát, vagy mécsest gyújtottak, majd néma csendben figyelték a láng növekedését a Lokomotiv egykori játékosainak portréja mellett.

 A gyergyószentmiklósi Progym jégkorongcsapatából mindössze Csergő Hunor volt jelen, azonban a vezetőségből kissé hiányoltunk néhány embert, és igaz ami igaz, a játékosok közül is többen megjelenhettek volna, mert nem hiszem, hogy nem néznek fel Demitrára, vagy épp Ruslan Saleire.

A néma csend kb 10 percig tartott, ekkor mindenki hazafele vette az irányt, a gyertyák azonban talán még ebben a pillanatban sem aludtak ki a műjégpálya előtt. Csakúgy, mint ahogy ezeknek a csodálatos játékosoknak az emléke... Most is ég, és égni fog mindörökké.