Sokszor felvetődik bennem a kérdés, hogy mit is takarhat valójában az igazi szurkoló fogalma. Most vehetünk bármilyen sportágat, nagyon sokan igazi szurkolónak nevezik magukat, azonban amikor ezt bizonyítani is kell, akkor derül fény a szomorú valóságra. Vajon az a pár száz ember aki kilátogat a csapat hazai mérkőzésére szurkolónak nevezhető? Itt felhívnám a figyelmet a szurkoló és a szimpla néző közötti különbségekre. Vannak egyáltalán a Progymnak szurkolói?

Az is lehet, hogy nem fogunk választ kapni a kérdésre. Szurkolókból is több fajta van. Van aki "csak simán szurkolónak" nevezi magát, van olyan aki kedvenc csapatával kel és fekszik, és van olyan is, aki csak akkor szurkol, ha a szeretett csapat épp helyzeteket alakít ki, vagy megnyer egy mérkőzést (nem tudom ez utóbbit jó kategóriába soroltam-e...). Emlékszem gyerekkoromban nem is annyira maga a mérkőzés hagyott bennem mély nyomot, hanem a szurkolás. Többször a pályának hátat fordítva vezényeltem Bocinak, s elmosolyodva hallottam a látvány okozta első véleményeket: "Nézd meg a kicsi kölyket!". Igen... Igen, a baj csak az, hogy a kicsi kölyök felnőtt, a gyergyói lelátókból pedig kikopott a varázs. Ez többnyire a jelenlegi helyzetnek köszönhető, hisz emlékezhetünk, a MOL Ligában elől voltunk a hazai mérkőzések látogatottságát illetően, de a hangulatra sem lehetett különösebb panasz.

Azok voltak az évek, amikor egyre magabiztosabb lett bennem a gondolat: lehet a Progymnak szervezett szurkolótábora! Ismét a múltba kell kanyarodnom, és meg kell említenem a csíkszeredai tábort. Annak idején csodáltam őket. Néha a pokol fenekére kívántam a kék-fehér kórust, de mindemellett nem tudtam megfékezni a csodálatomat. Fantasztikus volt amit műveltek. Fantasztikus. Még csak a rolba volt a jégen, de máris olyan lendülettel harsogott az ének, ami nálunk akkor volt jellemző, ha vezettünk valamelyik rivális ellen. Azt akartam, hogy mi is csináljuk, de próbálkozásaim rendre kudarcba fulladtak, néhány pocskondiázáson, és a jól megszokott "húúúúú"-n kívül nem volt többre képes a gyergyói publikum. Pedig volt amikor mi nyertünk szurkolásban, ott van például az "ezüstszezon". Sajnos már csíkban sem a régi a dolog, elég ha csak az ülő B középre nézünk, és máris levonhatjuk ezt a következtetést. Kívánom, hogy ott is visszatérjen a régi hangulat, de most kicsit evezzünk vissza a mi vizeinkre.

Gyergyóban mostanában az a legnagyobb divat, ha a szurkolói mezt derékmelegítőként használjuk, ennek viszont annyi értelme van, mint bírót mocskolni egy 8-1-es vereség után. Ha elhozzuk otthonról a mezünket, akkor ne sajnáljuk felvenni azt a mérkőzés alatt, biztos senki nem fog megharagudni érte. Ha szégyelled, hagyd otthon... Ezt ilyen egyszerűnek gondolom. Azt már szinte fel sem merem vetni, hogy akinek van meze, az tömörüljön egy helyre és úgy szurkoljon, mert nagy valószínűséggel a következő választ kapnám: "Én mindig itt nézem a meccset, máshonnan nem tudom." Jaj kedves szurkoló pedig máshonnan is pont úgy látszik Nagy Levi bombagólja, Csergő Hunika csele, vagy épp Molnár Szabi nagy védése. Az is lehet még többet látnánk ezekből, ha szervezetten szurkolnánk.

Mindezek mellett van egy nagy pozitívum, amelynek feltétlen helyet kell adnom ebben a cikkben. Egyre kevesebb "gumicsizmás tökmaggyilkost" látok a mérkőzéseken, és azt hiszem mindenki tudja mire gondolok. Én nem értek annyira a teniszhez, biztos nem fogok egy teniszmérkőzésen a játékosra ordibálni, hogy 'ne úúúgy üssed teee!". Azért járunk nagy többségben mérkőzésekre, hogy kiengedjük a gőzt, szurkoljunk kedvenc csapatunknak, és bármi lesz a végkifejlet, megtapsoljuk őket. Aki azért szándékozik megvenni a jegyet, hogy a személyes életében felgyülemlett dühöt egy fiatal jégkorongozón vezesse le, annak inkább pszichológust kellene ajánlani, mintsem a műjégpályán való tartózkodást.

A változásoknál azt is el kell mondani, hogy bizony ebben a szezonban megint volt szurkolás, nem is akármilyen. Szurkolásban biztosan ütöttük a MOL Ligás szintet, és ha a dolgok a jelenlegi mederben haladnak, akkor a közeljövőben játékban is üthetjük.

Vajon mi szurkolók vagyunk? Igen. Kitartunk a csapat mellett a végtelenségig? Ki. Bízunk abban, hogy a nehézségek után újabb szép napok várnak ránk? A bizalom hal meg utoljára. Három dolgot kell megjegyeznünk: szurkolj, szurkolj és szurkolj. Ja és vedd fel a mezt ha nálad van :-)