A csapat számára véget ért a 2012/2013-as szezon, azonban a legtöbben még csak némileg zavarodottan állunk, és próbáljuk rekonstruálni, hogy mi is történt ez alatt a néhány hónap alatt. Az elvárásaink ugyanolyan elfásultak voltak, mint korábban, arra senki nem gondolt, hogy a „csakatiszteshelytállásértjátszunk” Progym, csodával határos módon átalakul. Igen, ez az egész szezon egy csoda volt. Ha ellegyezzük magunk elől a rózsaszín ködöt, és tisztán látunk, akkor talán több is volt egy csodánál. A körülményekhez mérten biztosan.

Minden úgy kezdődött, hogy nyáron néhány egyforma pólóba öltözött fiatal srác összegyűlt a roskadozó műjégpályánknál, és feltették maguknak, hogy a lehető legkeményebben fognak dolgozni. Fura volt... Egységes egészet formált az a csapat, amelyről korábban azt hittük soha nem lesz már a régi. Sípszó, futás, bólya, izzadás, még több futás, elszántság, tengerpart, még több munka. Ha néhány szóban akarnánk összefoglalni a Farkas Csaba edző által összeállított nyári felkészülési programot, akkor az talán valahogy így nézne ki. Nem volt igazi nyári felkészülésünk, Kapusta óta biztosan nem. Mindennek az eredménye ordít velünk szembe a szezon végén.

Felcsík Kupa... Mit érdekel? Megver mindenki, majd a végén az arcunkra fagyott mosollyal újságoljuk: tisztességesen helytálltunk (na persze). Itt is hiba csúszott az előzetes elképzeléseinkbe, és jaj de mennyire szeretjük az ilyen hibákat. Az ISK HSC elleni 3-0-s vereség nem is tűnt olyan veszélyesnek, főleg ha visszatekintünk és elborzadunk a hat-hétgólos vereségektől, amelyeket korábban mértek ránk a kék fehérek. Az idény első szárnycsapásai már ekkor megérkeztek, megvertük 3-2-re a Steauát úgy, hogy az utolsó öt percben szinte eldugtuk a korongot az ellenfél elől. „Nezd meg a Progym is tiki-takázik.” mondta egy néző Karcfalván azokban a pillanatokban. Öt év után az első alkalom, amikor szívből, és nem kínból nevettünk egy hokimeccsen. Nyertünk, az egymás hegyén-hátán ünneplő játékosaink látványa pedig mindennél többet ért. Talán beértük volna már pusztán ennyivel. Többet kaptunk, sokkal többet.

A szezon maga nem kezdődött olyan jól, kikaptunk itthon a Steauától, első győzelmünket a Sportul szenvedte el, de ez nem bírt akkora meglepetéssel. Nem tudtunk nyerni, de valami mégis vigasztalta a szurkolót. Minden mérkőzésen a hatvanadik perc végéig küzdöttek a mieink, ez pedig talán akárhány győzelemmel felér. Véget ért az az időszak, amikor egy elveszített korong után a Progymos cserélni indul, vagy amikor négyen nézik, ahogy csapattársukat a jégbe döngölik. Nem nem. Egységet formál már a Progym, csapatot amit annyira szeretünk.

A győzelmek. Azok, amelyekért a Facebook oldalon a „Köszönjük szépen fiúk!” felirat olvasható. Galacon szétlövéssel, majd itthon a Steauát ismét rendes játékidőben. Álomszerű volt, az új mezek megjelenése pedig nyomatékosította a tényt, amit annyira szerettünk volna végre elhinni, de még mindig nem mertük: visszatért A Progym! Nem a Progym, hanem A Progym!

A szezon utolsó két mérkőzéséig esélyünk volt az elődöntőbe jutni, erre utoljára valamikor a 2004/2005-ös pontvadászatban volt példa. Nyertünk Bukarestben is (!!!), majd itthon egymás után kétszer kényszerítettük térdre Galacot. Egyre több alkalommal szűrődött ki a csapat öltözőjéből a „Ciki-caki”. Ezt is nagyon szeretjük.

Visszatért a szurkolás! Micsodaaa??? A saját csapatát bíztatja a gyergyói közönség ahelyett, hogy szídná a saját játékosát, mint a bokrot? Aztaaa... Ez igen! Bizony ám, a közönség visszakerült a csarnokba, a „Hajrá Gyergyótól” pedig hátha lelki erőre kapna a hűtőrendszer, és a tetőszerkeszet néhány eleme is a helyére ugrana örömében. Nem lenne rossz.

Nem sikerült bejutni, de ki várta el? Senki. Egy csodában részesítettek minket a játékosok, egy csodában, amit ismét úgy neveznek, hogy Gyergyószentmiklósi Progym. Ugye milyen jól esik olvasni? Légy is büszke, mert a miénk, és nekünk kell vigyázni arra, hogy mindez ne csak puszta fellángolás legyen. Úgy lett vége a szezonnak, hogy zengett a „Hokibotot sej-haj...”. Tegyünk róla, hogy a következő idény már így kezdődjön.

Olyan bonyolultnak tűnhet mindaz, ami az elmúlt néhány hónapban történt, pedig nem az. Nagyon egyszerű a történet. Akaraterő, munka, és eredmény. Adja Isten, hogy ez a három szó jellemezze a csapatot az elkövetkező években.

Csak a Progym!