Ez a bejegyzés az első felvonása annak a sorozatnak, amelyben megpróbáljuk a lehető legrövidebben kielemezni játékosaink – elmúlt szezonbeli – teljestményét. Mielőtt belevágnánk, a későbbi konfliktusok elkerülése érdekében el kell mondanunk, hogy a leírottak teljesen szubjektív álláspontok, nem vagyunk szakértők, kizárólag egyszerű jégkorong és Progym-szerető emberkék. Ha valamit másképp látsz, azért van lent az az üres rész, hogy hozzászólásként ezt megoszd velünk.

Elsőként tizennégyesünk, Daradics Csaba teljesítményéről írunk néhány gondolatot. Ha jó velősek akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy nélküle bizony nem lett volna olyan ez a szezon, amilyen végül is lett, és ekkor nem hazudunk. Hihetetlen az a fejlődés amelyen „Dari” átment, és mindezt nem másnak, mint az elszántságnak, és a komoly munkának köszönheti. Néhány évvel ezelőtt láttunk a szünetekben egy fiatal jégkorongozót, aki párszor körbekorizta a pályát, sokaknak fogalmunk sem volt arról, hogy ki ő, az arcát fedő rács pedig méginkább titokzatossá tette a dolgot. Akik ismerték annyit mondtak: Daradics. Mi pedig: Oké...

Ha most megkérdezik, akkor Progym jövőbeli magjainak egyikére gondolsz, arra a játékosra, aki akkor lő gólt, amikor a legkevésbé számítasz rá. Fontos gólok Galacnak, a Steauának, sőt még a Szereda farmnak is, játékosunk ebben az idényben is termelt bőségesen. A felnőttcsapat mellett tizennégyesünk sokat tevékenykedett az utánpótlás háza táján is, és újra bebizonyosodott, hogy nem szükséges nagytermetűnek lenni ahhoz, hogy valaki tehetséges jégkorongozó legyen. Munka, látástól Mikulásig, és hajtás addig, ameddig fokhagymaszaga nem lesz, és rengeteg gól. Egy monadtban így nézhetne ki Daradics szezonja, és ekkor még az alázatot nem is említettük. Az elmúlt idényekkel ellentétben többször láthattuk belemenni olyan fizikai csatákba (és itt nem verekedésre gondolunk), ahol ránézésre simán azt mondtuk volna: alulmarad. Nem maradt, a gyergyói közönség ezt pedig minden egyes alkalommal tapssal jutalmazta, cserébe újabb gólokat kapott.

Mi szurkolók, csak remélni tudjuk, hogy a tizennégyes a jövőben is sok góllal fog megörvendeztetni, és ez az iram megmarad addig a percig, amíg szögre nem kerül a korcsolya.