Nem terveztük ilyen hosszúra, a hivatalos oldalon, és a blogon uralkodó csendet, azonban különböző okok miatt sajnos nem tudtunk aktuális információkkal, illetve a megszokott cikkekkel kiszolgálni titeket. Mostanra mindez megoldódni látszik, és folytatni tudjuk az internetes felületek szerkesztését. Három epizódon vagyunk túl a Hogyan is játszottunk címet viselő sorozatunkból, bemutattuk Daradics Csabika hihetetlen fejlődését, megtudtátok, hogy még mindig Pál Zsombi a „falu bikája”, továbbá megnyugodhattunk, hogy Fejér Huni munkája révén biztos alapokra van helyezve a védelem jövője.

A mostani bejegyzésben egy olyan játékos teljesítményéről számolunk be, aki teljes személyével megtestesíti azt a filozófiát, amit ma a gyergyószentmiklósi Progym jégkorongcsapata képvisel. Sára Tibor lehetetlent nem ismerve küzd végig minden mérkőzést, ő az a játékos, aki talán még fél tüdővel is hajtana. Emlékezzünk csak vissza a MOL Ligás időszakra. Sára akkor is alapembere volt a Kapusta, majd később a Sydorov csapatnak, ma pedig szinte ugyanazzal az intenzitással harcol minden korongért, és ugyanakkora feszültség jön ki belőle minden egyes gól után.

Lassan minden játékosunkra azt kell mondanunk, hogy alapember, ez pedig nagyon örömteli. Ez az, amiért jelen pillanatban a keret összetartása kell legyen a vezetőség elsődleges célkitűzése, de ne kanyarodjunk el a témánktól. Sára nélkül sem lett volna az a szezonunkból, ami később kialakult, a tizenhatos „gépezetünk” 30 mérkőzésen 14 alkalommal talált az ellenfelek hálójába, és további 21 asszisztot jegyezhetünk a neve mellé, ami nem kis teljesítmény. Másodikos szintű matekkel összeszámolható, hogy Sára 35 pontot termelt az elmúlt szezonban.

Ha Pál Zsombi esetében megemlítettük a harcművészetek jégen való felhasználásának tudoményát, akkor ezt Sára esetében sem rejtehtjük véka alá, tizenhatosunk is ki szokta venni a részét a balhékból, persze nem mintha ez különösebb problémát jelentene, vagy zavarna minket. 72 percet volt büntetve, azonban a szurkolók többek között felfokozott temperamentuma miatt is kedvelik. Miközben ezeket a sorokat írom, valahogy az a gondolat motoszkál a fejemben, hogy minden csapat szeretne a soraiban tudni egy ilyen játékost, mint Sára. Milyen jó, hogy nekünk megvan, és milyen fontos lenne, hogy vigyázzunk a hasonló képességű embereinkre. Nem terem minden bokorban. Ilyen, biztosan nem.

Előre Sára, csak előre!