Tudom, ne is mondjátok. Az utolsó blogbejegyzés óta nagyon sok idő eltelt, lassan pedig azon kapom magam, hogy kezdődik az új szezon, a tavalyi szubjektív értékeléseim pedig még nagyon az elején vannak. Elnézéseteket kérem, csak közben becsúszott a képbe egy államvizsga, de remélem, hogy mostantól kezdődően tényleg aktuálisabb tudok lenni, habár még mindig jól jönne a segítség ezen a téren.

Nagyapám egyszer azt mondta, hogy: „Fiam! Amit eccer elkezdesz, azt fejezd is bé!”, így elég rosszul esne, ha négy játékos után nem tudnám folytatni a sorozatot. Engedjétek meg nekem, hogy kicsivel rövidebbek legyenek már ezek a bejegyzések, mint az előzőek, mert tényleg sürget az idő, és bizony van még miről írni a teljesítmények értékelésén kívül.

Ki ne emlékezne a Pál Ferkó szappanoperára a tavalyi szezon elejéről? Megtudtuk, van egy új védünk, aztán rá kellett jönnünk, hogy mégsincs, csak ha dől a lé. Hát szeretett klubunk anyagi helyzetéből fakadóan a lé nem hogy dőlni. de még csordogálni sem tudott Újpest irányába, így a játékosnak maradt a Felcsík Kupa, és néhány edzés. Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy a remetei hokikedvelők kifizették Ferkó vételárát, ő pedig nyugodt lélekkel ölthette magára az ötvenötöst a bajnoki meccseken. Lett egy védőnk! Tényleg lett egy védőnk!

Az új bekk érkezése úgy kellett, mint egy darab kenyér, Pál Zsombi ismét csatárt játszahtott, hátul pedig csak néhány zúzódás ellenében lehetett elkorcsolyázni az ötvenötös mellett. Pál Ferkó tipikusan az a játékos, aki nem látványosan, de rendkívül hasznosan játszik, azonnal oszlopos tagja lett a csapatnak. Lett egy védőnk, akit akkor is szeretünk, ha az átlagnál többször látogatja a büntetőpadot, mondván: Ilyen is kell a csapatba. A „piros-fehér Chuck Norris” (gyengébbek kedvéért Pál Zsombi) mellé kaptunk egy Pál Ferkót, így már előre lehet sajnálni azt, aki mondjuk beleköt egy gyengébb fizikai adottságokkal rendelkező progymosba.

Nézzük meg a bekkünket számokban. Az alapszakaszban Ferkó mindössze három alkalommal tudott pályára lépni (a fentiekben említett okok miatt), de a három találkozó alatt egyszer be is talált. A selejtezőcsoportban egy újabb gól mellett további két asszisztal segítette csapatunkat, azonban ezeknél sokkal nagyobb segítség volt az, hogy mondjuk Timaru nem szlalomozhatott kedvére a kapunk körül.

Összességében Ferkó köszönjük, hogy hazajöttél, és reméljük, hogy a következő szezonban is sokat fogsz segíteni hátul, meg persze azt is, hogy néhány Vladimir Klicskó mozdulatra is ujjongva tapsolhatunk a lelátón.