Tudtam, hogy egyszer el fog jönni ez a pillanat, azonban arra én sem számítottam, hogy mostanában fog ez megtörténni. Azt mondják, az ember élete a fontos döntésekről szól, úgy gondolom épp egy ilyent hoztam meg. 4 évnyi munka után meghatározatlan ideig abbahagyom a hivatalos weboldal, illetve a Progym-fészbúk szerkesztését.

Igen, tudom. Most mindenki azt gondolja, hogy az érintett felfújta magát, kicsit hisztizik, aztán csinálja tovább a dolgát. Nem. Nem mondom azt, hogy nem fogok visszatérni, mivel nagy valószíűséggel ez a döntés nem végleges, azonban higgyétek el muszáj volt meghoznom. Nem szeretném leírni az okokat. Egy: túl hosszú lenne. Kettő: eléggé személyes. Három: nem célom egy internetes felületen kipuffogni magam.

4 évvel ezelőtt, még a régi progym.ro-n láttam meg a hirdetést, hogy szerkesztőt keres az oldal, és mivel rendkívül szerettem – és szeretek – írni, ráadásul mindenem a Progym, úgy gondoltam megpróbálom a dolgot, sőt... Biztos voltam benne, hogy lesz konkurencia, azonban rendkívül meglepődtem, amikor az akkori adminisztrátor visszaírta, hogy én vagyok az új szerkesztő, mert senki más nem jelentkezett.

Oké, nekikezdtem, egy idő után segítségem is lett, majd a weblap mellett létrehoztuk a blogot is. Ment a munka, nem tetszett a weboldal, tudtam, hogy cserélni kellene, de erre nem volt támogatás. Ekkor jelent meg Szakács Zsolt, éreztem, hogy fel fog lendülni a dolog, és így is lett. A Facebook oldalt egyre többen látogatták, és megvalósítottuk azt, amiről korábban csak álmodtam: egy új, sokkal jobb külsejű weboldalt kapott a Progym, ráadásul az addigi progym.ro-t, progymhockey.ro-ra változtattuk, hogy még jobban hangozzon, és tükrözze a tevékenységet.

Néhány kellemetlen dolgot leszámítva szuper volt a Gyilkostó Kupa, az pedig, hogy a HSC elleni mérkőzés után már nem volt cikk, nem véletlen. 4 év után át szeretném adni valakinek a stafétát, és talán valamikor a közeljövőben én is újra belekezdek a munkába. Ez még a jövő zenéje. Nem maradok távol a Progymtól, aki továbbra is szeretné olvasni az írásaim, az itt a blogon megteheti, ha regisztrálnátok, és hozzá is szólnátok a bejegyzésekhez, annak még jobban örülnék.

Nem kell negatív dolgokra gondolni, senkivel nem vagyok haragban, továbbra is „Csak a Progym!”, csupán egy döntésről van szó, amit egyedül hoztam meg.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki bármilyen módon is segített az elmúlt négy évben, és remélem, hogy egy olyan szezon következik, amelynek a végén legalább úgy érezhetjük magunkat, mint a Gyilkostó Kupán. A srácok megérdemlik a bíztatást, rengeteget dolgoznak, és mindezt azért, hogy mi olyan önfeledten tudjunk hazamenni egy-egy mérkőzésről. Köszönök mindent!

Lacika