Csíkszeredai szurkolók segítenek a gyergyói jégpálya világításának kicserélésében. Ha nekem valaki ezt kb 8-10 éves koromban mondja, akkor csak annyi lenne a reakcióm, hogy: „Ne tessék csúfolkodni!”. Nekem egy Szereda–Gyergyó meccs jelentette Székelyföld El Clasicóját, a mérkőzést, amely többet jelent egy egyszerű hokimeccsnél. Arra álmomban sem gondoltam soha, hogy eljöhet az a pillanat, amikor levetve a rivalizálás, az ellenségeskedés kezeslábasát új korszakba lép a székely jégkorong, és kék-fehérek próbálják kihúzni a szakadékból a piros-fehér medvét. Mindannyian meg kellene hogy értsük, a sport erről szól. Fair play szurkolásról (jó azért a piszkálódás belefér akárhol :-D), és összefogásról ha épp arra van szükség. A magyarországi HSC drukkerek valami hihetetlen nagyot alkottak a hétvégén, sportszeretetből és emberségből is jelesre vizsgáztak a kék-fehérek. Úgy vélem, mindezt nem csak én gondolom így.

Hokiszövetség egyelőre nincs, bajnokság még annyira sincs, a gyergyói hokikedvelő lelke pedig legalább annyira örvend, mintha megvertünk volna egy második harmad végén leszálló Steauát. Több, mint fél millió forint, és mindez csak azért, hogy nekünk a jövőben is lehetőségünk legyen kimenni az „otthonunkba” és szurkolni a Progymnak, szurkolni az utánpótlásban küzdő gyerekeknek, szurkolni a gyergyószentmiklósi jégkorongsportnak. Túl sokat szenvedett a gyergyói hoki ahhoz, hogy újabb rúgásokat el tudjon viselni, bántalmazás helyett azonban egy olyan infúziót kapott, amely akár egy folyamatot is elindíthat.

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes egy beszédében egyszer azt mondta, hogy aki nem hiszi, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót csinálni, és meglátja, hogy milyen sokan mellé állnak. A világítás kicserélésére irányuló összefogás kezdeményezői ugyanezt tapasztalták meg szerintem. Igaz, hogy csak huszas éveim elején járok, de nem hiszem, hogy Gyergyószentmiklóson volt ezelőtt hasonló összefogás, amely ennyi embert megmozgatott. Amikor azt hiszed, hogy már senkit nem érdekel a kedvenc csapatod sorsa, akkor jön pár lelkes szülő, jégkorongbarát, akik teljesen az ellenkezőjét mutatják meg neked. Hihetetlen, ami történik, és hihetetlen számomra az, ami a Jégpalotában történt.

Sok munka van még, ameddig ténylegesen célt ér a kezdeményezés, azonban minden egyes mozzanata bizakodásra ad okot. Azt mondják folytatása is lesz majd a budapesti Winter Classicon, ez pedig egyenesen fantasztikus!

Furcsa volt nézni a képeket, hogy kék-fehérbe öltözött hokidrukkerek állnak a piros-fehér urna mellett, mindez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy egy közös cél, valamint a sport szeretete képes legyőzni évek rivalizálását. Természetesen kiiktatni nem lehet, és nem is kell. Már az első Progym–HSC meccsen meggyőződnénk arról, hogy nincs nagy „puszilkodás”, és ez nem is baj, a lényeg, hogy amikor szükséges, akkor teljesen szokatlan dolgok történnek.

Néhány sort akartam írni, ez annál kicsit több lett, és fogalmam sincs hogyan zárhatnám le. Remélem, reméljük, hogy tényleg lesz mindennek folytatása, kis idő múlva pedig új fényekben ragyoghat a gyergyói jégkorong. Köszönjük Zsiráf, köszönjük a magyarországi kék-fehéreknek, és minden sportszerető embernek, aki bármivel is támogatta, támogatja a kezdeményezést.

Hajrá Gyergyó!