...most kezdődik a tánc. Igazából onnan jutott eszembe ez a dalocska, hogy annak idején kék-fehér szomszédaink drukkertábora mindig ezt kezdte el énekelni, miután a pakk első alkalommal bekerült Molnár Szabi ketrecébe a gyergyószentmiklósi mérkőzéseken. Ha korábban azt írtuk, hogy Apa kezdődik!, akkor nagyon fel kell kötnünk a gatyánkat, mivel most aztán tényleg kezdődik. Hogy fogunk-e táncolni az kérdéses, azonban szinte biztosra vehető (fő az óvatos fogalmazás), hogy lesznek mérkőzések a hétvégén.

Új hokiszövetség ide, vagy oda, a román jégkorong nem is lenne egyedi, ha a turné előtt két nappal nem változnának meg legalább az időpontok. Gyakorlatilag ezt tekinthetjük a bajnokság első igazi fordulójának, a korábbi két mérkőzés amolyan bemelegítés volt. Biztosan jót tett a csapatunknak a „Játszunk tehát létezünk.” alakulat felülmúlása, sokszor már-már unalmasan lejtett a pálya, de hadd szokjuk meg ezt az unalmat, abból baj nem lehet. Nézzük meg egy kicsit a hétvégi mérkőzéseinket, a három meccs mindegyikét meg lehet nyerni, de akár kétszer ki is lehet kapni, így semmit ne kiabáljunk el.

Mennyi???

Sokan így reagáltak arra, amikor megtudták, hogy a medve 16-1-re marcangolta el az egyetemistát, és őszintén a mai mérkőzéstől sem 4-3-as győzelmet várok. Látva a két csapat közötti különbséget, továbbá ismerve azt a tényt, hogy a Sportul nagy valószínűséggel a múltkori meccs előtti bemelegítésen volt először jégen, fiainknak nem szabad gondot okozzon a meccs. A legutóbbi találkozón még egy perc sem telt el, és máris két játékos mehetett átöltözni, de már megszokhattuk, hogy ez hozzátartozik a Progym–Sportul meccsek nagy részének krónikájához. Két dolog nagyon fontos lesz ellenük: nem válaszolni a provokálásokra, és csak a mérkőzésre koncentrálni. Senki nem várja el, hogy ismét 16 gól essen a ketrecükbe, de hogy nyerni kell, az hétszentség.

Gyúrtak vazze a Duna-parton

Az ellenfelek közül a galaci csapat az egyetlen, amelyről többet tudunk, mivel náluk is van pár lelkes emberke, aki az internetes hírek szerkesztésével foglalkozik. A tavalyinál jóval erősebbek, van 5 cseh játékosuk, ez azonban még nem garancia semmire. Aki látta Ondrej Piszkurát korongot vezetni, tudja miről beszélek. Egy maroknyi székely is csatlakozott hozzájuk, köztük Gergely Attilával, a szintén ex-progymos Kertész Zolival, valamint Tankóval, akit szintén jól ismerünk.

Esélyeket latolgatni nem lehet, esetleg a mérkőzés első 10 perce után fogunk tudni levonni következtetéseket. Egy dologban nagyon bízunk: harsogni fog a Viorel ha-ha-ha szombaton.

A titokzatos „katonacsapat”

A Steaua tipikusan az az ellenfél, akiről soha nem tudsz biztosat mondani, mert amikor elkönyveled, hogy legyengültek, akkor megvernek 8-1-re, és gólszerzőik neveinek zöme úgy végződik, hogy „-enko”. Legutóbb a Gyilkostó-kupán játszottunk ellenük, azon a csonka mérkőzésen, amely után Daradicsot még egy AHL-es csapat is kérdések nélkül leigazolta volna. Az utóbbi években egyetlen hatásos taktika volt a Steaua ellen, még pedig a „fogd meg Timarut az istók b****a meg” stratégia. Amikor a veterán tizenhatos törzskapitány nem tudott kedvére ficánkolni a harmadunkban, nem volt probléma, ellenben ha nem figyeltünk oda rá, akkor mindenkiből képes volt bohócot csinálni. Nyerhető meccs, mi pedig bízunk a játékosainkban!

Váltottam néhány szót Bucival  Farkas Csaba edzővel, ő pedig olyasmiről beszélt, hogy meglepetéssel készül a csapat, így érdemes szép számmal megjelenni a lelátókon. Gondolom ez nem abból ál, hogy mindenki kap egy Progymos „eudzséniát” a bejáratnál, így tényleg csalogató a kijelentés.

Három nyerhető meccs, a szurkolókon pedig ne múljon semmi! Hajrá Progym!