Az öreg székelyhez hasonlóan mi is rátámaszkodhatnánk most a botra, pöfékelhetnénk egyet a pipával, majd nyugodt lélekkel a levegőbe engedhetnénk a mondatot, amely a lelki világunkat nem teszi szebbé ugyan, de mindenképpen megnyugvást ad: „Ez es megvót.” Túl vagyunk a székely rangadón, a hangulat szempontjából tényleg igazi derbivé kerekedett a tegnap esti meccs, ha pedig Fortuna kisasszony a nagy rendetlenségben megtalálja a Progymos mezét, akkor talán az eredmény is másképp alakul. Ha összességében a mérkőzést kellene pontozza a szerkesztőségünk, biztosan nem akadna ki a számláló, a csapatunk hozzáállásával azonban ezúttal sem volt probléma. Ez egy ilyen nap volt, tovább kell lépni, le kell vonni a pozitív következtetéseket, mivel ez alkalommal is akad bőven. Progym – HSC 1-8. S akkor mi van?!

Pozitívan állt a csapat a mérkőzéshez, ezt már az első percekben látni lehetett, Mester-kapus új sisakja pedig még hangulatosabb légkört varázsolt. Az első percekben semmi különbséget nem fedezhettünk fel a két csapat között, a mieink lerohanták a kék-fehéreket, védekezni pedig gyorsan vissza kellett érni, mivel a HSC légiósai nem sokat teketóriáztak, ha ellentámadásról volt szó. Azért írom, hogy a HSC légiósai, mert nagyrészt ellenük játszottunk tegnap este, a „vendégek” harmadik sorát nem is láttuk, noha nagyon vártuk az ex-progymos Pál Zsombi játékát. Ennyivel is maradtunk, mivel az egykori Chuck Norrisunkat egyáltalán nem láttuk a jégen, legalábbis én nem véltem felfedezni.

Majdnem 12 percet kellett várni az első gólra, Nagy István örvendeztette meg a csíki drukkereket, a vezetést azonban egyetlen percig tudta élvezni a MOL Ligás csapat, Basilidesz egyenlített, igazi fiesztát varázsolva a lelátóra. Vyilicil korcsolyázott el a kapu hátánál, majd a ketrec elé lőtt pakkot könyörtelenül a felső vas alá vágta a kisebbik Basilidesz-testvér, aminek következtében a decibel-mérték is megemelkedett a karcfalvi csarnokban. 1-1, minden kezdődhetett elölről, a győzelmi kényszer okozta feszkót pedig egyértelműen látni lehetett a HSC játékosain. A harmad vége előtt két perccel fellélegezhettek a kék-fehér szomszédok, Sjölund ismét előnyhöz juttatta a megyeszékhelyi gárdát, így 1-2 díszelgett az eredményjelzőn a harmad végén. Ja, azt elfelejtettem, hogy az 5. percben a HSC-s Tranca Dani 5 perces büntetőt kapott fejre irányuló ütésért, majd egy közös „párbeszédet” követően zuhanyozni küldte a csíkiak fiatal tehetségét Lascăr-játékvezető.

A második harmad első 10 percében több kiállítást is jegyezhettünk gyergyói oldalon, amit az ellen ki is használt, két gólt szerzett ebben a felvonásban a HSC, Pojkar és Satek is betalált Mester-kapus ketrecébe. 1-4. Nem szeretném, ha valaki ismét azt vágná a fejemhez, hogy bírózok, azonban szerintem azt többen is aláírnák, hogy a tegnap esti spori-hármasnak bizony voltak érdekes és vitatható ítéletei. Mielőtt néhány HSC-szurkoló édesanyámat emlegetné a monitor előtt ülve, kiemelem, nem emiatt maradt alul a csapatunk, csupán ez is hozzátartozik a mérkőzés krónikájához. Az egyik legszembetűnőbb baki az volt, amikor egy szeredai támadás közben a játékvezető szabálytalanságra hivatkozva felemelte a kezét, a kék-fehérek kapusa, Ruczuj elkezdett a kispad felé korcsolyázni, megszerezte a Progym a korongot, a bíró fújt, és kiállította a csíkiak játékosát. Egymást néztük a lelátón, és próbáltunk rájönni, hogy ez mi volt. Nyilván, csak egy nagyobbacska tévedés, ami bárkinél előfordul, de akkor is felettébb érdekes volt.

A harmadik harmad teljesen a csíkiaké volt, legalábbis, ami az eredményességet illeti. Továbbra is két sorral játszottak a kék-fehérek, az utolsó 20 percben pedig négy alkalommal vették be a kapunkat, Bors, Curilla, Pojkar és Sjölund volt eredményes. 8-1-es HSC-győzelem lett a vége, de így is járt a vastaps a fiúknak, mivel küzdöttek becsülettel, ez pedig nekünk tökéletesen megfelel. Talán ha az utolsó harmadban, a kapuvason csattanó két lövésünk utat talál a hálóba, akkor teljesen más szájízzel hagyjuk el a csarnokot, de ezért is Fortuna néninek tessenek panaszlevelet írni. Odatettük magunkat, a helyzeteink megvoltak, mindig csak az utolsó mozzanatba csúszott hiba. Nem ez volt az a meccs, amelyiket feltétlen meg kellett nyernünk, nem úgy a másik oldalon, ahol bizony még az utolsó összecsapáson is szorulni fog a hurok, és a tegnapi meccsen is látni lehetett, hogy mennyire győzelmi kényszer alatt vannak a kék-fehérek.

Egyértelmű, hogy a jobb csapat diadalmaskodott, 20-án mi Brassóba látogatunk, ez azonban már egy másik történet. Egyelőre csak maradjunk a gondolattal: „Ez es megvót.”