Nagyon kevés időnek kell már eltelnie ahhoz, hogy újra jégen lássuk a Progymot, a csapatot, amely jelen pillanatban ezer sebből vérzik de mégis kedves nekünk szurkolóknak, kedves a városnak, a medencének és kedves egész Székelyföldnek.

Néhány évvel ezelőtt még Gyilkos-tó Kupára érkezett az akkor még Dunaferr-nek nevezett Dunaújvárosi csapat, az Alba-Volán, de városunkban tisztelhettük a Ferencvárost is. Jelen állás szerint a piros-fehérek ellenfele a Steaua, Brassó és a Platina Chisinau lesz, ami egyáltalán nem ugyanaz már. Csökkent a színvonal, csökkenniük kell az elvárásoknak is.

Ne boncolgassuk folyton a múltat, kicsit nézzünk a jelenbe. Három alapembernek is mondható játékos távozott, Péter Zsolt, Molnár Zsolt és Székely László személyében. Egyáltalán nem lennék Kémenes Balázs edző helyében, nem lehet egyszerű a trénernek összetákolni a csapatot, mert ugye van az a mondás, hogy semmiből csak semmit lehet csinálni, vagy hogy... aranyat nem lehet csinálni. Mégis, ennyire le kellene becsülni a csapatot?

Igaz, nincs egy Franc-unk (hogy megint a múltra térjek vissza), de van egy Sáránk, egy kapusunk aki ha jó napot fog ki nem lehet neki gólt lőni, és van egy Csergő Hunikánk, aki a jövőt képviseli.

Azt hiszem ismét kiegyeznénk egy tisztes helytállással a tornán, de lehet, hogy ez a fiatal és sokak szerint elsüllyedt csapat tartogat még meglepetéseket. Talán a bíztatás soha nem kellett úgy, mint most. Mert mi fogjuk életben tartani a csapatot, és ki tudja, talán egy újabb virágzó korszak elé nézünk majd.

Ki kell menni a mérkőzésekre, tökmagbontogatás helyett szurkolni kell, és biztos vagyok benne, hogy kellemesen csalódunk majd... Hajrá Progym!