Szerettük volna azzal kezdeni ezt a bejegyzést, hogy legyünk jó sokan a hétvégi – Steaua elleni – mérkőzéseken, azonban félő, hogy így elhalasztják a meccseinket, így az alaphangot adjuk meg annyival, hogy rettentően fontos százhúsz perc vár a csapatra, mondhatjuk, hogy az első négybe való bekerülés sorsa is eldőlhet ezeken, a mérkőzéseken. Közel két hónap után láthatjuk kedvenceinket ismét hazai pályán játszani, és abban reménykedünk, hogy két mámorító győzelem után hatalmas sorok lesznek a város gyógyszertárainál, Strepsils cukorkát keresve. Progym – Steaua, hokihétvége.

A regátiak legutóbb 5-1-re győztek városunkban, egy olyan mérkőzésen, amikor az első harmad után még 1-1-et mutatott az eredményjelző. Biztosan mindenki emlékszik, hogy mennyire küzdöttek akkor is a fiúk, azonban a harmadok első perceinek tipikus gyergyói „rövidzárlatai” döntötték el akkor a mérkőzést, 5-1-es bukaresti győzelmet jegyezhettünk. Aggodalomra adott okot, hogy a mérkőzések napjainak délelőttjén U18-as összecsapások lesznek Csíkszeredában, azonban a hírek szerint Csergő Hunor és társai vissza tudnak majd érni a kezdési időpontig. Fáradtság az lesz, de legalább ott lesznek, és szokásukhoz híven mindent beleadnak majd.

A pletykák szerint a Steaua-nál némi gondok adódtak, a Sportul elleni (mindössze) 3-0-s győzelmük után menesztették az edzőjüket, így nem jönnek túl nagy önbizalommal Gyergyóba, ami szintén reményre, bizakodásra adhat okot. Az elmúlt meccseken is láthattuk, hogy a Steaua teljesen az öreg harcos Timarura épül, így ha a tizenhatos hajtómotor rosszul teljesít, az kihat a „katonák” játékának egészére. Szokott rosszul játszani? Kevésszer láttunk ilyet, de bizony, ha sikerül őt hatástalanítani, akkor bármi megtörténhet. Kostandin túl lehet jutni, Nicolescun már 10 perc után látszik a fáradtság, Catrinoi már nem a régi, a légiósok pedig inkább egy piros-fehér Shamanskyhoz, vagy Sydorovhoz hasonlíthatók. Verhető ez a Steaua.

Hatalmas szükség lesz egy újjászülető Molnár Szabira, egy rugalmas Nagy Levire, egy ereje teljében levő Pál Zsombira, egy bombaformájú Csergő Hunikára, itt a sor pedig a végtelenségig fokozható. Van még egy dolog, amire talán a legnagyobb szükség van: ránk, szurkolókra. Annyiszor megmutattuk már, hogy azonosulni tudunk a negyedik sor szerepével, épp csak a piros-fehér mezek, sapkák, sálak hiányoznak a lelátóról. Tessék előszedni, vagy megmondani az asszonynak, hogy keresse meg (tudni fogja, hol van).

Ezek a meccsek lehetnek azok, amelyek lökést adhatnak, nem engedhetjük meg, hogy elszaladjon a lehetőség. Ott leszünk, és a győzelembe ordítjuk a csapatot! Hajrá Progym!