A legtöbben közülünk szurkolók közül, most azzal vannak elfoglalva, hogy a csapat nagy valószínűséggel nem lesz ott a rájátszást érő helyen, és így ez a szezon is kudarcként lesz elkönyvelve. Itt jön az a bizonyos „álljon meg a verekedés” mondás, hisz feltehetjük a kérdést: beszélt valaki arról az idény elején, hogy a csapatnak egyáltalán esélye nyílik elérni a rájátszást a hazai pontvadászatban? Nem. Ennek ellenére okozott nekünk örömöket a piros-fehér alakulat? Bizony bizony, látod most gondolkodsz helyesen.

Nem fogok most szezonértékelő elemzést írni (mindent a maga idejében), csupán fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy nem látunk – vagy nem akarunk – a felszín mögé. Ezek a fiúk, akik jelenleg kedvenc csapatunk játékoskeretét alkotják rengeteget dolgoztak azért, hogy mi olyan boldogan mondhassuk hazaérkezésünkkor, hogy „megvertük a Steauát!”. Rengeteget dolgoztak azért, hogy olyan megoldásokat láthassunk, amelyekről már azt hittük, hogy soha nem látunk hasonlót Gyergyóban, és biztos vagyok benne, hogy náluk senki nem akarja jobban a pozitív eredményeket. 

Egy kiváltságos edzője van a csapatnak, aki amellett, hogy remek szakember, a bólyákon kívül is segít a játékosoknak, és aki nélkül nem lett volna olyan pozitív visszhangja ennek a szezonnak. Próbáld meg kihúzni magad, és érezz némi büszkeséget azért, mert a Progymnak szurkolsz. Egy olyan csapatot szeretsz, amely nem hasonlítható egyik ellenfélhez sem. Nincs egetrengető anyagi hátterünk, nincs megfelelő csarnokunk (!!!), de van hitünk, bizalmunk, és reményünk. Egy Progym szurkoló akkor is megtapsolja a csapatát ha kikapott 10-0-ra, és akkor is alig várja a mérkőzést, ha tudja, hogy jóval esélyesebb az ellenfél.

Húzd ki magad, és légy büszke, mert te a Progymnak szurkolsz!