A sok meccs utáni jól megérdemelt pihenést követően ismét beleállunk a vetésbe, rávágunk a jégre, belecsapunk a lecsóba, vagy kinek ahogy éppenséggel jobban tetszik. Elég sokat filóztam, hogy mit is lehetne írni a holnapi meccsünkkel kapcsolatban, még a szerkesztőségben is ötletfalat hoztam létre, azonban két nemi aktust folytató légyen, és egy 3D-s pókhálón kívül semmi nem került rá. Végső ötlettelenségemben kiültem egy padra, az éppen elhaladó túrabakancsos, hátizsákos fiatalokról pedig azonnal beugrott, hogy milyen is lesz a Brassó elleni meccsünk. Mint egy kirándulás.

Fotó: Simona Avasilichioaie

Gondoljunk csak bele, mi a legfontosabb szempont, amikor az ember elmegy túrázni? Jól szórakozzon, és teljesítse a magával szemben felállított elvárásait, emellett pedig megpróbáljon alkalmazkodni az éppen adott körülményekhez. Ha jobban belegondolunk, jelenleg a kedvenc csapatunk is ebben a helyzetben van: a szurkolók ezúttal sem helyeznek semmiféle nyomást a játékosokra, hokisainknak kizárólag magukkal szemben lehetnek elvárásaik a teljesítményt illetően, az pedig mindenkinek a maga dolga, hogy mennyire teszi magasra a lécet. Elmegyünk, játszunk egyet, mindenki beleadja, amire képes, majd pedig hazajövünk. Bármennyire is hihetetlen, ennyire egyszerű a dolog, nem kell ezt túlkomplikálni, mert akkor úgy járunk, mint az atom részeg székely bácsi, akiből néhány feles után előtörtek a karitatív érzelmei. Hisz ő csak jót akart, amikor Bandi bá-t felerőszakolta a bicikli csomagtartójára, mondván, hogy hazaviszi. Az ötlettel nem is volt semmi gond, csak emberünk nem igazán akarta tudomásul venni, hogy annyi egyensúlyérzéke van, mint egy szúette hintalónak, és kárt is okozhat a kolléga egészségében. A sztori vége annyi, hogy se bicikli, se hazamenés, csupán kúszva el a következő botlasztóig, ahol végül álomba szenderültek az embereink. Ebből csupán annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy hasonló alkalmakkor – lehet akár a meccsre érteni, vagy akár egy ilyen konkrét helyzetre – nem ajánlatos túl magasra tenni a lécet, mert olyankor szokott a fagyi visszanyalni. Eredménykényszer nincs a csapatunkon, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy egy jó kis laza meccs kerekedjen ki holnap este.

Fotó: Simona Avasilichioaie

Ha a két csapat legutóbbi összecsapásait vesszük figyelembe, akkor mosoly kerülhet az arcunkra, ha pedig ezekből éppenséggel a legutolsó alkalomra gondolunk, akkor egyenesen ujjonghatunk. Valahogy mindig sikerül jó meccset játszani a brassói csapat ellen, ezek azok a találkozók, amikor nagy általánosságban jobban csúszik a jég, masszívabbak az ütők, a cselek utolsó fázisánál nem csúsznak le a botokról a pakkok, a vasról pedig nem három alkalommal kifelé, hanem négyszer befelé pattan a játékszer. Igen, aki két alkalomnál többször volt jégkorongmeccsen az tudja, hogy vannak azok a napok, amikor minden úgy jön össze, ahogy az a játékosaink fejében megfogalmazódik, máskor pedig hiába töri össze magát a jégen a csapat, hiába küzd összeszorított fogakkal, a drukkerek pedig mindhiába kapnak kétoldali mandulagyulladást, mert úgysem lesz semmi a dologból. Nos, a Brassó elleni meccseink alkalmával nagy általánosságban az elsődlegesen felvázolt szempontok érvényesülnek, persze ez nem azt jelenti, hogy teljesen biztosan ultraszuper meccset játszunk holnap este. Lehet, hogy a második elmélet érvényesül, vagy az is előfordulhat, hogy a kettő hibridjével találkozhatunk majd az Olimpiai Jégcsarnokban. Meglátjuk.

Fotó: Simona Avasilichioaie

A lényeg, hogy ezt tényleg egy kirándulásként kellene felfogni. Nem az a mérkőzés következik, amikor vereség esetén lesütött fejekkel hagyjuk el a csarnokot, azok talán majd később következnek, most csak annyi dolguk van a játékosainknak, hogy élvezzék a játék örömét, képességeikhez mérten próbáljanak meg tisztességesen helytállni (láttuk, hogy képesek rá), ha pedig esetleg nem sikerül, akkor sem kell a harangkötélhez folyamodni, mert lesz még lehetőség a javításra. Ami még nagyon fontos, mehet néhány fohász a sérülések elkerülése érdekében, hisz egy kirándulás is csak akkor az igazi, ha mindenki épen, és egészségesen tér haza.

Reményeink szerint valaki biztosan ott lesz a meccsen a blog szerkesztőségéből, úgyhogy nem egy találomra összetákolt összefoglalót kell majd olvasnotok. Jó lenne, ha most is több drukkerünk elkísérné a csapatot, higgyétek el nagyon megéri.